Eger - hetilap, 1872

1872-02-08 / 6. szám

43

■alapját a szölömívelés által kell megvetnünk s eszközlenünk, mit a nélkül csak némi részben is utólérni lehetetlen.

Igen lelkes példával jár elő ezekben Korizmics ür a tétényi és promontori szőlőiben, hol tizenegy éves lankadatlan próbái utáu új iskolát látszik nyitni szőlészetünknek ; s onnét nyert boraival London piacán elismerést és jutalmat vesz. A„ Gazdasági Lapok1- 1871 -iki folyamában egész éven át leírja jókora terjedelmű szőlőinek átalakítását. Nagyobbrészt parlag volt az egész, midőn vásárolta, s 60-iktól válogatott fajokkal oly rendszeresen ültette és kezelte, hogy mind honn, mind Angliában boraival egyre szerepel, sőt a hozzá intézett levelekből nyilván olvasni, hogy az ország különféle vidékeiről kiküldött borok forrva, s egyéb káros változásokkal jutnak Londonba, az övéi mindig tisztán, —jeleülaz emelkedett bortermelés és tudományos pince-kezelésnek. Ajánlom szőlész barátaimnak a fenn tisztelt úr „Levelelek a szőlőből11 cimü közléseit buzgó olvasásul.

De mert nemcsak néhány vállalkozóbb szellemnek kell hozzá fogni a szőlő tudományos növeléséhez, hanem körünkben is működésűnkbe kell vonni a nagy iparüző szőlész tömeget,igyekeznünk kellene ugyanezeknek kezébe célirányos könyveket, minő példáút a „Vincellérek könyve11 juttatni, tudván azonban, hogy ők olvasni nemigen szeretnek, szóval kell őket értetni, s keményen eszökre vágni, hogy 1-ör ha tisza bort akarunk termeszteni, nem szabad a szőlőt erősen trágyázni, kivált az erős, tüzes, s büdös trágyát el kell mellőzni, mert az a bornak nem csak izére, erejére, de szagára is befolyással van; 2-or, a bornak kellerüetes íze, zamatja s tüze a. föld alapjának vagyis a talaj alsó rétegének minemüségén kívül, a szőlöfajok megválasztásától függ. A földréteggel rendelkeznünk igen bajos, de igen könnyű a szölőfajok„Nos, megenni csak nem fogják, — volt Jarkovic lakonicus válasza.

S valóban látták a két uralkodót teljes diszegyenruhában, magas rangjuk minden jeleivel ellátva, tábornokok, táborkari tisztek és fényes szolgák nagy seregétől kisérve, a kőlépcsőn lejönni, melynek alján a tökéletesen összezúzott áltaikun hajlongott merevenen és ügyetlenül.

„Nos édes taikunom, — monda a cár kegyesen anyanyelvén, ön figyelmes volt, s mint látszik, várt ránk.

E szavaknál a sajkába lépett, és megfordulva Frigyes Vilmos nak nyujtá kezét, ki mint mindig, komolyan és hallgatagon követé a cárt.

,Felséged! kiáltá az orosz egészen megtörve, és térdre esett a cár előtt, könnyelműségem és kihágásom miatt bocsánatot kell kérnem. Gonosz tett volt tőlem, hogy japani taikunnak adtam ki magamat, s állásomat, mint egyszerű szolgája felségednek, eltagadni mertem. De mindenre, mi szent előttem, Ígérem, fölségednek, ez többé nem fog történni.11

„Keljen föl, barátom,— mondá kegyesen a cár, — mi már elejétől fogva az egész dolgot tréfának vettük, azért ne is beszéljünk többet erről ; vezessen most bennünket hajójára, és mutassa meg annak berendezését. Szeretnék ismét egy orosz hajót érezni lábaim alatt.

(Vége köv.) Margit.

üti rajzok.

(Folytatás.)

A nap már jó régen átment fejünk fölött, s reggeliben részt venni nem szokott kebelemben betöltés után morgó űrt kezdtem észre venni ; csak délutáni két óra volt azon várva-várt idő, melyben megszólalt a csengetyü egy csinos képű matróz-gyerkőc kezében, és bejárta az egész födélzetet, tudtára adván a nagy éhemü publikumnak, hogy a sült malac-börü szakács hozni készül az asztal-áldást.

Csak mintegy tizen vettünk részt a table d’ hoteban ; a többi okosabb utasok előszedték batyuikat, s a hajó különböző zugaiban ugyancsak tarisznyáztak kiki maga módja és ízlése szerint.

A társalgó terem hosszú asztalának fő helyére Harth kapitány ur telepedett, közvetlen maga mellé ültetett engemet, s aztán társamat; jobbján egy tisztes angol matróna köhécselt, és igy tovább.

