Eger - hetilap, 1872
1872-08-08 / 32. szám
251 Egy-két helyen össze is jött 15—20 egyén s tartottak is gyűlést. Némely helyen senki sem jött. A legtöbb helyütt pedig kimondták az egybegyűltek, hogy ök csak egy baloldalt ismernek. — Punctum ! S igy történt, hogy nem alakultak sehol. Néhányat kivéve — nomina sunt odiosa — a többi mind fél s remeg meggyőződésének kifejezést adni. Ha egyenkint beszélsz velők, oly józan, higgadt, derék urak ezek, hogy azt hinnéd, bizony elkergetik az egész hevesmegyei hóbortos szélbal kompániát. Mikor meg a gyűlésbe érkezünk, ott ülnek vegyest a szélsőkkel, szavaznak velők, a világért ellenök egy szót sem szabad szólani, sőt van olyan is, ki csakhogy a szélbalok előtt megingatott hitelét restaurálja, fel is szólal, de nem ám ellenök és hóbortjaik ellen, hanem a hazaáruló jobboldal ellen! Bámulatos; de igaz! „Sie habén nicht die Courage ihrer Meinung“ igy mondja ezt a német, ami magyarul azt teszi, hogy nem bírnak véleményök bátorságával, s jobbnak tartják azt a közmondást, hogy : ulula cum lupis (— üvölts a farkasokkal), akkor békében maradhatsz ! Ez az áldott békeségszeretet elveszi bátorságukat ; nem mernek szólani és cselekedni; aztán hát keveredve, korpa között, megeszi őket azon állat, melynek aa egész korpa szánva volt ; megeszi őket a telivér mokrák kompániája. Nevetséges lenne, ha komolyan szomorú nem volna, e dolog. Pedig, hogy igy van a dolog, arra nyíltan felhívjuk az összes balközépi urakat, kik létezni mernek Heves és K.-Szolnok vármegyében, szólaljanak fel, nem szóról szóra igaz-e az, amit ime leirtunk ? S ezen urak szerény nézetünk szerint a megye legbünösebb nullái ; mert vagy semmit se’ tesznek, vagy szavazataikkal a legszélsőbb elemek, legkevesebb értékű dolgok és egyének győzelmét segítik elő nullaságukkal. Egy időben azt hittük, hogy tán tőlünk jobboldaliaktól félnek, vagy feszélyezve érzik magokat. Épen nem, mert hiszen jó darab ideig hagytuk őket magokra, feléje se menénk a közgyűléseknek, — s az eredmény maradt a régi. De hát nézzük a*tisztujitást ; nézzük a képviselő-választásokat! Hol látjuk a balközépi urakat ? Vagy sehol, vagy a szélbalok uszályában s egynémelyüket az uszálynak alacsony hordozásában baktatni azok után, kikre midőn beszélsz velők, a pereatot csakúgy kimondják, mint akármelyik jóravaló telivér Deákpárti. Mi jobboldaliak is megérdemeljük a szidást; hiszen mi is hibásak, hanyagok vagyunk ; de az elsőség ebben az úgynevezett balkö- zépieket illeti, s mi újra elmondjuk, hogy ezek a megye legbünösebb nullái. S mi ennek a következménye ? Az, hogy uralkodik nagy Heves vármegyében a szélbal s annak vezérei Töhötöm, Bendegúz, és Ubul ivadékai. Dehogy ezeknek ivadékai, dehogy; maradékai mindenféle nemzetnek, mely e hazában valaha élt és hízott ! Hanem lássuk hát, hogyan uralkadnak, különösebben a képviselő-választás körül. Megalakították a központi bizottmányt, mely hivatva van az 1848-iki vál. törvények szerint intézni a választások ügyeit, s kegyesen bevettek a balközépiekből is pár tucatot száz közé, kizárva természetesen a jobboldalt, mint a rühes ebet, teljes-tökéletesen. A jobboldaliak feljajdultak ; kérték, követelték, hogy vegyenek be közölök is csak néhányat a százba, vagy csak húszat a százon fölül, hogy ne érje őket azon szemrehányás, hogy elbújnak, elrejtőznek az ellenpárt szemei elöl; válaszszanak bele csak néhány jobboldalit azon jobboldalból, melynek száma a megyei bizottság */3-át haladja. Felszólaltak többen, — s azt hinnéd, szives olvasó, hogy tán valamelyik balközépi jó urat utóiért a loyalitás érzete s felszólalt ez ügyben ? Bizony ott ültek ők szépen, szemlesütve, számosán, de világért egy szót sem szólották az illoyalis exclusivités ellen ! Ez már helytelen; ez nem igazságos; ez nem becsületes eljárás; ezt már nem szeretem — s több efélét hallottunk számos egyes úri embertől magán körben s a gyűlésen egymás közt beszélgetve : de azért ne adj’ Isten, hogy fel mert volna kelni, s meggyőződésének kifejezést adni csak egy is; mert igy határozta ezt a nagy eonferentia 8 népszerűségét kockára tenni baloldali embernek nem kenyere, mégha balközépi is. Hitvány dolog, az igaz, de megtörtént! Délután következett aztán a központi bizottság megalakulása s tanácskozása; — a jobboldaliak a karzatról nézték s hallgatták a történendőket. Talán majd már itt, hol egymás között vannak, kiválik közölök a mérsékeltebb elem, s majd az összeirási küldöttségek megválasztá- nál talán-talán csak szint vallanak, s felszólalnak a balközépesek?! Ugyanazon csend ! Amint a nagy conferentián el lett határozva, felolvastatott és batároztatott rólunk nélkülünk, de ugyancsak nélkületek is kedves balközép. Ti maradtatok, mint voltatok, a szélbalok önkényétől függő nullák, kiket oda helyeztek és helyeznek folyvást a nagy férfiak, ahol numerus már van, s ti csak arra valók vagytok, hogy szaporítsátok a számot: nos numero ............ E zen egynéhány példából tisztán, világosan és cáfoihatlanul láthatja mindenki, hogy széles e vármegyében lehet ugyan, sőt van is egyes individuum balközépi elégséges, de az ö létezésök aequale nulla, s állítani merjük, hogy roszabb, mint ha egy sem volna. S ez a hevesmegyei balpárt egy részének, annak t. i., mely magát szereti, mikor a megyén vagy annak székházán kivül találkozol vele, balközépinek nevezni, •— legnagyobb bűne. Vidéki helyzetünk. v. (Folytatás.) 5) Nagyjelentőségű része volt a nagyaszóparti leletnek az arany- mellvédiap, vagy lemez, melyet a megtaláló debreceni útjában a Hortobágyon titkosan eladott állítólag egy gyöngyösi görög kereskedőnek, kit sem azelőtt, sem azután többé soha nem látott, s nem is láthatott, mert még nevét sem tudta megmondani, — midőn kérdeztetek — szerencsés vevőjének. A mellvértezés nem hiányzott a scytha nép-törzseknél. Kr. u. 359 ik évben Anida (mezopotámiai város) ostromlásakor Gombát Chionita nevű hunkirály serdülő fiával oldalán megjelen a falaknál, de alig közeledik nyíllövésnyi távolságra, amidőn a falakról egy ügyes ijjász szorosan feszitett ijjáról egy nyilat röpít a király felé. Ez sértetlen marad, de oldala mellett fia páncélján keresztül a nyíl mellébe fúródván, az lováról lehanyatlik. — Azután a holttest megégettetvén, a hamvak ezüst hamvvederbe zárattak. *) Asákoknak (igy nevezték a perzsák a kunokat) volt nehéz páncélos hadosztályuk is, melyben mind a ló, mind a lovas páncéllal volt ellátva. * 2) Hasonlóképen a párthusoknak is, kik majd öt századon át áll- ván ellent a világhírű s hatalmú római birodalomnak, midőn saját pártviszálkodásuk közben a perzsa Artaxerxes által megtörettek, — egy részök (mint scythatörzs) a hunok, kazárok (kunok) és massageta nevű rokonaikhoz menekült.3) 6) A nagyaszóparti lovagnak arany markolatu kardja, melynek pengéje levél alakú volt, úgy három arasznyi hosszaságu lehetett. Az tehát inkább a tőrhöz hasonlított. — Ilyet Attila hunjai is viseltek.4) E kard barna ércből volt alkotva, tehát bronzkard volt. Mire megjegyezzük, hogy a massagetáknak, kiktől a XIII. század első felében élt Tamás spalatói érsek a magyarokat leszármaztatja s kik Procop szerint a hunokkal egyek valának, — fegyvereik leginkább rézből voltak. 5) 7) A két arany dróttekercs a lovag fejénél találtatott. Az őskor tekercsei majd hengeresek majd hengernélküliek valának. Ezeknek nem volt hengerök, s inkább a bútorféle Higanyokhoz hasonlítottak. Ezeknek tulaj donképeni rendeltetését a régészek még nem határozták meg. Figyelemre méltó azonban, ahogy Kiss Ferenc régészünk azoknak rendeltetését magyarázza. Kezébe került t. i. egy általa női ékszereknek nevezett találmány, ,mely 1844-ben Tolcsván merült fel. Állott az 1-ör: 12 egész, s több széttöredezett, felfüzhetésre átlyukasztott, szabályszerűben alakzatu borostyánkő-darabból. 2- or: 24 egész s több törött kék és zöld üveggyöngyből. 3- or: 2'2 egész s több törött, vékony barnaérc sodrony-tekercsből. S azt mondja, hogy a tekercsek rendeltetését ezen gyöngyök, melyek átfúrva valának, fejtik meg, s igy nyilatkozik : „Ezen csak ritkán előforduló képlemények meghatározása mindenkor sok dolgot adott a régiségbuvároknak ; hogy ékszerül szolgáltak, az valószínűnek látszott, de hogy mimódon használtattak, Oedipusra volt szükség. Rendeltetésük ezen találmány által már bizonyos: egyik tekercs t. i. élegülésének, s annak dacára, hogy ennek is, mint a többinek ős eredeti kapcsolatából való elszabaditására erő használtatott, mégis a széles fúrt lyuku üveggyöngyben oly erősen megmaradt, hogy csak egyik- vagy másiknak szétrongálásával lehetett volna szétválasztani. Ezen sodrony-tekercsek tehát mindegyik *) Jász-konok története. Gyárfás 1st. 1. k. 353. 1. 2) U. ott. 264. 1. 3) U. ott. 84. 1. *) U. ott. 373. 1.