Eger - hetilap, 1872

1872-08-22 / 34. szám

266

is a tek. központi bizottság jónak látta elutasítani egyik-másik recla- tnáló folyamodót azzal, hogy „személyesen meg nem jelenvén a küldöttség előtt, beírható nem volt.“

Ott, hol a törvény szavait megtartják, s úgy hajtják végre a törvényt, amint az Írva van, hogy t. i. l4naponát naponkint ülést tart a bizottság s az előtte jelentkezőket bejegyzi, ott kétségtelen megsemmisitöleg törvénytelen dolog az, ha a bizottság csak 9—lü napot tölt s a 14 nap eltelte előtt elhagyja helyét; mert hiszen ez esetben, ki arra számit és a törvény szavai szerint számíthat is, hogy az összeíró bizottság 14 napon át naponkint ülést tart, arra határozhatja magát, hogy csak 13-, vagy 14-ik napon megyen oda ; s ha ekkor már nem találja az illetőket, jogában csonkul, mert az összeírásból önhibája nélkül kimarad.

De nincs ezen 14 napnak semmi további értelme, mihelyt a bizottság a törvény azon rendeletétől, hogy „egy és ugyanazon helyen naponkint ülést tart,“ eltér, s ambulatoriussá teszi eljárását; mert hiszen akkor minden egyes faluba elmegy, ott ül addig, mig kell, s addig jár a kerületben 8—9 —10—14 napig, mig bevégzi összeirási feladatát.

így magyarázta ezt eddig maga Heves várnjpgye minden küldöttsége minden választási alkalommal, s igy fogadta el az ország legtöbb vidéke, megyéje; sőt némelyik egy és ugyanazon kerületbe nem egy, de két ambuláns küldöttséget is menesztett, mely mikor végig járt s elvégezte munkáját, haza széledt; s a 14 nap csakis annyiból lett reputálva, hogy csak 14-ik napon Írták alá az egész protocol- lnmot, mert a részleteket falunkint s naponkint írták és Írják alá most is.

Elfogadta vagy elnézte s törvényszerűnek tekintette ez eljárást maga az 1848., 1861., 1865., 1869. országgyűlés is; mert számtalan képviselőt verifikált, kiknek választatása ellen beadott panaszokban ez volt a cardo rei. Elfogadta a hevesmegyeieket mind mindenkor.

De végre a 14 nap kiülésének szükségtelen, gyakorlatiatlan volta legújabban is kitűnt a tiszanánai esetnél ; mert hát nemcsak hogy

senki sem jelentkezett a központi bizottság előtt oly panaszszal, hogy ö 10-. 11-. vagy 14-ik nap jöUs már ekkor be nem vette az ösz- szeiró bizottság, el nem fogadta Csiky úr ; de valójában nem is volt kinek panaszt emelni, amit legékesebben bizonyit azon bámulatos körülmény, hogy az uj összeírás nemcsak hogy többet nem, de még tetemesen kevesebb választót tartalmaz, mint az első. Minden kétségen kívül áll tehát, hogy de usu az első összeírás teljesen megállható volt, s az ellen panasz sem érkezett be olyanok részéről, kik a ki nem töltött 14 nap miatt elestek volna szavazatuktól. Kétségtelen, hogy az első összeírásnál sokkal több választó volt összeírva, mint a másodikban, mely aztán 14 napot töltött a kerületben. Kétségtelen végre, hogy ezen egész esemény egy megfontolást érdemlő oly tény, melyért az intézőket felelősségre kell vonni, s az olyan törvényt, mely ilyeneket lehetőkké tesz, el kell törülni.

Azonban a hevesmegyei központi bizottság szerint, t. olvasó, az első összeírás törvénytelen, a második pedig, mely minden eljárási módban ugyanaz, mi volt az első, — mert az sem tartott 14 napon át naponkint ülést, hanem ambulált faluról falura, csakúgy, mint az, melyet Csiky ur vezérelt — már még sem törvénytelen ; mert 14 napig járta be azt, mit Csiky ur 9 alatt.

De igen is van a két összeírás között különbség, mégpedig

nagy.

Az elsőben a többség határozott nagyésajobb- párté; a másodikban, ámbár nem nagy, de határozottan a balpárté.

Hogy történhetett ez ?

A törvények értelmében és szellemében ? Nem, hanem azoknak silány volta miatt : mely szerint elég akarni, s a törvény végrehajtóitól függ a többséget egyik oldalról a másikra changirozni.

így lett aztán aug. 3-án Baldácsy Antal báró képviselővé.

S ime a gonosz sorsnak raalitiosus játéka: Baldácsy ki van kiáltva ; — de nem lesz verificálva ! Ez már a nagy báró régi sorsa.

Azonban hi s zs z ük, hogy a k épvis elöház ezúttal

4 T ARC A. *>•

Egervár hős védelme 1552-ben.

(Történeti rajz.)

Milesz Bélától.

(Folytatás.)

