Eger - hetilap, 1872

1872-05-30 / 22. szám

170

E gyűlésen határozatba ment, a május hóban tartandó országos magyar gyógyszerészek Pesten tartandó nagygyűlésén magát képviseltetni ; képviselőkul Köllner és Schuttág gyógyszerészek jelöltettek ki, a titkár által szerkesztett felhatalmazással, illetőleg üdvözlettel.

Máj us. Kórjárat ugyanaz.

Az egylet fötörekvóse mindig oda lön irányozva, hogy vagyonához képest mindazon eszközöket megszerezhesse, melyek nélkül az óriásilag haladó tudománynyal lépést tartani lehetetlen, járassa tehát mindazon hetilapokat, folyóiratokat, melyek velünk megismertetik, ép úgy a tudomány terén tett újabb tapasztalatokat, mint a mennyire értékesítik a józan gondolkodáson alapult régieket ; megjelentek ez évben nagygyülésileg meghatározva: Orvosi hetilapj — Gyógyászat,

— Gyógyszerész hetilap, — Medic. Presse, — Medic, chir. Rundschau,

— Medic. Wochenschrift. — Prager Vierteljahresschrift. — Journal für Kinderkrht.— Ungar. medic, chir. Presse, — azon kivül az egylet mint a m. könyvkiadótársulat tagja többrendbeli kitűnő fordított müveket kapott — és igy az orvosi irodalom legválogatottabb magyar és német szaklapok, folyóiratok és forditott müvek a kényelmesen berendezett egyleti helyiségben mindenkor minden tagnak rendelkezésére állottak.

Évi jelentésemben az egylet legfőbb és [legfontosabb 2 factoránál kellene hosszabb ideig időznöm, de ép ez kevés anyagot szolgáltat reá; e két föfactor közül az egyik szellemi fejlődésünk repraesentan- sa, és ez az egylet könyvtára; a másik anyagi helyzetünk képviselője, és ez pénztárunk; a mi az elsőt illeti, ez csak annyiban szaporodott ez évben, a mennyiben a m. könyvkiadó társulat által forditott müvek részesei lettünk, a másik miután legnagyobb erélylyel Köllner Lőrinc pénztárnokunk által kezeltetik és utóbbi egész terjedelemben a nagygyűlés által megválasztott bizottság elé terjesztetett, általam részletesen mellöztetik, csak annyit általánosságban még is fölemlítek, hogy annak állása nem a legkedvezőtlenebb.

Ez tisztelt nagygyűlés — lefolyt évi működésűnk rajza ; és valóban kimondom azt, hogy azon válságos körülmények közt, melyek csak a helybeli beavatottak előtt ismeretesek tisztán — ennyit is tenni áldozat volt azokra nézve, kik fáradhatlan buzgósággal az erélyes és lankadatlan elnököt minden utón követték.

A nagygyűlés jegyzőkönyvét a jövő számban hozzuk.

Schivarc, titkár.

Pince-gazdászatunk.

(Vége.)

Hogy a bort — kivéve hazánk némely vidékén, — minden bortermelő helyen söprűjéről bizonyos időszakban és körülmények közt levonják, azon tapasztaláson alapszik, hogy a szinbor igy jobban eláll, tisztább izüvé és szebb színűvé válik. És ha ezt nem követjük el, főleg gyöngébb évi és kerti borokkal, már az első nyáron, rothadó forrásba mennek át, s többször hasznavehetlenekké lesznek, kivált ha vastag fajta szőlőből kerültek.

A söprörüli levonás történhetik a selejtes kerti szőlők termésénél mindjárt — mihelyt megtisztultak, decemberben, vagy a rendes időben február s martius havakban, de nem tarthat tovább mint szö- lőfakadásig, midőn is a boroknak rendes első korszaki forrása előkerül; — jobb eddig nem halasztani, hanem febr. s martiusban hajtani végre. A lehúzásra pedig tiszta vagy éjszaki szeles idők választassanak. Tudni akarják némelyek, hogy alszeles és esős időkben a finom söprürészek úszkálván a borban, hibás fejtés történik, én azonban, lévén jó mély pincém, ez állítás igazságát nem tapasztaltam.

Eger vidékére egy tekintet még ügyeimet érdemel. Szükséges- e a veres borokat lefejtéskor megkénezni? Miután a kéngőz a vörös boroknak szinére ártalmasán hat, ezeknél nem alkalmaztatik a kéne- zés ; de főleg első törkölyröli levonáskor legtöbb esetben tisztára öblített s kiszikkasztott hordókba fejtetnek le. Későbbi levonáskor vagy

■4 T A R C A. fcEgy iparlovag.

Az iparlovag — két lábú tollatlan állat.

Egy Daminimádó psycholog azt mondja valahol, hogy az ember nem egyéb, mint qualifikált állat, s ha bármelyik embert figyelmesebb vizsgálat alá veszszük, arca s jelleme vonásaiból nem nehéz felismernünk, hogy melyik állatfajnak képezi hatványozott fokban kifejtett exemplárisát. Avagy ki nem látott már életében az embereknél sasorrot, macska-szemet, kecskeszakállat, nyúl-, csuka-, vagy borjú szájat, szamárfüleket, majom-pofát: ki nem észlelt már az emberi jellemekben galambszelidséget, tigrisdühöt, evetfürgeséget, lajhártunya- ságot, birkatürelmet, rókaálnokságot, s több efféle állati természeteket ?

