Eger - hetilap, 1874
1874-06-11 / 24. szám
187 böl készült, mi annak tartósságát csökkenté, s a feDtartási kísérleteket meghiusitá. E gát-szakadás következtében mintegy 2500 holdnyi, művelés alatt álló, s a legjobb terméssel biztató földterület árasztatott el, s ami lrgsajnosabb, a súlyos csapás csaknem kivétel nélkül ama legszegényebb néposztályt éi te,melynek csakis eme területen volt teljes anyagi életföltétele öszpontositva, itt leven kiosztva a zsellérek illetősége, kik ekkc'nt mindenöktöl megfosztva, nyomasztó Ínséges jövőnek néznek eléje. Ugyanazért a megye alispánja ez alkalommal elrendelte, hogy az áradat által sújtott azon lakosok, kik ekként vég- inséggel vannak fenyegetve, lelkiismeretes pontossággal összejegyeztessenek, hogy annak idején segélyezésre ajánltassanak. Egyúttal utashotta a városi hatóságot az adó-leengedés iránti munkálatok mielőbbi elkészítésére, fölkérvén egyszersmind a m. kir. belügymiui6tert, miszerint addig is, mig e munkálatok beterjesztetnek, a pénzügyministeriumban azadó leengedést,és a hátralékok behajtásának egy ide re megszüntetését hathatós pártfogásával eszközlésbe venni szíveskedjék. A gyászos esetnek, kiszámíthat lan pusztításon kiv ül, ember-élet is esett áldozatul. / z ár első rohama négy fürdő iskolás gyermeket sodort el; egy férfi, ki a viz mélységét megmérendő az áradatba lépett, a vizbe fűit: ezenkívül pedig még egy eltűnt fétfi emlittetik, ki igen hihetőleg szintén az ár hullámaiban lelte sírját. A szolnoki uj gyógyszerész-választás ügyében. A Heves és K.-Szolnok t. e. vmegyék t. alispánja által pályázatra kihirdetett szolnoki gyógyszerészi állomásra a pályázatok tetemes számban nyujtattak be, s ezek által az állomás elnyeréséért az agitatio minden tisztességes és nem tisztességes módja elövéte- t ti. — E sorok írója a pályázók egyikével sem áll érdek-összeköttetésben, s felszólalásra csupán azon ok indította, hogy a pályázók egynémelyike célja elérhetéséért oly eszközökhöz is nyúlt, melyek a gyógyszerészet tekintélyét, és közvetlenül a nagy közöuség érdekét, különösen pedig a megye méltóságát nagyban sértik. Már régen szokásban van, hogy ott, hol a népesség szaporodása, vagy más tényezők folytán a közönség szükségét látja egy "áj gyógyszertár felállításának, a kormány szükséges engedélye után, a megye közgyűlése pályázat kiírását rendeli el, s a jelentkezett pályázók közöl elsőbbséget ad annak, kit a választók bizalma, képzettsége tekintetbe vételével, közakarattal szemelt ki az uj állomásra. A gyógyszerészetnél is, mely, mint tudjuk, a közegészségügy egyik legfontosabb közege, a nyers empyriának korszaka kitint, és megkivántatik, bogy az ezen pályán haladó kiképeztetését illetőleg ne csak gy akorlati, ham m tudományos ismeretekkel is birjon ; szükséges, hogy e pályát necsak mint olyat ^egye, mely anyagi önzö céljainak elérésében segédkezet nyújt, hanem hogy tudjon — ha kell — megküzdeni oly feladatokkal is,melyek közönsége előtt megbccsül- hetlcnné tegyék lud<mányos képzettségét. Ez elörebocsátottak után azt hinnék, hogy egy ily pályázatnál mindenki tudományos képzettsége, s a pályán szerzett érdemeire fogja alapítani kérelmét, s azon előnyöket igyekszik feltüntetni, melyek öt mint szakembert versenytársaik fölé emelik. Elég sajnos, hogy nem úgy van. lm itt is némelyek az éidem és hivalkodás közti űrt egész a nevetségességig vitt pénzbeli ajánlatokkal akarják betölteni ; ugyanis — mint hallom — a pályázók egyike felajánlott Szolnok város közpenz'árába 40CO forintot készpénzben letenni, illetőleg ajándékozni, azonkívül több jótékony célú egylet részére egyenkint 2C0 fi tot, és végre ezeken kivtil ajánlkozik, a szolnoki k ói házat minden időben ingyen látni el gyógyszerrel!! Ily, és ehhez hasonló ajánlatok tétettek többek részéről is! Nem akarom az ajánlattevők gyégyszerészetbeni jártasságát kétségbe vonni; eljárásuk azonban okvetlen homályt vet