Eger - hetilap, 1872
1872-02-08 / 6. szám
44 tökéletességre nem vihettük volna, a szüret alkalmával kell aroszabb faj termését a jobbtól elválasztani, valamint a rothadt, s tökéletlen fürtöket is különíteni kell, és az ekkép külön választott szőlőből külön két osztályú bort szűrni; mi által az első osztályú borunknak .minden föntebb említett jó tulajdonait, állandó színét, ízé', s jellemét biztosíthatjuk. Mi a különbséget illeti, igaz, hogy a második osztályú annyit veszt becséből az elválasztás által, mennyit nyer az első osztályú: ámde az árkülönbségre nézve bizonyos, hogy az első osztályú bor ára képes kifizetni a második osztályú bort is, és számba kell venni azt is, hogy cselédjeink s munkásainktól elhúzni a bort nem lehetvén, célszerű ily használatra birni másod osztályú borral. Párvy Alajos. A szarvaskői völgy és országút. Hogy a szarvaskői regényes völgy nemcsak a közeli, de a felvidékiek előtt is ismeretes, alig szükséges mondanom. E völgyön át közlekedik a felföld Egerrel és az alvidékkel; ése közlekedés oly nagy, hogy alig van nap, midőn az itt utazó 50—-60 sőt 100 szekérrel is ne találkozzék. Ismerik e bájos völgyet azon egriek is, kiknek bár semmi dolguk ama vidéken, de kirándulásokat tesznek arra, hogy élvezzék a jó léget és gyönyörködjenek a természet pazar szépségeiben, és a szarvaskői romokban, melyeknek nagyobb a hire, mint valósága, s hiányait csak az alatta elterülő roppant sziklatömeg pótolja s teszi érdekessé. Mintegy 40 év előtt e völgyön, bár országos közlekedés vala, csinált út nem létezett; az utazók mentek a völgy fenekén , merre mehettek, gázolva a minduntalan elibök kerülő patakot, és hol a völgy megszükült a sziklák között, ott a patak medrében azott heverő sziklákon át, mely fuvarozás nem ritkán végzetteljes volt a felvidéki palóc gúzszsal kötött fakó szekerére; minden esetre azt minden ily út alkalmával kijavítani kellett. De nagyobb vészszel párosult ez út hirtelen hóolvadáskor és nagy záporesök idejében ; ilyenkor rendesen szekér, marna, ló, ember ott veszett, s nem ritkán befuladt sertés, házi bútorok, bölcsők gyermekhullákkal úsztak alá a hullámokkal. A régi időben nem egyszer veszélyt hoztak ez áradások Eger városára is, mignem azok elhárítása végett a város felső végén épült azon kőfal, mely a vizárt feltartja, s csak annyit bocsát által, mennyi a folyó medrében megfér. Ez áradásoknak főokai voltak a sok vízi malom mellett alkalmazott vizfogók, melyeknek zsilipjei nem mindig kellő időben nyittattak meg, vagy szerkezetöknél fogva gátolták a víz és főleg a jégdarabok lefolyását ; ez okból a város alsó részén el is pusztíttattak. E sok baj és veszély elhárításának dicsősége P y r k e r egri érseknek tartatott fen, ki ama roppant és azon időben bámulatot keltő szép kőutat készíttető, mely Szarvaskő alatt átvonul, és ki e közérdekű mű létesíthetése végett kész volt akkoriban legnagyobb politikai ellenével, gr. Keglevits Miklóssal is kezet fogni, csakhogy magasztos eszméje megszülessék. Ez jellemzi a nagy férfiút, kiről ha nem léteznék a mondat: „Ternpus edax rerum“ valósága, elmondhat- nók: „Exegit opus, aere perennius.“ Ez út, mely Felnémettől Szarvaskő mellett és azontúl Borsodba vezet, menté meg e vidéket az említett veszélyektől, és viszont megnyitotta Eger és az alvidék kereskedelmét a felvidékkel. Eger ez utón nyer fanemüeket, vasat, és szállítja el borait. Ez út, mely Pyrker dicső nevét egy sziklába vésett márvány táblán hirdeti, mig ö élt, gondoskodása mellett jó karban tartatott. Tybolth, az absolut kormány megbízottja, idejében csaknem fényűzéssel gondoskodott róla, ellátván azt mindenütt, hol szükséges volt, korlátokkal és kerékvető oszlopokkal, mikhez a fát hihetőleg az érseki erdőben requirálták. E gondoskodást részben tán önérdeknek is lehet tulajdonítani ; Tybolth tán kissé költői szellemmel bírt; kedvelte a szép regényes vidéket, többnyire itt keresett örömélvezetet és szórakozást. Ily ártatlan önérdek is dicséretes, főleg, ha az a közérdekkel párosul. Tybolth távozta után úgy látszik ez út nem részesült annyi kegyeletben; a mostoha kéz nagyon meglátszik rajta. Ezt részben népünk azon gonoszságának is kell felróni, mely a Tybolth által az út mellékeken ültetett fákat mindenütt elpusztította; e szarvaskői útnál a korlátokat, hol csak szerét teheti, ellopja, a kerékvető oszlopokat még fejszével is széthasogatja s elviszi. Látszik ezeknek nyoma mindenütt az út hosszában. A megyei felügyelőség igyekszik ugyan az útat tatarozgatni, kavicsoltat, vagyis inkább az itteni kőtörmelékkel javítgat, hol szükségesnek látszik ; bár ez utón inkább a viz levezetéséről és a magasból reá ömlő nagyobb kődarabok elhordásáról kellene gondoskodni. Mindez azonban nem kielégítő ez útra nézve. Elö- goridoskodni kellett volna már régen annak elhárításáról, mi ez útat veszélyezteti. És ez nem más, mint