Eger - hetilap, 1872
1872-08-08 / 32. szám
250 A választások után. — Tanulmány Visoiltai tói. — III. A hevesmegyei halpárt bűnei. Szólottunk előző cikkeinkben a választási mozgalmakról általában ; szóljunk néhány szót és kissé részletesebben a bennünket legközelebb érdeklő helybeli, azaz hevesmegyei választások előtt, alatt és után történt dolgokról. Hogy ezekre nézve teljes, érthető képet nyerhessünk, hogy a szives olvasó tisztán láthasson : kissé vissza kell tekintenünk a közelebb múltba. Általános feltűnést okozott a megyei rendezés előtt történt alispán-választás, mely alkalommal sokaknak ellenére, másoknak megütközésére s nem kevésnek csodálkozására a megyebeli balpárt szine- java : a megye veteránjainak visszavetése oly szembeszököleg ünnepeltetett. Ki ne emlékeznék A. P. kedves alakjára s annak közörömet keltett megjelenésére e gyűlésen, s kire nem tett volna a jobbak közöl keserű, leverő benyomást ama fekete hálátlanság cselekménye, melylyel A. P. felszólalása apostropháltatott Cs. S. által az ülésben ? Hogy történt s hogy nem, azt ne keressük. A jobboldaliak gyéren jelentek meg s a jelenvoltak is líétfelé oszolva alig érvényesíthették szavazatukat. A. P. és társai nem annyira a választás eredményében, mint magában az egész gyűlés lefolyásában és cselekvényé'ben buktak, s visz- szavonultak. Ez megtörtént dolog. Sugtak-bugtak aztán a balok; jót-roszat jósoltak ez eseményből. Azóta A. P. és társai a megyei székvárosban s a megye termeiben nem szerepeltek. Múlt év végével adtak egyszerre életjelt. A balközép szervezkedik. Mi jobboldaliak szánalommal néztünk feléjök s kétségtelenül nemes intentiójokra; mert tudtuk, hogy nem vergődnek többségre, de még csak megállható minoritást se’ bírnak összehozni. Ne tagadjuk: gondolkodtunk róla, hogy miután mi sem vagyunk többségben, ők sincsenek elegen, nem lenne-e jó a pártérdekek félre tételével egyesülni, s arra törekedni, hogy ha már elveink győzelméről a megye termeiben egyelőre le kell mondanunk, legalább szolgáljuk a megyét úgy, hogy a mérséklet, képesség és realitás embereit segítsük gy ö z e 1 e m r e, h i va t a 1 o k r a s egyes cselekvényekben. Egyesüljünk a balközépiekkel a felforgató, rakoncátlankodó és szószátyárok ellen, kik a megyét folyvást bajba s ország-világ előtt a legnevetségesebb szinbe hozzák. E gondolat, ha nem volt kivihető, nem volt gyakorlati életké- pességü ; de kétségen kivül nemes intentiók tiszta forrásából eredett. Történtek is kísérletek a megyerendezés, különösen a tisztujitás alkalmával ilyen közös actíóra; de azok mind hanyatt-homlok elbuktak az úgynevezett balközép nullifikátiója miatt. Igenis nullitikátiója miatt; mert nem tagadjuk, hogy vannak egyes derék balközépi megyebizottsági tagok megyénkben ; de ilyen párt itt nem létezik s létezése sem mint párt, sem mint egyéni nem nem vehető észre semmiben. Numerus minimus coetus nullus. A múlt év végén pedig, nagy hűhóval léptek a sikra. Mind a tiz képviselökerületre elnökök és alelnökök választattak, s azok egy s ugyanazon napon hirdették minden balközépi lapban alakuló gyűléseiket. A gyűléseket egybehívó urak nevei mind tiszteletre méltók, — s hitted volna, hogy most már nem tréfa a dolog; s lesz ami nem volt: lesz balközép Hevesben. S mi lett az eredmény?