lelkiismeretességökre,mely nemkevésbé szükséges mulhatlan kellék egy gyógyszerésznél, mint tudományos képzettsége, mert feladatuk csaknem a lehetetlenséggel határos; a régen virágzó gyógylárak szabályszerű feltartása is nehéz, mennyivel inkább kockáztatva van tehát egy ily terhekkel megrakott új—a kezdet nehézségeivel is küzdő— gyógyszertár exisientiája, s ismétlem, az ily ajánlatok elfogadásának a közönség maga inná meg a levét, mert a gyógyszerészt, ha lelkiismeretlen akar lenni, ellenőrizhetni nem könnyű, márpedig egy olyan, ki félretéve minden jog-érzületet és collegiálitást, pénzbeli ajánlatokkal akar, szegényebb sorsú,— ajánlatát nem utánozható,—és talán képzettebb pálya társával versenyre lépni, arról szigorúan vett lelkiismeretességet mm is feltételezhetek. — Jba, Ilonkám! akinek magának is van elég gondja, mit törődik az a más bajával. Mit nekem a politika! Mit nekem a curia, Reicbsrath, emancipate? Jobb szeretném, ha magamat emancipálhatnám a boldog emberekkel. (És ekkor rá löveltem a kis leányra egy oly nagy mélabus tekintetet, hogy azt hittem, legalább is elpirúl alatta . . . Nota bene az Iluskába magam is végtelenül szerelmes voltam.) — Talán a tárcát szeretnéd te emancipálni? — szól a pajkos kis dämon, a világért sem pirúlva el. De annál inkább elpirultam én. Hisz ez nem vicc, nem tréfa . . . ez gorombaság, az embert arra figyelmeztetni, hogy pénze nincs. Hanem azért keserű mosolyra erőltetve magamat mondám : — Denique, ez a kis tündér mindig a szeg fejére üt! — Mondd csak,nincs-e igazam, midőn politizáló emberhez nem akarok nőül menni.-- Teljesen! Csakhogy akkor igen kevés választásod marad, mert a mai világban politizál minden ember, még az is, aki asszony. — Mellékesen jegyzem meg, én soha sem szoktam. — Kevés? dehogy ! itt közöttünk is van már egy. (Szívem nagyot dobbant.) — Itt van Kahl ur. (Ekkor meg az ö szive dobbant nagyot.) — Hát engemet nem is számolsz? — Te? bisz te kérdés alá sem jöhetsz ... te rokonom vagy. (Ne neked szerelem !) Hát akkor ki jő tekintetbe? — kérdém csípősen, egy oldalpil- iantást, vetve Káhlra. Urambátyám mérges ebei fogcsikorgatva ugráltak fel, méltó fogadtatásban részeltetni a kapun belépő gavallért. Ilonka elpirul e váratlan aproposra, és én magam is (látva e rulást) fogcsikorgatva texinték a belépőre. — Alázatos szolgája! — Jó reggelt kívánok ! Van szerencsém! — Isten hozott Gyuri öcsém! Jó napot kivánok Gyuri ur! — Te»rék helyet foglalni! — János! hozzon kend széket! Ezt mind más mondja. — Köszönöm! Ne fáradjon János ! A tanyáról jövök s meg nem állhattam, hogy egy percre be ne nézzek! Ezt meg mind Gyuri mondja, egy 23-évcs, szép vagyonú birtokos. . . . Mély cse; d, tartott 5 első és 15 másodpercig, mely alatt Menyus bácsi fújta a füstöt, én rágtam a szivart, Kahl izgett-mozgott, Ilonka és Gyuri pedig egymásra néztek. — Servus Menyus pajtás, én már haza nézek. — Ugyan Edus. hova mennél most már, légy vendégem a mai vitatkozás tiszteletére. Kabl ur lopva Ilouk ára pillául, várva attól is a marasztást, de Gyurival van az elfoglalva. — Nem maradhatok; sietős dolgom vau. Gyuri is veszi kalapját. — Ejnye, urambátyám,mindjárt egyedül marad most a három üres székkel. — Talán te is el akasz menni valahova? — Egy kissé körülnézem a falut. , — Tessék velem tartani — szól Gyuri — úgy is a falu végén lakom. Azt talán fölösleges is említenem, hogy csak este mentem haza, 8 ez idő alatt, mint aféle őskori Ritter, barátságot kötöttem a szerencsésebb vetélytárssal, Gyurival, megiván vele a bruderschaftot. Felviradt május 8-ika. Nagyságos Kahl Domitián Eduard ur nagy gondnak adta magát, azt akarja kisütni, hogyan szerezhetné ö meg 8obay Ilonkával annak 2000 bold földjét. Gondolkozik . . . elkezd írni. Megszokott nyavalyája volt az a Bach rendszernek, mindent protocalizalui. — A lány : primo: nem szeret; s apja nem fogja kényszeríteni, mert se- cuudo: szereti öt. *
