Eger - hetilap, 1872
1872-04-04 / 14. szám
106 Az ily kép lehajtott termő vessző összeköttetik a szomszéd tökének ugyanígy lehajtott termő vesszőjével, hogy mindketteje e helyzetben tartassák meg. Minthogy a termő-vesszőnek nagyobb része vizirányos helyzetben hajtott le, a vége pedig lefelé — miáltal a tápnedv egyarányos elosztása eszközöltetik az illető termő-szemekben : kihajtanak ezek sorra az elsőtől fogva az utolsóig. Alva — úgyszólván — egy sem marad, hanem mindannyi meghozza gyümölcsét azon csudálatos termékenységgel, melyet e kezelés után láthatunk. Mihelyt május vége felé a fürtöcskék észrevehetők, azonnal eltávolíttatnak azon hajtások, melyeken gyümölcs nem mutatkozik : azok pedig, melyek fürtöket mutatnak, a fürtön fölötti második levél után elcsipetnek. Ebből áll a termöveszszök kezelése. Emlitém feljebb, hogy Hooibrenk a meghagyott két termövesz- 8zőn kívül a többi vesszőt egy szemre vágja meg tavaszszal ; a töke tehát azok helyébe annyi vesszőt fog hajtani, a mennyit egyéni erejénél fogva hajtani bir, 2—6-ig. Ezekből kettőt növel föl jövendőbeli termövesszőknek , s ezek véghajtását nem bántja, hogy mennél hosz- szabbakra fejlődhessenek ; ellenben oldalhajtásaikat nem töri ugyan ki — mint az a közönséges mivelésnél szokott történni — hanem lecsípi azokat a második levelek fölött. Hooibrenk ezen fogásával azt akarja előidézni, hogy az oldalhajtásoknak (hónalj) ezen két maghagyott leveleik segítségével nem csak a főszem, hanem a két mellékszem is a termékenységig kifejlődhessék, mit jó erőben levő tőkéknél rendesen el is ér. így miveltetik a töke az első évbeD, a második évben viszsza- metszetnek a kitermett vesszők egy-egy szemre, hogy a jövőre ismét termő veszszöket nevelhessünk utánok ; a múlt évben növelt veszszö- ket termőknek hajtjuk le, a fölösleg többi tökeh aj fásokat pedig vagy eltávolítjuk, ha meddők, vagy vissza csípjük a fürt utáni második levél fölött, ha termők.-4 T A II Amasi ostroma. Keleti beszély. (Folyt.) Erre egy nagyszerű ünnepély következők. A kivilágított sátrak asztalain drága edényekben válogatott étkek párologtak. Száz ügyes zenész gyönyörködtető játéka tölté be a léget. Az ünnep királynője a szép Zoraide volt. Moez, ki Nervan s Zoraide közt ült, a barátság s szerelem minden élveit élvezé. A lakoma végén Zoraide intésére egy csapat táncosnő mulattató a vigadókat ; s mig ezek pihentek, ő lantot vön kezébe, s énekelt, énekében szive búját fejezvén ki a fölött, hogy Moez egész szivét a barátság érzelmei foglalják el. A szultán majd öt, majd barátját szivéhez szorítva, megnyugtatá. A lakoma véget ért. A fáradtak sátraikba vonultak. Moez kivá- nata szerint Ali követe is táborában maradt reggelig. Minden nyugodott körülte, csak ő nem tudott nyugodni. Ellene nagylelkűsége gyötré. Hasztalan keresett módot azt felülmúlni. Lehetséges-e , — tanakodék magában — hogy nálam nagyobb férfiú létezzék? Es e nagyobb férfiú Ali Mohamed volna? Az, kit én legyőztem, ki volt birodalmából csak egy várost bir immár! Vagy majd azt irandják sírkövére : Itt nyugszik egy legyőzött, ki nagyobb volt legyőzőjénél! Hát miért harcolok én? Hogy ezreket gyilkoljak? Nem! Hogy hírnevet szerezzek! Igen azt akarok szerezni! Kezdődjék tehát egy uj harc köztem, s ellenem között! Nagy ég! engedj diadalmat ülnöm vesztén ! A nap első sugarai biborfényt vetőnek Amasira. A táborban minden mozgásban volt már. Mohamed követe a szultántól engedel- met kért a távozásra, Moez pirulva szóla hozzá : — Menj vissza uradhoz, s mondd neki, hogy bámulom nagy lelkét ; rendkívül fáj utói nem érhetnem öt. A követ távozék. Pár perc múlva egy gyanús külsejű egyén kívánt szólni a szultánnal egyedül. Moez jelt ád, mire környezete távozik, az idegen pedig a szultán lábaihoz borulva igy szól: — Uram ! én Amasi lakosa vagyok, ellenséged Ali bizalmával ajándékozott meg, de én nem akarom öt tovább szolgálni, a helyett a te hived, a te szolgád óhajtók lenni. — Hogyan, te el akarod Alit hagyni? — Nem csak elhagyni, de kezeidbe szolgáltatni is. A szőlőtökének e mivelési módja kedvesen lepte meg a küldöttséget, mint genialis módosítása a közönséges lugos-mivelésnek, mely minden esetre megérdemli a