Eger - hetilap, 1872
1872-06-20 / 25. szám
194 'bizni bennök többé nem fogunk ; azon kétszinüeket, és kétkulcsosokat pedig, a kik akár jelvény nélkül hozzánk tartozóknak vallották magukat, s ellenünk szavaztak, főleg pedig a kik veres toll alatt a fehér ládába dobták a karót, átadjuk saját lelkiismeretök Ítéletének, és ajellemes emberek méltó megvetésének. . . . Egy deákpárti választó polgár. Eger. jun. 15. 1872. A helybeli főgymnásiumi „Onképző kör" évi díszgyülését, közelebbi számunkban közlőit programul rendjében, ma, városunk legmagasabb előkelőségei s mindkét nembeli díszes vendégközönség részvéte mellett tartotta meg. A szép vendégkoszorúból, mint annak föragyogásu éke, most sem hiányzott az, ki — a hol városunk köznevelési körében fontosabb s ünnepélyesebb alkalom adódik — megjelenni és annak közkegyeletü nktöl körülvett személyiségével diszt, tekintélyt és szóval-tettel támogatást adni, hanyatló korának dacára sem mulasztja el — Eger halhatatlan nevű édesatyja, nm. Bartakovics Béla érsek úr ő excellent iája. A mily öröm-és tiszteletgerjesztő volt a szerény, de szépen öszhangzott, s az intézet növendékségére kedvező világítást vető tanodái cselekvénynél látni a kegyes főpapot, környezve a helybeli katonaság legmagasabb tisztjeitől s a nemesen érdeklődő szép hölgykoszorútól, éppen oly sajnálatosan tűnt fel előttünk a legközelebbről érdeklett szülőknek igen is gyér képviseltetése. Ugyan pedig mi lehetne emelöbb s édesebben jutalmazó az ily szépre törekvő s szépre fejlett gyermekekre nézve az ö részvétöknél ? — Az előrajz pontjai, alig engedve némi kivételt, szép sükeriel fejtettek ki, miközben a Kör pályanyertes tagjai is elnöklő ő exja kezéből voltak szerencsések elvenni díjaikat. A szavalmányi díjra őt ifjú pályázván, a jutalom odaítélésére maga a vendégközönség lön felkérve. Ennek-4 T A R A boldogság harangcsája. — Seidel után németből. — Végpercein, halálágyon küzd a fejdelem, Szavára a királyfi mellette megjelen. Kezét az agg megfogja, s mond: trónom tiéd, De biborommal vedd még int a bucsu-igét. A- földet még te boldog hazának képzeled, Am képzeted csalékony játékot űz veled; Tenger a baj, mit rád hagyok, s csak pár csöpp leszen, Mit a boldogságból szived a trónon vészén. ff Szólott az agg, — s elalvék . . . Ot nem érté fia, — Hisz mindent rózsafényben kelle még látnia — Mosolygva lép a trónra, igy áltatván magát: „Komor szive csalá meg az elhunyt jó atyát !“ Majd királyi lakára, ép’ a terem fölött, Hol álmait nyugoszsza s él vidámság között, Ezüst harangcsát függeszt, melynek csengő szava, Gyöngén érintve is, azonnal megszólala. „Későn-korán meghúzom azt“ — ekként hirdeti — „Midőn szivem öröm-árban, üdvét érezi; E hang naponta cseng majd,11 — előre igy örül — „S a népnek boldogságomat hordja majd hírül.11 r Es főikéi sok rózsaarcu nap egymásután ; De nyugtával sötétlö mind, gyászt visel magán. Derült percén karja olykor a harangra nyúl, De összerezzen, — és a kéz megint visszahull. r Úgy véli egykor: birja jó barátja szivét, Hadd szálljon hát az örömhir honján szerteszét ! De ah jön a fáradt hírnök, s felzokogva mond: „Uram! barátod elárult, eladta a hont.