Eger - hetilap, 1872
1872-02-08 / 6. szám
6 szám. Február 8-an 1872. 5. éri folyam. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyedévre . TSgy hónapra Egyes szám 5 f: kr. •Ï ft 50 kr. ! ft :li, ki. — 45 kr.- 12 kr. Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetőstül 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó hivatal : a lyceumi nyomda, i'.iaü ellopd : a szerkesztőség (Széchenyi-utea 84. sz.) J *n t * <• h Q. fomiw kereskedése a minden k. prtstahw ol. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad MoSSe R. Bécsben. Grosz úr és indítványa. (K.) Háromfélearistokraliátismer eddig a világ: a születés, -a pénz és az ész aristokratiáját. Az első — a születési — felett pálcát tört az idő, s kiváltságot •ennek nem ád ma már semmi modern állam. A második: a pénz-aristokratia, mely utat tör magának mindenütt, s az által erösbödik, hogy ez ellen támadt a leggyalázatosabb nyomorék, az internationale, a petroleurök pártja, szövetsége, jobban mondva bandája. A harmadik az ész aristokratiája. Ez előtt meghajol minden emberi institutio, 8 jaj azon országnak, államnak és társadalomnak, mely ez ellen emel szót. Ezt még a hevesmegyei petroleurök is tisztelői kénytelenek, habár ellene rugkapálnak ; de ezt ha teszik is, mindig más cim alatt teszik, nehogy valaki észrevegye híveik közöl, s követ tdobjon nyomorult fejökre. E három aristokratia közöl Magyarországon ma —• bála a magyarok istenének— az ész aristokratiája uralkodik. A születési aristokratia önmaga nemesen lemondott kiváltságairól ; a pénz-aristokratia befolyása él mindenütt, de kiváltságokkal nem bir másokkal, mint miket magának esetröl-esetre kieszközölhet. A pénz-aristokratiának exotus, gyűlölt állása igen megfogható, s a dolog természetében fekszik; s ez az oka, Hogy azok, kik támadják, sikeres harcot vívnak. Azonban e cim alatt — a pénz-aristokratia ellenségeinek cime alatt — küzd egy rakás ember oly institutio ellen, mely egyátalán nem ád előnyt a pénz-aristokratiának, hanem biztosítékot nyújt a vagyonnak. Ilyen a községek és törvényhatóságokban az úgynevezett vi r i- lis szavazatok uj intézvénye, melyet erőnek erejével a pénz- aristokratia privilégiuma gyanánt tüntetnek fel, s mint ilyent gyülöltté «karnak tenni. De tévednek e kedves urak, ha azt hiszik, hogy tévútra vezethetik a népet; mert ez jól ludja, hogy intentiójuk hamis, hogy állításuk ravaszul valótlan. A virilis szavazatok tulajdonosai miért ruháztattak fel e joggal ? és mely alkommal bírnak biztosított szavazatokkal ? S vájjon a pénz- aristokratia megalapítása-e ez? Ott, hol vagyonról, értékről van szó, hol a személy- és vagyonbiztonságnak fentartására irányzott intézkedések képezik a tanácskozás és határozatok tárgyát, ott a vagyonnak befolyását, beleszólását, hogy biztosítani keli, ez elismert axióma; mert ha ez nem axióma, úgy a „bellum nihil habentium contra habentes11 inaugurálva van. S hol hozatott be a virilis szavazat? A helyhatóságok ügyeinek intézésénél megyék-, városok s községekben. S vájjon a megyék, városok és községek ügyeinek intézése mi körül forog? A személy és vagyon biztonságát érdeklő tárgyak körül csak és csupán. Es e helyütt a vagyonnak szavazatát ingataggá tenni s nem biztosítani, mi más volna, mint a társadalom helyes alapjait, a személy és vagyonbiztonságot kockára tenni? Politikai jogok gyakorlatában a virilis szavazat injuria. Politikai dolgokat azonban megye és város nem foglal tanácskozásainak, illetőleg határozatainak keretébe. Politikai, emberjogi tényéknél egyik ember olyan, minta másik, és sem több, sem kevesebb