Eger - hetilap, 1872
1872-05-02 / 18. szám
138 vei vetendik ismét magukat az eldöntés mérlegébe . . . Sok függ a jó hadvezértől is, mert . . . — Majd meglátjuk. De a csaták sorsa is a legfőbb hadúrnak kezében van. Maga Julius Caesar is bevallja galliai hadjáratában, hogy néha a legnagyobb hadvezér is elbuknék, ha a szerencse nem kedvezne neki. Estvére visszaérkezénk uti-társunk lakására a papiakba N.-Fü- gedre. Hoztak utánunk megsebesült huszárokat, kiket felmagasztosult harci hevök az ellenséges sereg közepébe ragadott, de többé utat a visszatérésre nem találhattak. Hoztak egy koporsó-emelvényü tábori kocsiban, egy még élő, halálsápadt osztrák-tüzért, kinek lába-fejét egy ágyu-golyó metszé el; hoztak többeket vegyesen, szállitandókat a gyöngyösi katonai kórházba. Jött még ezek előtt utánunk két osztrák tiszt is mindennapi katonai fövegben, nem harci csákóban, kiáltozva füleinkbe: Haec est dies Austriae ! Felix Austria! felix Ausztria ! Nono ! mondók egymásnak ; majd megválik Tisza-Fürednél : valljon ez a nap Ausztriának volt-e nagy s dicső napja? És egy pár napra kelve már azt hallottuk, hogy az osztrák hadsereg egy része Gyöngyösön tanyázik ismét. Úgy volt ; láttuk ; közöttük is voltunk. Volt egy nagy halottjuk is, kit tán a csata tüzéböl ragadtak ki, s kit nem közönséges tisztelettel környeztek ... A magyar hadsereg pedig Tieza-Füreden pihentette magát egész biztonságban, mint valami szent-helyen, melynek földjére lépni akkoron az ellenség nem mert. Méhe, bölcsője lett e hely épen akkor, abban az időben ama claszicussá lett hires feleletnek is : „Ha harci sapkám tudná a hadi tervet, melyet fejein gondol, — el vele, a tűzbe yetném.“ April hó vége felé ismét megindultak az ellenséges hadmozdulatok. Már ekkor városunkban is megláthattuk a magyarokat — keresztül vonulva Jász-Berény felé. Lőhettek vagy 60 ezren ; igy értesültünk erről. Az elvonulás percében két gyalog zászlóalj szakasztatott el a sereg zömétől, s menesztetett Hatvan felé. Ezen a napon Kossuth Lajos is megérkezett hozzánk délután, két-három óra között; kíséretében voltak Horváth Mihály püspök és Görgey. A papiakba szállottak volt, s az étteremben emez jobbján, amaz balján ült. Ez időből egy epizód jut eszünkbe. Megjelen az étteremben egy városi polgár, s hüledezve mondja : „Kormányzó ur ! Hort és Csány között ellenséges hadsereg terjeszkedik; a toronyból láttuk.“ Rögtön felkel Görgey az asztaltól, siet fel a toronyba. Jön a másik torony-posta ugyanazon hírrel. Mély csend lön az étteremben, melyet Kosuth Lajos ekként szakasztott meg: „Ott van már Görgey." Eme feltétlen bizalmu nyilatkozat után a társalgás tovább folyt. Mire csakhamar kiderült, hogy ama Hatvan felé menesztett, s tova vonuló két zászlóalj fegyvereinek fénye csillogott a nap sugá- raiban. Ilyesmit láthattak, s nem mást a torony-posták. Taricky Endre•-4 T A R Élet és szerelem. (Töredék Lam a rtin e-nak Répássy J. által fordított „Utolsó szavakw cimű hattyú-dalából.) ü élet ! én nagyon ismerlek, hogy mi vagy: Élvezem keserű s édes hullámidat; Csillogó habjaid puha pelyhét, melyet Aranyló szélein kínál forró kelyhed ; Midőn a mosolygó gyermek — szűz mámorán — Halhatatlanságot lát az ég bíborán; Vagy midőn—harapva mohó vágygyal szélit-— Ifjú iszsza azt ki egészen fenékig, Hová idő múltán lomha seprű ült le, A többi, ott maradt csep közé vegyülve; Vagy midőn az ősz agg, reszkető kezével Emeli azt föl és kiüríti -— hévvel ! Nem vagy más : halálba kígyózó álösvény ; Patak, melyet felszí medrében a fövény ; Kacaj egy ártani ügyes Lénynek ajkán, Ki. hogy rombolhasson, azért alkot csak tán, Kinek minket csalni — isteni játéka . . . Vagy nem vagy-e inkább izzó tüzes létra, Melynek tüzfokai égetik a talpat S melyen kényszerülnek járni, kik meghalnak?! Messze-távolodat mint be aranyozod! Nevető hajnalban mily szép horizonod! Ha első szerelmünk és az lide ábránd Lelkünk kéjösvényét félig elénk tárják! Midőn lelkünk csupa szüzesség és szépség 8 szivünk csak egyetlen kedves tárgy után ég ; És szól, mint Rómeó; „Nem! még nincsen hajnal, — Szeressünk ! a zengő madárka még nem dali . . .“ — E perc itt a földön minden boldogságunk: Éltünk útja úgy zöld csak, ha rajta járunk; Míg, mihelyt a „vég“ jut az ember eszébe — Azon perctől minden gyönyörének vége. Kelet felé többé a remény nem repül, Előtte minden egy s e m ni i, végtelen ür . . . A lélek jóllakik, noha nem is Ízlel ; Még az élettermö szerelem is . . . minden Azt mondja, hogy: „meghal az is, mit teremtesz!" A csók tüze körül fagyos szellő repdes .. ; Ha a boldogságnak már titka nem lehet; Ha nincs aranyfelhő a kopár szirt felett; Ha az élet egyszer a tévelyt lerázta ; Ha nem hazud többé — oda boldogsága ! Ah, lénye a lénynek, lelke a léleknek, Szerelem !,lángoddal senki úgy nem telt meg, Mint én . . . Égve örök szomjad tüzpoklában, Többet nem áldozott senki érted Dálam’ ! Senki nem ohajtá átönteni jobban Éltét egy szivbe, mely csak ö érte dobban, S örökvalósága lehetni ott, ahol Uj világ uraként, egyedül te lakói ! Halandó angyalok ! Nők, isteni lények ! Ti fénysugár, melyből dicskört fon az élet! Semmi sem fáj nekem, csak tőletek válnom ! Az, mi az életben egy tündéri álom, Ami azt meggyujtja, ami egy mondhatlan Oröklét sejtelmét illatozza abban — Ti vagytok! kik által egy szerelem minden. A mennyei üdvnek elöíze ittlen ; Ti vagytok a tiszta kristálycsep, amelyet Isten az angyalok csészéjéből ejtett, Csillag, mely a roppant éjszakában ragyog És azt mondja: van még egy más világ amott ! Bizonyítékai itt egyedül annak, Hogy a föjó, melyet csak szerelem adhat, Nem velünk játékot űző csalfa ábránd, De létezik ! vagyis csak léteznék inkább, Ha a sziveteket megemésztő lángok, Ha ti s a lény, kinek lelkét imádjátok, A vágy, szűziesség, szépség és szeretet-----L elophatnák égből az örökéletet! . . . Egy ügyvéd elbeszélése. „Pályám kezdetén történt, midőn igen kevés teendőm volt. Rea- dingban a gondviselés megjutalmazta bátorságomat egy súlyos ügy alakjában, csekély haszon mellett. — Arról volt a szó, hogy két fickó védelmeztessék, kik arról vádoltattak, hogy összeesküdtek, miszerint egy fiatal embert, kinek több pénz volt zsebében, mint ész fejében, megcsaljanak, midőn vele játszottak és hamis kockát használtak. Ez
