Eger - hetilap, 1872
1872-11-21 / 47. szám
XI. éri folyam. November 21-én 1S72. 47. szám. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft :Hl kr. — 45 kr.- 12 kr. Gr E R Hirdetésekért : minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik, Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal; a lycenmi nyomda, kió fizetőseket elfogad : a szerkesz tös ég ( Sze'chenyi-utca 84. sz.) J e n t s c h G, könyvkereskedése s 'minden k. posták >va al Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Gyakorlati politika. — Országgyűlési tanulmány Visontaitól. — III. Sincerisáljnnk ! Az elégedettség kétségen kívül egyik pártnál sem vert gyökeret. A baloldal elégedetlen sok oknál fogva. Elégedetlen már először azért, mert „természete” elégedetlennek lenni, másodszor, mert kisebbség, harmadszor és századsz or, mert mindinkább veretik nemcsak számszerinti kisebbségre szorittatás által, hanem elégedetlen főleg azért.— s ez fáj nagyon — mert a Deákpárt alkotásai és épületének szilárdsága napról-napra több embert ábrándít ki s nyer meg a józan gyakorlati politika táborának: a Deák pártnak. A Deákpárt viszont elégedetlen azért, mert nem úgy folynak a dolgok, amint szeretné, hogy folyjanak ; mert az alkotás müve lassabban halad, mintsem lehetne s kívánatos is volna arra, hogy azon számos mulasztás, mely századok lifine, kelvre-hozva, s az elmaradott nemzet a haladottabbak vonalára emelkedhessék, s emelkedett légyen. De elégedetlen számos hazafi azért, mert valóban sok visszásság az, amit tűrnie, szenvednie kell még ma, amin segíteni alig lehet, s ha lehet is, számos akadályán az útban,mely ha közelebbről szem- ligyre vétetik, oly természetű, hogy ámbár hatalmunkban lenne azt utuukból eltávolitani, kérdés: tanácsos-e még most bántani s nem marad-e az elhengeritett akadálynak nagyobb akadályt képező nyilt sebe az elhárítás után, mint a minő seb maga az akadály? Sok visszásság származik azon rögtönzött és rohamos haladás gyors és kimélytelen lépéseiből, melyek pedig ha jói szemügyre vesz3zük sorsunkat és állapotainkat, aligha történhetnének másként csendesebben, vagy kevesebb hátránynyal; tetemes kárt hátramaradást okoznak egynek-másnak, míg sokan azt hiszik, hogy talán másként intézve, elosztva vagy rendezve kevesebb kárral és hátránynyal több előnyt és hasznot lehetett volna elérni. Mindig eszembe jut ilyenkor, hogy könnyebb a végrehajtott cselekvényeket megítélni, megrostálni s azt mondani, hogy nem igy, hanem amúgy kellett volna tenni, — mint valamely cselekvényt kezdeményezni és az első előállitást végrehajtani; — röviden : könnyebb kritizálni, mint alkotni. Elégedetlen a szabad gondolkodású, szabadelvű hazafi, miért- hogy a vallás-szabadság detail-törvényei nem hozatnak meg; miért- hogy a kötelező polgári házasság oly elkerülhetlen intézménye oly soká késik? miérthogÿ a vallás-egyenlőség postulatumai nem tör- vényesittetnek ; a katholikusok vallás ügyei nem rendeztetnek ? stb. Elégedetlen más részről e dolgokkal szemben a clerus, mely e kérdések nagyon is gyors vagy tán kelleténél mélyebbre ható megoldásától méltán tart ; inig másfelől egyrésze e kérdések megoldási irányát is perborreseálja, s legjobban szeretné azokat úgy megfejteni, hogy a kecske is jó lakjék, meg a káposzta is megmaradjon; legnagyobb része pedig — legyünk őszinték, — annyira nem tudja, hogy miképen és hogyan volna már legjobb, hogy szinte fél arra csak gondolni is, miszerint a megoldás majd rendre kerül, mert annyira nincsen tájékozva, vagy annyira el van tévegezve okoskodása, hogy már maga a megoldás gondolata a rósz megoldás bizonyosságát állítja szeme elé s azt hiszi, hogy ha már úgy nem lesz és lehet, mint régen volt, akkor okvetlenül roszabb lesz! — Azt tudja, érzi, látja, tapasztalja, hogy