Eger - hetilap, 1872
1872-08-22 / 34. szám
267 Ve nem éri aszal, hogy Baldácsyt verific&lja; hanem ezen eclatana törvényszegésben résztvett központi és összeíró bizottságot szigorúan fogja bUntetni, példát fog az országnak szolgáltatni, mi- k ént járnak azok, kik a törvények szentségével és letett esküvel igy bánnak. A belügyi ministerium jó eleve értesítve volt ez eljárás felöl, valamint arról is, hogy a második összeírásra 500-nál több reclama- tió előreláthatólag úgy fog a belügyi miniszterhez felkerülni, hogy annak megvizsgálása és ellátása lehetetlen legyen;— szóval, hogy a törvény és a törvényes kormány rendeletéi ki lesznek játszva. A belügyi ministerium intő, sürgeté e központi bizottságot; de Heves vármegye szélbal hada nem arról ismeretes, hogy a törvényes kormánynak engedelmeskednék ; rá se hederit; mert azt hiszi, hogy már ez örökké igy fog történhetni, büntetlenül. Nem vagyunk barátai a repressaliáknak; de az ily szembeszökő és frivol corruptiónak,— mely szerint sem törvényt, sem törvényes kormányt nem respectál- nak, annak rendeletéit semmibe sem veszik, — kemény megbüntetését követeljük. A tiszanánaiak pedig legyenek nyugodtak ; mert sem a mindenható szélbal vármegye, sem annak végrehajtói, sem a nagy Baldácsy nem lesz elég arra, hogy elrabolják tőlök az ő jogos választási szabadságukat. Az au gus tu s 3-ki vál a s z t ás t, nincs hatalom, mely verificálhassa, sazuj választásnál rectificált összeírással, az elrablóit, elorzott, ex condicto elvont szavazatok visszaállításával, nem győzhet ott más, mint a józan nép többsége, mely pedig nem szélbal, hanem Deákpárti. (Folyt, köv.) Vidéki helyzetünk. 8. Nem kevésbbé leleményes alkalmazású tárgynak látszik lenni ama két darab ujjnyi vastagságú arany fogantyú is, mely a lelethez tartozott, melyekről a felmerülés idején ama vélemény keletkezett, mintha azok valamely láda fogantyúi lettek volna. Mi, ha e véleményt csak fele részben is elfogadnék, már akkor inkább azt mondanánk : hogy azok, mint ahogy egy gazdag vagy főrangú scythához illett, inkább lehettek valamely nyiltartó pu/.dra fogantyúi; de Kiss Ferenc éremrégiségbuvárunk az ilyen alakú fémmű darabokról is másképen Ítél. Szerinte azok is pénznemet képviseltek valaha, mert az ily alakú érckarika-pénzek is forgalomban voltak a phoeniceiek idejében. Akadémiai értekezésében az érckarika pénznemek minden nemű részeit sulymértékben és ábrákban előterjesztvén, az 1. táblán a 11-ik szára alatt egy épen ily fogantyu-féle alakút mutat fel, melyet tiz obonos nehézségű dextansnak s 150 szemernyi veszteséggel is 4800 szemer helyett 4649 súlyúnak állit,. *) Bármi sajátságos célja volt is tehát ezen aszóparti lelet fogantyu-féle részeinek, ezekről is csak úgy kell ítélnünk, mint egyéb arany karikáiról, melyek mint ékszerek a végig lyukas arany csavarokkal együtt méltó helyet foglaltak azokban, annál inkább, mert nehéz vert aranyból voltak alkotva. 9) Fönebb említők, hogy a lelet tömegében találtattak vasdarabok is, melyek vasnyilhegyek is lehettek ; különösen pedig múlt cikkünkben elöszámlálván a lelet müdarabjait, fölemlitök azt is, hogy voltak azok között több nemű csatok : — voltak (mondjuk most) olyanok is, melyek kétségkívül öltöny díszítményekül szolgáltak. Hozzáadjuk még ehhez, hogy a lelet helye, a nagyaszói part alatt egy fürdő cigány által a vízből aranypitykék is szedettek ; melyek Rómer Flóris szerint öv-ékszerül is szoktak alkalmaztatni. Ha mindezekhez számbaveszszük a boglárokat, s más egyéb lószerszámféle ékszereket, mik a nagyaszóparti leletben oly nagy meny- nyiségben előfordultak ; s ha egy seythát puzdra és nyil nélkül nem is képzelhetünk: majd egy gyalog, majd egy lovag diszöltönyben lévő seytha képe varázsolódik önkéntelenül élőnkbe. így festik azt a történelmi képek és bizonyságok is. Kr. e. 763-ik évben egy éjszakvidéki utazó scytháról ezt irja Hymerius: „Athénbe jött Abaris (Avar) ijjat tartván válláról lelógó puzdrával, vállára panyókára vetett csatos mente körité derekát, ágyékát aranyos öv szoritá.