gondolkodó szölö-mivelö figyelmét, főleg azért is, mivel az a bő termés előnye mellett közel tartja nemcsak a fürtöket a földhöz, hanem közel a földhöz magát a tőkét is, mi által annak téli betakarhatása a lehetőleg biztosítva marad. Oly elöny> melyet a szőlőtőkének karikás mivelésében, szóval a hosszú metszés bármiféle más módosításában föl nem találunk. Ámde ha a küldöttség, Hooibrenk urnák genialis szőlőmivelési modorában szívesen elismeri ama bebizonyult hasznosságú gyakorlati eszmének alkalmazását, mely után a triellagirozott gyümölcsfák vizirányosan lefelé kikötözött ágai bővebben és előbb teremnek; ha továbbá ezen gyakorlati eszmének alkalmazása érdemét és eredetiségét a szőlömivelésben, egyenesen Hooibrenk urban gondolja föltalálni ; mind a mellett csak arra és addig akarja a küldöttség bátorítani e tárgy fontossága érdekében a szöíőmiveiö közönséget, miszerint kicsinyben tegyen kísérleteket e mivelési móddal az ország különböző részeiben és expositióiban, de nagyban ne kapjon belé mindaddig, miglen az a tapasztalás részrehajlatlan rostáján keresztül nem ment, és pedig a következő okok miatt: 1) Mivel tagadhatlanul azt tapasztalta a küldöttség, hogy aa ekkép miveit szőlő sokkal nehezebben érik, mint az, mely a tényezők minden egyformssága mellett a bevett fejmetszettel miveltetik. 2) Mivel a fürtök tökéletlen fejlődése csak a tőkének szerfölötti megerőltetésében és kimerülésében találhatja fel okát. Már pedig oly korszakot élünk, melyben a szőlő-ültetvényeket ama különös járvány-betegség, az Oidium Juckeri fenyegeti, (fájdalom, tavai a zsérci határban egy példányát láttam) s a tapasztalás azt mutatja, hogy ezen betegség majdnem kizárólag csak azon vidékeken pusztít, ahol hosszú metszés gyakoroltatik, s igy a szőlőtőke túlhajtott és kimerítő termékenységre erőltetik. E nézet nem vélemény többé, hanem a bevégzett tapasztalás eredménye, mely arra inti a gondolkodó szőlő— Miképen ? — Ali nekem s néhány hű szolgájának egy sziklautat mutata, mely a városba, sőt Ali palotájába vezet, azt akarom neked megmutatni. — Nagy ég , igy kiálta fel Moez, köszöuöm hogy szivem óhaját teljesitéd ! Várj, szóla az idegenhez, megjutalmazlak érdemed szerint. Most kilépe sátorából, s visszahivatva Ali követét igy szóla hozzád — Vidd ez árulót uradnak, s mondd neki üzenetemet: Te visz- szaadád Moeznek szive barátját, ö ezért legkegyetlenebb ellenedet szolgáltatja kezeid közé, ki bizalmaddal rútúl visszaélt. Ha Moez akarja vala, már holnap hatalmában volnál, de szerinte gyalázat az ellenség legyőzésére mások alávalóságát felhasználni. Hűtlenség nem lehet a bátorság eszköze, és csak gyávának szolgálhat a gyáva. Árulóra hallgatni a legrútabb gonosztett, s ki ezt teszi, nem harcos, de orgyilkos. Alig éré vissza a kővet Amasiba, midőn uj harc vévé kezdetét. Moez a körülfekvő hegyeken ellenséges zászlókat és fegyvereket pillanta meg. Azon hirt hozták neki, hogy 10,000 emberből álló sereg jött Mohamed segítségére, mely a hegységeket már hatalmába kerité. Egy kis csapatot a tábor őrzésére hagyva, egész seregével az uj ellenség ellen indúlt. Már a hegyek egy részét hatalmokba keriték elszánt bátorságuk által, midőn az esthomálya véget vete a harcnak. Fáradtan tértek vissza táborukba, melynek azonban csak romjait, — a kifosztott sátrakat és vérökben fekvő őröket lelék. Moez ereiben megfagyott a vér. — Zoraide! igy kiált fel, — hol vagy Zoraide? Hasztalan kiált Zoraide nem felel. Végre egy sebektől vérző szolgát lát a hullák közöl feléje közeledni. A szolga igy szól : — Oh uram ! kinek nevét kiáltozod, ellened kezében van. Mig te a hegyek között küzdél, a városbeliek megtámadának, s hü őreid nagy részét lekoncolva a megmaradottakat Zoraide — és társnőivel együtt foglyokul vivék el. O fájdalom, hogy ezt megérém, és ezerszer fájdalom, hogy nekem kell e szivrepesztő fairt elmondanom ! — Ah! — kiált Moez kifejezhetlen indulattal, — Zoraide ellenem hatalmában, s én nem menthetem öt meg ! Éltem legdrágább kincse, Zoraidém, kedvesem, nőm, Mohamed hatalmában, — s én ezt túléltem!? Mért nem volt inkább rut veszteség minden győzelmem!? De ti barbárok, e győzelmet drágán fogjátok megfizetni. Ë könyekért,