Fráter György ki is vitte tervét, s Izabella és Ferdinánd közt oly egyesség jött létre, hogy Izabella Erdélyt s szomszéd magyar- országi birtokait elhagyja, melyek helyett a király neki Sziléziában azopelni és ratibóri hercegségeket adandja s még 10Ü ezer aranyat fizetend. Ferdinánd ekkor Castaldo vezére által Erdélyt hatalmába vette 1551-ben. Martinuzzi e politikájának áldozatául esett, mert a német vezérek előtt gyanúba esvén, Alvincen orgyilkosok által megöletett, s igy a Férd inándtól nyert esztergomi érseki hivatalt s a bibornoki címet nem soká viselte. — így halt el ezen rendkivüli férfiú, ki elméjének ereje, ügyes, mély belátása s nagy tudománya által emelkedett fel oly magasra.------A török szultán az erdélyi ügyeket megtudván, nagy lármát ütött. „Hogyan merészel a király Erdélyhez nyúlni, ezt nem tűröm, Erdélyt vissza kell foglalnom !“ — monda s egész erővel indította meg a nevezetes 1552-iki hadjáratot. — Ali budai basa Szegednél a király seregén véres győzelmet nyert s nagy számú csapatával Veszprém alá ment, mely csakhamar török város lett. Győzedelmes seregévei most Drégely nek indult, melyet a hős vezér S z o n d y Gy örgy véglehelletéig védett, de a gyönge vár mégis elesett. Mig Ali basa igy folytatja győzelmes menetét, addig a fő török tábor A c limed nagy-vezér alatt 150 ezernyi hadával Temesvár alá iparkodott s azt 31 napi erős ellentállás s kemény harc után török járom alá hajtotta. Itt a várkapitány Losonczy István bajtársaival hősi halállal múlt ki.------ Most már a gyalázatos árulásnak, gyáv

aságnak s jellemtelenségnek sora következek, mit szinte nehezen esik az embernek leírnia s csak röviden is említjük meg. — L i p p a, az erős vár kapitánya által gyalázatosán ott hagyatott. így tettek L u- gos, Karánsebes, Sólymos és Csanád őrei, ezek is mind a török birtokába kerültek. Nógrádban, Honiban s más megyékben is hasonló szerencse koszorúzza a félhold fegyvereit, Drégely, mint láttuk, elesett, Ipolyságh, Balassa-Gyarmat üresen hagyattak, Szé- csényben a parancsnok maga marad, ha el nem fut, Hollókövár vezérei vetélkedtek a feladásban; Buják öt napi ostrom után megadta magát. _________ ,

I

I.

Eger megszállása, ostrom- és védelmi készöletek.

Ali és Achmed serege ezután Szolnoknál egyesült. Ach- mednek célja volt Magyarországot Erdélytől tökéletesen elzárni, úgy meghódítani ; Szolnok és Eger meghódítása által remélvén e tervet végrehajthatni. Midőn Szolnok könyedén kézrekerült, vérmes reménynyel vezeté roppant táborát Eger vára alá. Nem is kételkedett, mint moudá, hogy ez évben hadjáratának Eger bevétele leend főbb gyöngye. Ámde csalatkozott, A magyar szeretett s lelkes, ügyes vezér alatt meg tud halni az ügyért, melyért harcol. Annyi veszteség, a törököknek pusztításai, mély elkeseredést öntöttek a magyarok leikébe. A nemes feláldozásoknak dicső példája pedig, melynek hire az egriekhez is eljutott, végelhatározásra lelkesité mindnyájokat. A történelem komoly, a hazai emlékiratok szép színezetekkel festik e maga nemében páratlan ostromot, melynek dicsőségében a nők is osztoztak ; de a dicsőknek tartozunk most is s ezután is mindenkor és mindenütt emlékjellel, hogy ránk és utódainkra menjen át eldödeink tündöklő emlékezete s buzdítson nemes tettekre. A még máig is fenfor- gó példabeszéd : „Megnyerte az egri nevet" mutatja, mily szélesen elterjedt volt e dicső tettnek emléke hazaszerte. Eger egészen sorsára s várnagyának Ruszkai Dobó Istvánnak, a bátor elmés, tántorithatlan elszántságu férfiúnak védelmére volt hagyatva. Ferdinánd király bizott Dobó vitézségében s ha szerette volna is segíteni, a sok szerencsétlen harc után nem könnyű dolog volt sereget teremteni.

Elindulván a törökök Szolnoktól Eger felé, Achmed basa Tihamér alól egy földmives által levelet küldött Dobónak, hogy adja föl önként a várat, mert látja, hogy a török erő ellentállhatlan ; ö, ha ezt megteszi, Szolimán török császár kegyét megnyeri: ellenkező esetben valamennyien jószágaikkal, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt keményen megfognának lakolni. Dobó a fenyegetésre mitsem adott ; a levelet elküldte királyához, kérve öt, hogy segítséget küldjön ; mert a várban nincs több katona a szokott kétszáz lovasnál s ugyanannyi gyalog őrségnél.

(Folyt, köv.)