Eger - hetilap, 1874
1874-06-11 / 24. szám
186 ben alkotott s hasonló intézkedés végett megküldött szabályrendelete — szakosztályi véleménynyel. 35. ) Bátor község, a községi utak fenntartása ügyében hozott határozata ellen közbetett felfolyaraodása Okolic-ányi Ödön bátri lakosnak — és a közmunka, s közlekedési szakosztály véleménye. 36. ) Füzes-Abony község kérvénye, a hátralékos közmunkának egyszeres árban lehető megváltása, vagy természetbeni ledolgozhatnának engedélyezése iránt s a közmunka s közlekedési szakosztály véleménye. 37. ) Dutkay Pál tarnaszentmiklósi kántor-tanitö kérvénye két igás közmunka tartozásának elengedéséért s a közmunka s közlekedési szakosztály jelentése. 38. ) Monostor község kérvénye 1874 évi I félévi közmunkatartozásának a II. félévben természetbeni ledolgozhatásának engedéséért s a közmunka s közlekedési szakosztály véleménye. 39. ) Füzes Abony község több lakosainak folyamodványa a rájok mért közmunka összeirási birság elengedéséért és a közmunka s közlekedési szakosztály véleménye. 40. ) A szakosztályoknak egyéb jelentései, községi költségvetések és szám adások tárgy iban. A mezö-turi árvíz. F. évi máj. hó 31-én M.-Túr város polgármestere rövid, de hatásos sorokban jelenté kettős megyénk alispáui hivatalának, miszerint „már 11 ik napja, hogy a hármas-Körös áradása ellen vívják az élet halál-harcot,“ — s hogy a veszély elhárítása tekintetéből a vasúti töltés átvágatása válik szükségessé. A megyei alispán azonnal táviratilag értesítvén a közi. minis- teriumot az ügy mibenlétéről, s a kormányt közreműködésre fölkérve, a megyei főmérnök kíséretében tüstént a hely szioére sietett. Jun. 1-én, a főmérnökkel szemle alá vette a várost oltalmazó mintegy 3000 folyó ölnyi védmüveket és töltéseket egész a Berettyó torkolatáig. Ezek legnagyobbrészt jókarban levőknek találtattak, csupán a Berettyó torkolata fölött, mintegy 300 ölre terjedő védtöl- tés tartóssága fölött jelenté ki kétségét a főmérnök, minek folytán e gát megőrizhetése tekintetéből a szükséges intézkedések azonnal megtétetvén, a munka még az nap esti 8 órakor megindittatott s szorgalmasan folytat;atott. Azonban minden ügyekezet sükeretlen volt, mert a kérdéses gát mintegy 25 ölnyi hosszaságban regg. 4 órakor a folyton növekvő áradat áltál elszakasztatott, es az ez által védmüvétöl megfosztott művelés alatti terület elborittatott. Még azon nap éjjelén a helyszínére érkeztek a m. kir. közi. ministerium küldöttsége, a folyam-osztály-mérnök, s a tiszai vaspálya küldöttei, kikkel együttesen jun. 2-án újabb szemle tartatott. Az ezt követő tárgyalás és eszmecsere eredménye azon együaugú határozat lön, miszerint a vasúti töltés átvágásával a várost fenyegető veszély egyáltalán nem fogna csökkenni, s ez sokkal célszerűbben leend eszközölhető a várost övező védművek oltalmazása s kiegészítése által. A küldöttség vizsgálat alá vette azután a város délkeleti oldalán, a Körös áradása ellen emelt úgynevezett „ cerüiö-gá'at“, melynek átvágását míg egyrészt a városi lakosság legnagyobb része mint elkerülhetlent s egyedüli mentő eszközt szorgalmazta, másrészt a kisebbség anaak föntartását sürgette azon indokból, mert annak átvágatásávai a baj csak növeltetnék. A küldöttség egyhangú nyilatkozata szintén ez utóbbi nézetet pártolta; minek folytán a nevezett gátnak nemcsak föntartása rendeltetett el, sőt az áradatnak lo- c ilizálása s tovaterjedésének