Eger - hetilap, 1872

1872-11-21 / 47. szám

a szabadelvűek ellenébe, 1818-ban elnémult, s azóta csak egyesek itt-ott iéptek ki a köztér cselekvő homokjára, s csak kevesen a politikai cselekvés küzdterére, de senki saját régi jelmezében, mind az újabb kor jelvényeivel.

Most egyszerre híre jár, hogy báró Sennyey Pál, a régi conser- vativ hoeh toryk egyik legbüszkébb daliája, ki sehogysem bírt még a mai kor embereinek mulasztásaival és építményeivel kibékülni, elérkezettnek látta az időt, kilépni a hallgatás és tespedés visszavouultságából, s az 1847-iki conservativismus védelmére, jobban mondva : életre-hivására vállalkozik ; — hire jár, hogy be akarja vezetni a küzdő pártok közé harmadiknak felélesztett 1847-es pártját, melyhez előre csatlakozott minden nagy tekintély, magas és nem magas clerus, hoch tory, stb., és minden malcontentus hazafi.

Ma felíratta magát, holnap beszél, programinot mond.

És beszélt, és mond vala programmot, nem ugyan újat. sem a régit, de olyat, melyről rá ismerheténk a régi erős viadorra ékes, szép szavaiban, midőn nyilakat lövellt balra, lövellt jobbra.

Esemény volt beszédje, melyhez kapcsoltattak remények, és csatlakoztak félelmek, de sem a kapcsolt remények nem teljesültek, sem a csatlakozott félelmek nem lettek eloszlatva, hanem igenis egy eredmény, az megszületett, melyet előre láthatánk, s ez a baloldalnak egy uj fegyvere ellenünk.

A baloldal eorypheusai, so& szóval és tollal harcolva ellenünk, felkapták most Senuyeyt és beszédjét, bogy azzal verjék, sújtsák Lónyayt, kitől irtóznak, és a Deákpártot, melytől remegnek.

Ha azt a Deákpártot, vagy csak annak többségét is sükérülne elébb malcontentussá tenni, azután Lónyaytól egészen elidegeníteni, akkor könnyű lenne atöbbséget a büszke Sennyey karjaiba lökni; — természetes bogy majdba aztán Sennyey a miniszterelnöki székben ül, akkor alakulhat párt, melyhez a baloldal egyik része csatlakozhat k.

Hic Rodus, bic salta.

Ez Sennyey nagy sükerének legerősebb faktora, azon faktor, melyre legkevésbbé sem támaszkodhatik, mert ellenségei között ez a legveszélyesebb, mert legperfidebb.

De ne féltsük Sennyeyt. Ismerjük, s ismeri az ország nagy talentumait s embeirsmeretét ép úgy, mint körültekintő tehetségét, s biztosak vagyunk benne, bogy nem vakítják el a sükernek többször ismételt tömjén-fellegei, s a baloldali sajtó szemfényvesztéseit elutasítja magától s a politikai csalásnak e ködképeit oly föllépéssel fogja eloszlatni, mely ismét az egész országban az ezen irányba terelt várakozások minden illusióját képes leend megszüntetni.

A balpárt Sennyeyt akarta használni fejsze gyanánt, melylyel Lónyayt leüsse; de vigyázzon magára a bal és reactionarius hazafi egyiránt, mert Sennyeybcn nem barátot, hanem oly ellenfelet, s a Deákpárt oly fegyvernökét találandja, ki midőn vág, éles, midőn

szúr, mély, s midőn sújt, súlyos lesz. Sennyey a párt kebelében fogja érvényesíteni mindazt, amit aconservativismusnak nemes intentiói és kétségbevonhatlan nagy értéke raagábau foglal; Sennyey hatása a pártra és annak cselekvenyeire lesz kétségén kivííl üdvös, de fölöttéb csalatkoznék, aki Sennyeyt, mint olyan Don Quixotte ot óhajtaná szerepeltetni, ki a Deákpárt ellenében a balpárt „becsületes embereivel egyesülve akarna a Lónyay-konuáuy ellenében hadonázva, a miniszterelnöki székbe jurni.

Előző cikkünkben a közönség reactionarius érzelmeiről szóllot- tunk s mustráltuk, kifejtettük azon állapotokat, és dolgokat, mikben a magyar közönség kissé reactionarius kedvet mutat.