annyira meg van ingatva némely dolog, miszerint úgy, ahogy most van, valóban nem maradhat, hogy ezen dolgok állapotai már alig- alig türbetők, s hogy nagyrészben tarthatlanok, — hogy a megfejtés halasztása napról-napra nagyobb rést üt még oly bástyákon is, melyeknek eddig több védői voltak, s most napról-napra fogynak, és mégis félve gondol azon időre, mikor bekövetkezik a válság és szintkellvallani. Beszéljünk nyíltan, tárjuk fel sebeinket, sakkor a gyógyúlás is lehetővé lesz, — ha eltitkoljuk, elburkoljuk saját szemeink előtt is a létező bajokat, oly tüzet táplálunk a létező rozzant állapotok hamuja alatt, melynek egyszerre váratlan felcsapó lángjai között aztán az is meggyűl, — s mielőtt mentésére gondolhatnánk, — elhamvad, amit fentartani, megőrzeni akartunk s óhajtunk. Amint e tárgyban, úgy sok másban is tetemes reformok küszöbén állunk, s ez tartja az emberek nagyrészét különféle irányban kellemetlen remegésben. Az egyik fél, hogy így, a másik fél, hogy amúgy iit ki a rendezés ! szóiani nem mer, tépelödik, s lesz belőle „aggódó hazaii“, laudator temporis acfí, lesz belőle a létező- és alakulóra folyvást neheztelő, s kígyót békát kiáltó, az elégedetlenségnek magvát önkéntelenül hintő elkeseredett malconteníus, ki a társadalomnak fekélye, mételye, a rendezett állapotok megszületésének, megbonosuíásának legkártékonyabb ellensége. Országszerte akármerre fordulunk, ugyanazon hang, ugyanazon elégületlenségi symptomák. A mezei gazdának kiállhatatlanul magas a napszám, a rósz cseléd, a rendörteien állapot, „ez a sok gazember s törvény-tipró tolvaj”, s nem vigasztalhatod azzal, hogy nincs igaza, mert nem mondhatod neki: hogy bizony a napszám méltányos, a cseléd jó, mezei rendőrségünk tökéleies, sőt mi tűrés-tagadás, azt kell mondanod, hogy körülbelül igazsága van. ■ A városi lakos panaszkodik, hogy minő drága a szállás, a szállásból- fölemészti feli -jövedelmét, aztán még ha volna választása, hogy drága pénzén alkalmatos és oly beosztású szállást kapna, mely igényeinek megfelel, isten neki! de hát azt kell elfogadnia, amelyik épen üres ! A főzőné 12—15 irtot kér, aztán egy jó rántás-levest sem tud jóformán megfőzni, ne adj isten, hogy tisztességes ebédet készíteni legyen képes. A mesterembertől, ha valamit készíttetsz, nem győzöd kivárni, míg elkészül, az is méreg-drága, és még hagyján, ha jó volna, de silány rongy! — Szeretnél ellentmondani, de nem lehet, mert hát amit ez a barátod beszél, az is nagyban és egészben tagadhat- lan tény. Panaszkodik az iparos, a gyáros, egyik ezért, másik azért, — panaszkodik a pap, panaszkodnak hivei, s aztán egyiknek is igaza van, a másiknak is, és egyiknek is lehetne segíteni a baján, meg a másikat is meglehetne nyugtatni. A paraszt ember meg panaszkodik, hogy hát fiát meg kis lányát erőnek erejével iskoláztatják, s aztán a fiát viszik katonának. No már ennek nincs oka panaszkodni, mert ezen osztálynak aranykora van, most szerez többet, mint álmodhatta valaha, s gondolkodik felöle az állam anyagi és szellemi tekintetben, hogy embert neveljen gyermekeiből ! De hogy országszerte és az emberek minden osztályában, a társadalom minden rétegében van nemcsak szórványosan, de sűrűn elhelyezve panasz és panaszló, elégedetlen és elégedetlenkedő, aggodalmas és aggódó hazafi, az kétségét nem szenved. Ne keressük, mennyire jogosultak e panaszok, aggodalmak és elégedetlenkedések, de állapítsuk meg azt, ami való, hogy a panaszos, aggodalmas, féltékeny elégedetlenkedés a levegőben vau, s a társadalom el van telve ezen levegő rétegeivel. Csoda e ilyenkor aztán, ha bármely esemény, mely a mindennapi tespedésböl mézet, az újságnak ingerlő zamatát Ígéri, felkölti a közfigyelmet? A conservativ párt, mely 1847-ben hatalmas csapatot vezetett