“ Máskor szerelme boldogítva érzé magát, — „Húzzátok meg a harangot, minden hallja hát \“ folytán színt oly kellemes, mint becses és emlékezetes jelenet fejlett elő érsek öexja, b. Fiedler Frigyes úr köztiszteletben álló ezredes térparancsnok ömltósága és ft. Zsendovics József kanonok ö nsga kegyességök által, kik t. i. az egytől-egyig ügyesen szavaló ifjakat arany, vagy ezüst másod-jutalmakkal méltóztattak kitüntetni. — A titkári előterjesztésből érdekesnek látjuk kiemelni, hogy a Kör könyvtára ez évben 1100 és néhány kötettel növeltetett; s továbbá, hogy a kitűzött pályadíjakból Kulcsár Ernő VIII-ik oszt. növendék, sükerült költői dolgozataival, egymaga háromra lön érdemesítve. A kör nyelv- és mütani fejlettségi állását egy másik pályázó műfordításában mutatja be mai tárcánk. Eger, jun. 17. 1872. A „Hon“ 135. számában egy egri levél egyebek közt azt Írja, hogy „nem hagyhatja dicséret nélkül a helybeli zsidó polgártársainkat, kik, egykettő kivételével, rendületlenül ragaszkodnak a balpárt elveihez, és őket azoktól sem dr. Schwartz sem dr. Schönberger nem tudják eltántorítani. E két ur egy bizonyos, a zsidók ellen intézett gunyiratnak az egri lövöldében történt elégetése alkalmával becsület- szavokra fogadták, hogy a balpárt hívei lesznek, és most nemcsak hogy megszegték adott szavokat, hanem az utóbb nevezett nem átalja a helybeli zsidó polgárokat a balpárt ellen izgatni ; de csak rajta ! ezzel csak önmagát compromittálja, mert a helybeli zsidó polgárok sokkal felvilágosodottabbak, és szilárdabb jellemüek, mintsem őket ily renegátok elvöktöl elidegenitenék stb." Mily együgyü képzelődése vagyon a „Hon“ süheder levelezőjének az egri izr. polgárság politikai elveit illetőleg, kitetszik ama hiteles adatokból, miszerint a lefolyt képviselő-választás alkalmával a jobbpárttal 104 szavazott, mig Csikyre csak 18-—20 adta vótumát. Ezt C A. {*S im halványan udvarnoka trónjára borul: „Király, hát a hűség itt lenn neked sem virúl ? ! . De áll országa még, — s felejteni nem nehéz; Kincstára telt, s karjára minden rettegve néz. Virányhimes mezőin illat száll szerteszét, S rajt’ a munka s az áldó ég hordozza kezét. Földjén, városain bizton tekint hát körül S szivére boldog érezet varázsa derül : A kis harang kötelét örvendve fogja meg, Midőn termébe tódul egy rémült néptömeg : ,Urunk király ! nézd a lángot, ah tekints oda, Falvaink égnek, itt a szomszéd rabló hada.1 — „Hah gazcsoport!14 — dörögve a király szertenéz, S kötél helyett ragadja villámló fegyverét. Megöszült már, — a bánat erőit megtöré, S a kis harang még mindig a lak födélzetén ; És bár arcára olykor örömnek pirja száll, A harangcsa néma — szótlan, és feledve áll. Midőn távozni készül, honnan nincs vissza út, Fülébe zokogás el-elfuió hangja jut. „Mi az ?“ — szól haldokolva — „mért e gyász e keserv?14 — ,Uram ! elárvult néped jó atyjáért keserg.4 „Bocsásd be őket . . . Hát birám-e népem szivét?11 — ,Uram csak élj, — s bárki érted adja életét1 ! És jőnek mind ágyához, zokogva, csendesen, Utolszor látni még öt, mig késő nem leszen. Szerettek hát ? ! ! szól halkkal, — s ezer szem sír ,igent.1 Főikéi, ezt hallva mint egy dicsfényövezte szent ; Az égre pillant, némán nyúl a kötél után . . . S mosolygva szellemül át a kis harang dalán. Ford. Kohn Jakab. %