Az iparlovag e tekintetben különösen kiemelkedik az emberállatok közül. Sajátságos mixtum-composituma ö az oroszlánnak és légynek, a rókának és lajhárnak, a pávának és disznónak, s a fránya tudja még, hány és miféle állatnak. Az iparlovag maga egy menageria. Vakmerő, mint egy oroszlán, vagy ha úgy tetszik arszlán, tolakodó és szemtelen mint egy piaci légy ; tunya, mint a bradypus ; impertinens ravasz, mint a róka ; pöffeszkedö, mint a páva ; s szennyes, mint a sertés._ Ezért „két lábú tollatlan állat11 az iparlovag.

Öltözetét a zsibvásáron szerzi — kontóra, ha valamely jámbor izraelita polgártársat, ki ócska ruhákkal geschaftel, lefőzhet. De azért ö tartja magát a legnagyobb gavallérnak. Unge ugyan rongyos, de papiros-kráglija s kézelője hófehér; cipője feje lack, hogy talpa nincs, az mit sem tesz. Doszkin-kimondhatatlanja sem födi ugyan be teste azon részét, melylyel a divánra vagy korcsmaszékre helyezkedik, de hajdan grófi lábszárakon diszlett, s bár frakkját és magastetejü kalapját utóbb egy kellner hordta, — de azért mindkettő a legújabb divat szerint készült.

Orcája piros, bár se országa, se hazája.

Vallása: „Ein Gott, ein Rock.“

Különös ismertető jele : zwikkert hord, ablaküvegből.

Foglalkozása : universalis vállalkozó. Az iparlovag tudniillik semmi, és — minden. Semmit sem tanul, mégis mindent tud — legalább ő azt mondja. Annyi bizonyos hogy mindenre vállalkozik ; a verkli-hajtástól egész a — regényírásig. Ha kell : művész, ha kell : statiszta.

Sajátkezű aláírása — némely desperátus váltókon látható.

Neve a kávéházi publikumnál : „kozák11 ; miért ö, udvarias viszonzásul, a publikum tagjait „balekoknak1' tartja.

Az iparlovag — parasita. A parasita pedig tudós Pápai Páriz Ferenc uram szótára szerint: „ebéd és vatsora lesö.u Az iparlovagnak tudniillik az az egyetlen dolga, hogy éjjel-nappal azon töri a fejét, hogyan jusson ebédhez és vacsorához?

E rövid leírásból is láthatja a nyájas olvasó, hogy az iparlovagoknak tömérdek sok fajtája vagyon, melyeknek felsorolása ép oly fáradságos, mint hálátlan munka volna, azért ezúttal csak egy nem mindennapi példányt akarunk e csudabogarakból bemutatni.

A história, mit elmondandók vagyunk, s melynek hőse az aufi- rolandó iparlovag, itt történt, vidékünkön. Számos olvasónk ismeri annak egyes részleteit, s igy hiszszük, hogy az összefüggésben eléadan- dó egész is érdekelni fogja. A dologban az a legfőbb, hogy szóról szóra megtörtént, s puszta mezetlenségében, prózailag előadva is elég érdekes és komikus, hogy mulattasson. Ennyiben tehát nem hasonlít ugyan az imelygös novellafélékhez, melyekben érzékenyen elöada- tik, mint szerette meg Eduard ó Kunigundát, Kunigunda pedig Eduár- dót, s mint lettek végre, sok viszály után, egymás karjaiban boldogok.

Sebaj ! Egy praktikus haszna talán még is lesz elbeszélésünknek; az t. i. hogy t. olvasóink közül többen rá fognak ismerni e „jó- madárra", ha környékükben megfordul, mert, úgy hiszszük, most is szerte kóborol e szép hazában, szemérmetlenül kizsákmányolva a magyar jószívűséget, vendégszeretet s kijátszva a jóhiszemüeket. Megérdemli hogy útlevelét mindenütt brevi manu Írják meg.

Az 1870-ik évi nyár derekán, egy veröfényes napon délelőtt egy fiatal ember állított be hozzám. Ismeretes dolog, hogy én mint aféle dilettáns-muzsikus, a művészetnek olyan apró, de elég buzgó apostola vagyok, s a mellett az „Eger" újságnak is egyik hátramozditója lévén, könnyen érthető, hogy ily qualification! mellett, az ide vetődő vándor művészek többnyire engemet is szoktak első sorban fölkeresni.

A belépő ifjonc derült arca elég.alkalmas volt arra, hogy első pillanatra kedvező benyomást tegyen. Öltözéke azonban, a rongyos cipők, tarka bugyogó, s fakó szinü kabát, melyen ujjnyira hevert a barátságos egri utcai por, — nem épen szolgálhattak előnyös ajánlatára. Mindezt elég időm volt kényelmesen végig szemlélni, mig különös vendégem sok önhittséggel, nonchalance-al, világfias hangon, s egy szuszra végig recitálta azt, a mi következik: (Folyt, köv.)