a folyónak szabályozása. Nem kell megvárni, mig azut teljesen megromlik, hanem intézkedni kell előbb,, mert minden késedelem tízszeresen növeli a költségeket. E vészt hozó- elem e völgyben a lefolyó tömérdek viz, mely régi medrétől régen eltért, és most úgy folyik a két hegysor között, mint részeg ember az utcán, egyik oldalról átkanyarodik a másikra s ismét vissza, hogy onnan megint átkanyarodjék, rombolva mindenütt és kimosva partjának alját, mely aztán beszakad és fogyasztja a kaszáló téreket, hol pedig e kanyar épen az út mellékére jut, ott beszakad az út. Már a múlt évben látszott nem egy helyen nyoma a beszakadásnak, különösen a Szarvaskőn innen levő juhhodály közelében. Az e helyen volt korlátfák alámosás folytán hihetőleg rég beszakadoztak., A múlt évi nagy vizek folytán újabb szakadás történt, és úgy látszik,, az illetők figyelmét is felidézte, mert eshető szerencsétlenség elhárítására a partra kőrakásokat — úgynevezett csirkéket — hordattak sőt nyoma vau annak is, hogy a vízfolyást az út mellől a kanyar átvágásával elvezetni szándékoztak, elég hibásan ugyan, mert az árko- lást felülről és nem alulról mint kell, kezdették. Ez árkoláson piszmogott néhány ember, néhány napig, és azután abba hagyták, nem sejtve, vagy feledve, hogy közeledik azon idő, mely az útra vészthozú lehet- El is jött ez a közelebbi napokban; a hirtelen hóolvadás borzasztóan megtelté a folyót vízzel, és roppant jégtáblákkal vegyesen az utat annyira alámosta, hogy az mintegy 40 ölnyire hosszában leomlott a reáhordott köhalmazokkal együtt, Most már az út oly keskeny,, hogy két kocsi alig térhet ki egymásnak, s miután a folyó partján főleg terhes szekérrel nem tanácsos járni, az utas csak a sziklahegy tövébe szorul, hol a kikerülés lehetetlen. Csak még egy ily árvíz, és a közlekedés ez úton megszűnik, ha ezt a sürgős gondoskodás meg nem előzi. Ha a múlt évben a folyó szélébe csak egy nagyobb szikladarab hengerittetett volna, hihetőleg a folyást annyira eltereli, hogy most ez nem történik. Van még több ily hely is az útmelléken, egy különösen a más oldalon Felnémethez közelebb, hol az út borzasztó magasban vonul el a hegyoldalon, ha ez is alámosatik és beszakad, ezen aztán segíteni tán nem is lesz lehetséges. Általán az egész szarvaskői völgyet szabályozás alá kellene venni olyképen, hogy a folyam medre több helyen, hol az legkeskenyebb és igy kevésbe kerül, elzáratnék és ekkép a mélységek beisza- poltatnának, és csak azután jeleltetnék ki a folyam rendes medre. Ha ez két év előtt történik, már e két esős év eddig bevégezte volna munkáját. Lehetne az elzárás után a mélyebb téreken egy-két halas tavat alakítani, legalább addig, mig a mélységek betelnek iszappal.— E munka ugyan nem kevés költségbe kerülne, de alig tenné egy ti- zedrészét az út költségeinek, melyet veszélyeztet a folyam rendetlensége. Az eredmény pedig lenne utóbb egy gazdag szénatermő völgy ~ Másfél év óta hetenkint néha kétszer is járok ez úton ; menetközben rendesen azzal mulatom magam, hogy a helyeket vizsgálgatva arról gondolkozom, mi volna itten teendő, javítandó. A fónebbi sorokban előadtam nézeteimet; kimutattam a bajt, és némileg érintettem aa eszközöket azok elhártására. Szolgáljon ez figyelmeztetésül az illetőknek. Joo János. Megyei élet. Heves és K. Szolnok t. e. vármegyék 1872. január 23-án Kubinyt Rudolf főispán úr elnöklete alatt tartott alakuló bizottsági üléséből.. A megye főispánja a közönség éljenzései közt a terembe lépvén s elnöki székét elfoglalván, örömmel üdvözli az igazolási választmány jelentése következtében általa alakuló gyűlésre összehívott s oly nagy számmal megjelent bizottsági tagokat. (Beszédét egész terjedelmében múlt számunk hozta.) Ezen fényes beszéd után Isaak László 1-sö alispán szólal fel s a tisztikar nevében kijelenti, hogy miután az uj megyebizottság kevés perc múlva megalakúi, s a régi bizottmány, mely eddig a megyét kormányozta, immár nem létezik : ennek megszűntével feladatát a tisztikar is befejezettnek tekinti ; állásáról tehát lelép , s hivatalát a bizottság kezeibe leteszi. A tisztikar a megye közönsége iránti hála és tisztelet érzelmeivel távozik helyéről, s ö, mint eddigi első alispán, a megye pecsétjét tisztán és folt nélkül s egyszersmind azon megnyugtató öntudattal adja át a megye főispánjának, hogy a megye érdekét és méltóságát megőrizni mindenkor főfeladatának tekintette* A lelépő tisztikarnak, mely kötelességét híven teljesítette, elismerés és köszönet szavaztatik, — egyszersmind pedig felhivatik, hogy maradjon még azon kevés ideig helyén, mig a megválás’ztandó uj tisztikar hivatalos működését megkezdheti. Az igazolási választmány IV j8°ÿ 78 sz. a. legtöbb adót fizetőknek és a választások alapján igazolt bizottsági tagoknak névsorát beterjeszti.. A legtöbb adót fizetők és választott bizottsági tagok névsorának felolvasása után