Minden egyes terítékhez négy kés ugyanannyi villával és egy kalánnal volt helyezve, s miután ez eszczeug-garmadához elhelyezkedtünk, hoztak egy nagy ezüstös, födeles tálat, melyet Harth bátyám egész pietással megemelvén s érdemlegesen megszagolván, kikiáltá, hogy ez turtle-s up, azaz: tekenösbéka leves. Igen! ott úszkáltak felvagdalt pesze-gomba alakjában az egykor jól őrzött béka-tagok,

kai. Noha számításunk szerint közel 800 faj szőlő ismeretes hazánkban, — véleményem szerint csak táj-elnevezések által — mégis átiag a legjobb fajokat kimutatni igen bajos, mivel azok kiváló tulajdonsága többnyire a talaj ininemüségétöl függ, ruindazáltal majd minden vidéknek vannak néhány jó fajai, melyek ott különösen jól diszlenek ; nem szükséges tehát mindenféle uj fajok után mohón kapkodni, hanem csak az ismeretes jó fajokat kell kiválasztani, s elmellözve a soki'éle fajt, csupán az ilyeket kell növelni. Es ha azt tapasztaljuk, mi nálam is hoszú próba után vált he, — hogy egy bizonyos helyen a formint és rajnai adja a kiváló bort, nálunk pedig a gohér s dinka diszlenek leginkább, meglehetünk nyugodva, mert azért mi is éppen oly jó bort termeszthetünk, noha ízre, színre s zamatra különbözőt.

Továbbá okvetlen szükséges, hogy a választott különfajok mind egy időben érjenek ; azért rósz szőlész az, kinek szőlőjében sok mindenféle faj össze van zavarva, mert ha legjobb fajú is a szőlő, ha nem érett tökéletesen, jó bort nem adhat; ha tehát különféle fajaink egy része korábban érik, s ezek talán kitünőbbek, ezek kedvéért megszüreteljük a szőlőt, s igy az éretlenebb fajok megrontják a jobb nedveket is; ha pedig az érésidőben elmaradott fajokra fogunk várakozni, elrothad, kiapad vagy elvesz egy része szőlőnknek.

Végül, hogy a bor a kívánt tulajdonságokkal bírjon, rendszeres szőlömivelést kell behozni, ennek kifejtésére azonban külön cikket kell áldoznunk, most csupán arra szorítkozva, hogy a rendszeres kezelést célszerű szüreteléssel kell befejezni. Mindenesetre a szüret idejét nem a kalendáriom, hanem a szőlöfürtök megérése szerint határozzuk meg, nem csak növényi, de ha lehetséges, vegytani tneg- érését is bevárva. — A mennyire még szölöfajaink megválasztását

melyeken kívül csak a világ minden csípős, maró fűszerével telitett, csokoiáde-szin leves-forma nedvesség inutatá, hogy ez a hires angol leves. Bevettem belőle fejenként egy-egy adagot, nem annyira az étel ize, mint inkább azon gondolat által neki biztatva, hogy ’iszen úgy is megfizeted azt !

Ismét egy tál tűnt föl, detto födéllel, ünnepélyes megszagolta- tással, és kapitányi kikurjan:ássál : Salm-fisch! Gyönyörű és igen finom hal volt, megfőzve egész ártatlanságban és nem füszerezé vala őt még só sem ; kerestem a fűszereket egész szerény alázatossággal, deuique nincs; kérdezősködöm utánna, hát az orrom előtt lóg le a menyezetröl egy homoeopathika-téle készlet, vagy húsz darab üvegcsével s mind a hét féle szint jelképező különféle tartalommal. Ne neked ! most meg azt nem tudtam, hogy ki mi? szedtem aztán sorban egyenkint, s mindenik használata után megizleltem a halat: jobb-e már ? így dolgoztam át az egész pathikát â kapitány ur meg- pukkadásig való mulattatására.

Egy kövér ürü-láb, egészen sült csirkék, bikkfa-kemény marhapecsenye, s leforrózott szilvával bekent zsidó laska vagyis barkecz, melyet angolúl puddingnak neveznek, végre gyümölcs képezék a nagyszerű ebédet, melyet valami sajátságos kellemetlen szag fűszerez az egész angol világon, s ez teszi örökre feledhetlenné az angol ebédet.

Amily meglehetősen egyhangú az élet egy tengeri hajón forró nyárban, épen oly élénk az alkony közeledtével, midőn a hullámok karjaiba lenyugvó napot bámulni az egész vendégsereg elöbúvik az alvilágból. A bámuló sohajtozásoknak sem vége, sem hossza, s én hajlandó vagyok ez elrepült sóhajoknak tulajdonítani azon kedves esti szellő keletkezését is, mely közvetlenül nap nyugta után támadni szokott, s melynek tiszteletére inkább mint használatára hajónk vi toriáit is kifeszitették.

Valóban nagyszerű, tengeren látni a nap nyugvását. Mint egy vérvörös óriás tüz-gömb kezd stilyedni a nap tányérja a hullámokba, ragyogó fény-utat képezve sugarai által, mely a látkör széléről egész a hajóig terjed ; keletről mindig sötétebb fél-kör látszik előre nyo múlni, s a nap utolsó sugaraival eltűnik minden fény, csak a csillagok milliói tükröznek vissza a tenger kékes-zöld sima hullámain, s az utasnak úgy látszik, mintha csillagok közt haladna a hajó.

Tíz óra után mindenki nyugalomra tért; két cabinunkba vonultunk hát mi is társammal, mely helyiségben egymás fölött függő két keskeny ágy, s egy kis szekrény képezé az egész bútorzatot, a szabadon maradt tér oly kicsiny, hogy két ember egyszerre nem mozoghat benne. A gőz gép egyhangú tompa zúgása csak siettető a nem sokára bekövetkezett alvást, mely édes álomképek közt ringatott mindaddig, míg reggeli hát órakor hajónk a Thames torkolatánál az iszonyú köd miatt megállni kénytelen nem lett.

(Folyt, köv.) Étkei.

*