Énnyiben és nem többen lehet reactionarius Sennyey báró prog- rammjais, sha e kettő találkozik, nem csoda. De nagyon hibáznék az, ki e practikus reactiót egy más reactio színében mutatná fel, hívnák azt Sennyeynek, — vagy bárhogy, az a magyar közvélemény előtt egyszerre rogynék le, habár a köztetszésnek három emelettel magasabb fokán állott volna, mint milyenre Sennyey szép beszédével helyezkedett.

Ki ne ismerné a jó magyar táblabiró megszokott phrasisait?

„Lágy ez a kormány; ide vas-kéz kell, egy jó erős, de megbízható absolutismus" — s több e féle kifejezéseket hallani sok — sok becsületes, független táblabirótól, ki politikai discursának elkeseredésében többnyire igy végzi : „Kell nekünk alkotmány !? Kell bizony vas vessző a magyarnak'; akkor összetart ; de mihelyt egy kis szabadságot érez, eszét veszti s egymást falja."

Ismerjük e phrasisokat, de ismerjük a reá következő cselekményeket is; egy részről a velünk született szalma tűz — más részről jellemez a : „nebántsd a magyart!"

Bántana csak azért valaki alkotmányunkat, próbálná meg azt a magyar absoiutismust, azt a vas-vesszőt suhogtatni, ej de hamar megmutatná az a táblabiró, hogy buzog benne még az a vér, melyről meg van irva bogy: „jugi impatiens."

Jól van ez igy ; de azért hát sok nem úgy halad, amint haladhatna; tehát azon legyünk, hogy jobban haladjon. Sok nem úgy van, ahogy a magyar szeretné, —- türelem és kitartás, óvatosság és szívós együttartás legyen jelszavunk, s akkor teljes rendezettségünk, felüdülésünk és jó karba helyeztetésünk csak az idő kérdése.

Ne türelmetlenkedjünk, de neis aludjunk el, hanem kiki hatása körében cselekedjék „ne nos dia- bolus otiosos inveniat." — Deákpárti embernek ett nem ismételhetjük elég szoksz or; mert bej de másként állanánk mi Deákpártiak csak Hevesmegyében is, ha nem volnánk oly telivér magyarok, kik a „labor improbus“-t nem ismerjük, melyről pedig meg vagyon irva, hogy: „omnia vincit".

4 T A

Szarvaskő.

Seb ók Lászlótól.

(Folytatás.)

Alig tűnt nehány év s állt a vár Fönt a szarvaskő-magaslaton,

Ám ki épité nem tudni már.

Egri püspök volt csak azt tudom.

Büszke tornyok égbe nyúltak itt S őr-szemekként álltak nézve szét,

Mig a nap fényes sugarait Hintve széjjel elnyugodni tért.

Ám e kisded-vár az egrinek Volt, amig állt, védenc-gyermeke Együtt vívtak, győztek, estenek,

Napjok együtt kelt vagy szállá le.

A nemes vér, mely az egriek Hős szivéből földre hulla szét,

Szarvaskőt is sokszor — védte meg Mind a két vár együtt halt, vagy élt.

Jött a félhold ...sa (örök vezér Már Egert megvivni szállá le,

S hogy magyar kézé lön a babér Szarvaskőnek részben érdeme.

Szalkay Balázs hü várnagyát Méltókép díszíti a babér Achmhed sergét karja törte át És szivéből itt folyt hősi vér.

A török had szégyent vallva itt, Elhagyá a vívott vár-falat Szedte gyorsan tarka sátrait,

S igy a két vár együtt megmaradt. Lassan a sok sebhely is befont felvet a török golyó ütött És Magócsy egri várnagyot Tették úrrá Szarvaskő fölött.

Ám az irigység rút szelleme E sas fészket sem szenvedhető S minden téren törve ellene Uj, meg uj veszélyt hozott fölé.

S végre megjött a határozat:

Porba hulljon Szarvaskő fala!

Ám az irat holt betű maradt Bár országos rendelet vala.

A hazában egy magyar se volt,

Ki le rontaná az ős falat,

Melyen annyi hős szív vére folyt.

S annyi vész közt törhetlen maradt