joggal fel nem ruházható. S habár itt bizonyos qualificatiók kivántatbatnak ugyan, de pusztán a vagyon kizáró qualificatiót semmi esetre sem biztosíthat. Azonban a községi és megyei, tehát helyhatósági s igy egyátalán nem politikai társulatok-, megyék-, városok és kerületekben a vagyont kizárni, vagy annak szavazatát föltételessé tenni sem czélszerü sem jogos és igazságos nem lenne. A virilis szavazat megyék- és községekben a társadalom becsületességének postulatuma; nálunk pedig Magyarországon a politikának — az exigentiák tudományának — különösebben elutasíthatja követelménye. Ott, hol az „enyém és tied“-röl, hol a személy és vagyon kényelméről, biztonságáról és az ezekkel járó közteherről van szó, ott annak, ki a terheket viselni tartozik, szavát biztosítani nem csak társadalmi kötelesség, de egyszersmid a legjogosabb, mert legtermészetesebb intézmény, mely ellen lázongani lehet, de okszerűen felszólalni fölöttébb nehéz. A virilis szavazatok biztosítékot nyújtani vannak hivatva arra nézve, hogy megyék- és városok-, községek- és falvakban azok, kik e tereken birtokosok, azok által, kik birtokkal nem birnak,el ne nyomassanak, túl ne szárnyaltassanak s törvényes érdekeik ne sértessenek. A magyar törvényhozás ily intentióval bírt, midőn, a törvényhatóságok és községek rendezése akalmával, a legtöbb adót fizetőket szavazati joggal felruházva, méltó bizonyítványát adá szabadelvüsé- gónek, midőn e szavazatot az illető kormányzó közegnek, a bizottmányoknak fele számára mérsékelvén, a másik felére választást állapított meg. De hát legyen úgy, amint ellenfeleink, a baloldaliak, állitják ; legyen úgy, hogy hát ez az institutio illiberalis, hogy a kor szellemével ellenkezik, hogy jobb lett volna, a virilis szavazatok elhagyása mellett, az összes bizottságokat megyékben, városokban és falvakban úgy a törvényhatóságok mint a községek keretében szabad választásra hagyni, s rábízni az összes népre, hogy válaszsza azokat, kik vagyon- és személybiztonsági intézkedésekben határoznak, a kiadásokról rendelkeznek, s az illető költségeknek fedezésére, a törvény- hatóságok és községek ezen adóját megszabják. Legyen, hogy ez okoskodás a helyes. Ez okoskodás lehet azoké, kik emberi jogaikat gyakorolták régebben és gyakorolják ma: de nem lehet okoskodása a zsidónak, ki tegnap még pária volt, és ma — szabad polgár. Nem lehet, nem szabad egy részről a fekete hálátlanság, más részről az ostobaság bélyege nélkül a virilis szavazatokat zsidónak megtámadnia. Árulója a becsületes zsidó nemzetségnek azon zsidó, ki ezt teszi. Merész állítás, de bebizonyítjuk. Nézzük a dolgot közelebbről, a gyakorlati élet eseményeinek tagadhatlanul jól világitó szövétneke mellett. Mit utál, mit gyűlöl az internationale petroleurje ? A vagyonost, az urat, a zsidót. Mért utálja, mért gyűlöli? Mert vagyona van, mert vagyonos, mert ö szerinte a vagyon rablás ! Ez esztelenek a gyűlöletet a zsidóknál legmagasabb fokra emelték. A zsidók is csak oly emberek, mint más vallás kővetői, a zsidók között is van jó és rósz jellemű ember, de valakit csak azért, mert zsidó, sem jó, sem rósz, s igy semmi szin alatt el nem Ítélhet senki. És mégis a közhangulat, az éretlen, neveletlen tömegek szerencsétlen fogalma szerint a „zsidó “ név gúnynév, — a zsidó pária, gonosz, csaló ! E zsidóságot a magyar törvényhozás oly helyzetbe hozta, melynél fogva most már — a természettörvényei szerint— egyenlővé van téve jógii a g minden más állampolgárral; s a virilis szavazatok behozatala által ott is érvényesítheti és érvényesíti emberi súlyát, hol eddig azt nem teheté.