meggátiása tekintetéből az e gáton levő mintegy 1 >/2 öles nyílással ellátott híd betöltése is meghagyatott. EzeK végeztével az összes védművek és töltések kiigazítása, s a veszélyeztetett s gyöngébb helyek megerősítése azonnal foganatba vétetvén, a munka nagy szorgalommal folyt. Minthogy azonban a kerülő gát átvágaiását illetőleg a lakosság rétegeiben fölmerült nézetkülönbség, a jelen veszély által is támogatva, nem kis mértékű s csak nehezen lecsillapítható ingerültséget szült, — a veszélyes eshetőségek meggátiása, de a további uetalán szükséges intézkedések megtétele végett is, a küldöttség jun. 3-ig a hely színén maradt mindaddig, mig tej esen bebizonyult, hogy a tett intézkedések folytán az áradat tovább terjedésétől többé tartani nem lehet; mit a lakosság is tapasztalván, a megyei alispán, valamint a főmérnök erélyes, és biztató felszólalásai után a nyugalom a kedélyekbe ismét visszatért, s a lakosság egyetértésben adott hálát a küldöttségnek a tett intézkedésekért. A Berettyó-torkolat fölötti gát elszakadásának, egyebek közt, fő okául az tekinthető, hogy az őszi s téli időszak alatt fagyos föld-4 T A R G A. IEgy szép asszony emlékkönyvébe. Jövöm tenger, mely a vihar Gyász-éjjelében háborog. — De lenni kell derűnek is, Olykor midőn rád gondolok. Mit érez a bányász, midőn Sziklájában gyémánt akad! — Eme gyémánt a sziklában Bájos hölgyem te vagy magad. — Hogy ezen kincs, mit találtam, Igaz gyémánt ... én érzem, — én. De mióta fellelém, csak Érzem, hogy e gyémánt . . . kemény. Hány forró szivet árul el Eme könyv és eme lapok ! — Ne higyj nekik! Őszinte csak Magam volnék, sén — hallgatok. Kürthi Jenő. Öt nap alatt, vagy Hlenyus bácsi. Érdekes beszély 1861-ből. (Folytatás.) — Mire valók ezek a példák ? Egész más azon országok bel- viszonya! Ami ott jó, az lehet nálunk igen rósz, s ami ott haszuos, az nálunk ártalmas lesz. Elég az hozzá, erről ne is beszéljünk, ha szerencsétlenségre csakugyan megtörténnék — — én elbujdosom oda, ahol a fecskefészket szedik. (Szerencséd jó öreg, hogy nem érted meg 1867 dec. 29-ét!) A karszékek mögött megnyílik a nagy táblásajtó, s először egy kis kezecske tűnik elő karniol-gyürüvel, azután egy fehérruha, világoskék virágokkal, azután egy kedves rózsás arc, gazdag szőke hajzatával. Kahl nr hátratekint s egyszerre talpra áll és egy deréktörő bókot produkálva édesen selypiti: — Jó reggelt Ilonka kisasszony! (61-ben még a vidékiek nem tudták a „kezét csókolom nassád“ formulát.) — Jó reggelt Kahl ur! Mi okozza most a még eddig hallatlan nézetkülönbséget? — Gondolja csak, édes papa ellensége az emancipationak ! — Hisz7 ha rajtam állana, én is ellene szavaznék. — Igaza van kegyednek, már hogy is ne volna igaza, én sem azért védelmezem, mintha ... de tudja, az a politika egy zsarnok, aki parancsol a gondolatnak is. — Nem is választok én magamnak politizáló férjet. — Bölcsen méltóztatik beszélni! Valódi arany-elv! Én részemről szintén gyűlölöm a politikát. — Nevetséges! Legjobb politikus a szerető férj. Ilonka titkos szánalommal mosolyog a szólóra. — Dejhogyan van az, hogy ami Flóriánunk mindezekre semmit sem szól ? (Ez hozzám volt intézve, ki eddig magamról tudós szerénységgel hallgattam, hogy azonban a megkülönböztetve tisztelt olvasó valami naplopónak ne tartson, kijelentem, miszerint hitelezőim végtelen ragaszkodása elöl pár hétre Menyus bácsihoz menekültem panzálni.) I»