“ Attiláról mondatik, „hogy ö a hunok fegyvereit, melyeket Scy- thiából hoztak magukkal, bőrből és fénylő vasból készíttette; ezenkívül harcosait ijjal és nyíllal, hegyes lándzsákkal szerelte fel, használtak paizst, s oldalukon hegyes tört viseltek. *) Arch. Közi. II. köt. 187.1. „A párthusok gyermekségöktöl kezdve gyakorolták magokat a lovaglás és ijjali bánásmódban, a hátranyilazásban kiváló ügyességgel bírtak.u „Ily hátranyilazó párthus magyart vél Jerney feltalálni a Margitsziget maradványai között lelt tégla-darabon." „Királyaik a párthus pénzeken mindig arany székben ülve dolmánynyal, kacagánynyal, szűk nadrágban és topánban, jobbjukon kifeszitett ijjat tartva ábrázoltattak.“ A párthusok diszöltözéke szűk szabású lévén, ahhoz hegyes süveget, magasan felsugárzó kalpagot viseltek ; különösen a föran- guaknál a süvegek merevek valának. Erdy régészünk, kit Ipolyi Arnold ekkép jellemez : „a megér- demlett babérjain pihenő veterán régiségbuvárunk, ki méltán innét (az érdi szász halmokról) vette újabb nevét is, mint az ó- és újkor hősei és trimphatorai győzelmeik helyétölu — kinek e babérjai örökzöld színben már sirja felett ragyognak,“ — ekkép nyilatkozik: „A X-ik század elején Európa más népeinél, mint a magyarnál, ezüsttel-aranynyal futtatott boglárokat nem találunk. A magyarnak már a legrégibb időben is volt saját diszes nemzeti öltönye, mint a kunhalmok mutatják. 10. A lovag koponyája, s csontvázának némely részei a közönséges emberéinél nagyobb alakra mutattak. Curtius irja: „a seytha hadseregben egy sem volt oly alacsony, hogy vállával a macedón katonák feje tetejéig ne ért volna. 11. Végre a figyelmes olvasó kérdheti, hát a fekete kö-kohafé- le fatálalaku edény mit keresett a nagyaszóparti leletben? Herodot szerint a seythák arany csészét is szoktak halottjaikhoz tenni ; mi tehát azt hiszszük, hogy ama kőedény emez arany csészét helyettesitette. Hogy miért volt abban égés-hely, ennek megfejtését a szakavatottakra bízzuk. 12. Midőn 1839-ben e lelet felmerült, e vidék némely értel- mesbjei akkép vélekedtek : hogy a nagyaszópart aranyvértes és paripás lovagja nem lehetett más, mint valamely gepida főnök vagy vezér. Igaz, midőn Attila halála után a hun birodalom feloszlott, a gepidák is kivették abból magoknak a részt, éspedig a Tiszavidékkel együtt ; ezt tagadni nem lehet. „Ardarik“ — mond Thierry Amadé „a Tisza síkját elfoglalván, sátrát Hunnia szivében Attila székhelyén ütötte fel. A gepidák királyát valóban jobban is megillette, mint a többieket régi uraik gazdag zsákmányának legjava; ö kezdte a háborút, s ő döntötte el a győzelmet." „A gepidák a Kárpátok nagy síkján, Trajanus régi Daciáján, s Attila Hunniáján foglaltak örökséget, és senkisem jelenkezett, hogy elvitassa tőlök az elsőbbségi jogot, melyet oly méltán megérdemeltek." Mindazonáltal, mi az eléhozott érvek és indokoknál fogva nagyobb valószintiséggel állíthatjuk : mikép a t.-szöllösi nagyaszópart aranyvértes s paripás lovagja seytha törzsbeli lovag volt. Taricky Endre. Városi ügyek. Eger város részéről aug. hó 11-én tartott képviselői ülésben még a következő ügyek intéztettek el : Tárgyaltatott Tavasy A. p’olgármester indítványa a város által épített uj ház költségeinek fedezésére szolgáló kölcsön fölvétele iránt, A szükséglendő 8650 frt 61 krnyi kölcsön fedezésére indítványozó a következő összegek fölvételét hozza javaslatba: a) az ajánlati pénztárban levő 900 frt; b) néh. Fridmann-Soós Julianna alapítványát 400C frt ; c) törlesztésre fölveendő 3750 61 kr., a mennyiben a két első után csak 6% fizetendő. A közig, tanács eme kölcsön fölvételére annak a nevezett házra való bekebleztetése által biztosítására, s az uj épület telekköny veztetésére megbizatik, s egyszersmind utasittatik hogy e határozat az 1871. 18 t. c. III. fej. értelmében jóváhagyás végett a megyebizottsághoz beterjesztessék. Föloivastatott a földművelés ipar-, s kereskedelmi minisztériumnak f. évi s Hevesmegye alispáni hivatala utján megküldött 8398 számú leirata, melyszerint tekintettel azon körülményre ; hogy miután özvegy Binét Sámuelnö szeszgyára, és az azzal összekötött marha hizlaló telepe a község lakosságának egészségét, különösen járvány kiütése esetén, veszélyezteti, az ily üzlettelepek pedig az 1872-ik évi Vili. t. c. 19-ik §-a szerint, ha a kóros befolyás máskép el nem távolitható, teljes kárpótlás mellett, kisajátítás utján is megszüntethetek — ennél fogva felhívja Eger városa közönségét miként a szóban forgó üzlet meg, vagy nem szüntetése felett határozatot *