-4 T A R C A. Fotográfiák (a heves-szolnok megyei választás i tornákból.) (Folytatás.) Mig ezek Patán történnek, a szalók-abádi laposon baj van. Ott áll a választók két, nagy tábora — és nincs választási katalógus. Azóta ki is került — ki is derült, miben állott a dolog — és nem sokára olvastuk az örömhirt, hogy képviselőnek megválasztatott: GrófSzapári Gyula; akinek nevében volt már egy mandátum — de gavallér-kötelességnek tartotta itt, Heves vármegyében küzdeni ki a diadalt. És kiküzdötte. — Azzal izgattak ellene, hogy királyi biztos volt. Nos ? — Tisztelem ezt a következetességet, mely nem csak sima végeinél, nem csak a bársonynál fogja a dolgot, — hanem meggyőződéséért áldozatokat is hoz. A hires, 1861-diki vic- ispány, az elnyomott korszakban, ugyancsak tettre serkent ifjú ... a közszeretetben állott szolnoki gazdasági egylet elnöke sat. igen bölcsen tudta, hogy bizonyos széles szájakban nem növekedik számára babér — ha elfoglalja azon positiót, melyből már nem rimán ko d- n a k, hanem parancsolnak a vármegyének. Mint a magas, nagy alakú, komoly sápadt Rajner Pál monda: „Nem jöttem interpellatiókra felelni, hanem uram, királyom parancsát végrehajtani kalpagját fejéhez érintette —és meglapulta vármegye. Persze e nélkül is megtehette volna azt a nagy dolgot, hogy az eger-városi jegyzőkönyvből kitörülje a Kossuthnak adienátt bizalmat és hálát — de hát nem tette. > Meglett neki ez az extra öröme is. Rajner haza ment, Szapáry hazajött. Megint esett egy kis baj. Közvetett roszalása az országgyűlési majoritás eljárásának. Úgy vélték, hogy erre a magas kritikára nem illetékes a vármegye -— és hát vonja azt vissza. Kalpag nélkül ezt sem lehetett. De Pesten azt gondolták, miért fárasztanók e miatt le ismét Rajnert, — ott van a föispáni helytartó. Csakugyan — a mit sem kérés-, sem bölcselés-, sem ékesszóllással elérni nem lehetett — a kalpag ismét megcselekedte. Ezek után jő gr. Szapáry Gyula különösebb története. De történetet nem Írok. 0 már majd miniszter lett azóta------mo st — mint mondani szokták a másik oldalon •— független hazafi. Hogy miért nem lett miniszter — a más dolga és hogy általán miért van oly visszás szine ezen dolgoknak — nem kutatjuk, — de épen ezekben látjuk gr. Szapáry Gyula határozott nagyságát, és hazafias meggyőződésének erejét. Nagyobb kilátással, szenvedelmesebb akarattal nem küzd hetett volna — akármi elismerés akármi hosannákért — mint igy tévé meggyőződése és hazafias erélyéből. Ezt nevezem én magyar gavallérnak, vagy ha ugy tetszik : lovagias grófnak. És most jövünk Kápolnára. Volt nekünk már itt több csatánk; igazán nagy „csata,11 meg alkotmányos, véres verekedésünk is. Nincs mit dicsekedni vele, hogy magam is ott voltam — de mindenesetre még is jobb, mint ha ott is maradtam volna. Ezúttal csak veszszük a győzelmi hirt gr. Károlyi Gyula nevével. Miután nyilvános pályán a gróf még nem működött — épen csak reményeinkről szólhatunk. Hogy az ország egyik legelső mágnásának, a volt koronaőr-, s jelenleg a magy. kir. udvarmesterének fia — a nyilvános, politikai pályára lép —, mindenesetre örvendetes. Nem azért, mintha a gróf urra nézve ebben valami különös érdem, vagy dicsőség rejtenék — de azért mert kötelessége, amit most oly szép lelkesedéssel és magas állású, ősz atyjának örömkö- nyei között teljesített. A többi, t. i. a munka , küzdelem, keserűségek ... és talán el- ösmeres is — ezek mind csak következnek. És hát : Pulszky Ferencz, Visontai-Kovách László, gr. Szapáry Gyula és gr. Károlyi Gyula ! Én azt gondolom a hevesmegyei Deákpárt gratulálhat magának ; és én ezennel gratulálok magunknak. Az ellenzék részéről megválasztattak : Csiky Sándor, Almásy Sándor, gr. Keglevich Gábor, Horánszky Nándor és Csávolszky Lajos. Ha kedvök van, a baloldaliak is gratulálhatnak magoknak. Mi még Bárczy Gyulát — az ellenzék Baldácsy bárót várja . . . akkor is megtehetik. Ugy tetszik nekem még is, hogy midőn a bal vármegye vezére, szónoka, esze Párád elszigetelt virányairólkénytelen csak végig nézni e neveken — felsóhajthat, mint Heine tévé a Misraim komoly, csöndes völgyébe relegált Cleopatrára emlékezvén „wi& witzig ist Gott!“
