Eger - hetilap, 1872

1872-03-14 / 11. szám

82

az imént hozott törvény ellen. Dicsekedtek, s méltán is dicsekedtek a lengyel urak, hogy egész Európában legtöbb politikai szabadságot gyakorolnak: ámde meg is ásták vele országuknak sirját! A köztünk divatozni kezdő szokás mi egyéb, mint a lengyel eljárás? S ba csakugyan általánossá lenne köztünk ez a lengyel szokás, nem fogná-e nálunk is ugyanazt az eredményt szülni? Hasonló ok hasonló okozatot szül mindenütt; rósz fának jó gyümölcse nem lehet sehol is: a lengyel szokás nálunk se fog egyebet teremni, mint az ország bukását.

Avagy nem irtja-e kianép kebeléből a törvény iránti tiszteletet, s nem teszi-e ugyan ezt az előttünk lévő indítvány is ? Nincs ország, nincs politikai társaság széles e világon, melynek olyan tökéletes törvényei volnának, hogy azokon mitsem kellene vagy lehetne változtatni; Magyarország pedig legkevésbbé sem kérkedherik abbeli tökéletességgel. De midőn egyfelől elismerjük gyarlóságunkat, másfélül mégis nagyon távol kell maradnunk attól, hogy az imént szentesitett törvény ellen legott petitiózzunk ! A törvények jó vagy rósz voltát nem az általános elvek határozzák meg, hanem azoknak mikénti alkalmazása a létező körülmények között ; a törvénynek jó vagy rósz mivoltát egyedül tapasztalás mutatja ki. Kérdem a t. bizottságot, micsoda tapasztalásra hivatkozhatunk, ha az indítványt magunkévá teszszük ? Tehát azért petitióztunk a törvény ellen, mert törvény ? s ha teszszük, avval szilárditjuk-e, ezen nép kebelében a törvények iránti tiszteletet ?

De azt mondják, a tudva levő törvény ellen azért petitiózunk, mert a j og egyen lőséget sérti meg! Én, t. bizottság, kétféle jog egyenlőséget ismerek : az egyik ajogos jogegyenlőség, a másik az a n y a g i j o ge g y e n 1 ő s é g. Amaz abban áll, hogy törvény által el legyenek szedve a korlátok, amelyek az egyesek iparkodásának és szerencséjének útjában állanának. Vájjon azon törvény, a mely ellen kérelmezni, tehát tiltakozni akarunk, korlátot rak- e bár ki előtt is, hogy soha virilista ne lphessen? Az tehát a jogos jogegyenlőséget nem sérti meg.— A másik jogegyenlőség az anyagi, mely minden különbséget meg akarna szüntetni az emberek között. Azt a jog- egyenlőséget célozza-e a hevesmegyei bizottság ? Semmi esetre. Kezemnél van (olvas) „H e v e s é s K. Szolnok t. e. vármegyék az 1870 évi XL1I t. c. értelmében szabály rendeletekbe n m egál lapított szerve ze te, a melynek 18-20 lapjain a tisztek és szolgák fizetései állanak. Itt látjuk, hogy p. o. az alispánnak 2500 for. fizetése s azonkívül lakása van természetben ; egv egy útkaparó- nak, pedig 200 for. fizetése van mindössze. Ugy-e szó sincs itt anya- gi jogegyenlőségről; a mi bizottságunk azt tehát nem csak nem akarja, de a jövőben sem reménvli? Miért nem ? Mert az lehetetlen, mert az az emberi természettel ellenkezik. Minek petitiózunk tehát az imént szentesített törvény ellen, a mely az anyagi jogegyenlőséget oly kevéssé teszi törvényessé, mint azt a bizottság sem óhajtja, de a mely az egyedül jogos egyenlőséget nem sérti meg, s a mely ellen még a tapasztalásra sem hivatkozhatunk ? S ha mégis ok nélkül teszszük, avval csakis a törvények iránti tiszteletet ingatjuk meg a nép kebelében. Azt pedig annál is inkább tesszük, mert vele, amennyiben rajtunk áll, nevetségessé teszszük az or sz ággy ül és t. Kihez intézzük az indítvány elfogadása után a kérelmet? Az egyiittlévö országgyűléshez ?Smit teszünk fel arról az országgyűlésről? Ugy-e azt, hogy nem tudta mit csinál, mikor azt a törvényt megszavazta, s hogy kérelmünk által mintegy felébresztve, rögtön megsemmisíti azt, s másképen fog intézkedni. De ha azt felteszszük róla, nemde nevetségessé teszszük a nép szemében? Pedig ha igazán sikert Ígérünk magunknak, azt fel kell tennünk az országgyűlésről, vagy annak többségéről, a mely a törvényt megszavazta, hogy akkor csakugyan nem tudta mit csinált, tehát igazán nevetségessé teszszük. De kérdem, t. bizottság, szabad-e azt feltennünk az országgyűlés többségéről ? Szabad e különösen ami bizottságunknak azt kívánnia tőle, hogy feliratunkra rögtön meg fogja változtatni a törvényt, holott mi tegnapelőtt ügyrendi szabályainkban elvül kimondottuk, hogy a határozat kimondása után a bizottság se óvást se ellenmondást nem fogad el? Tehát a mit magunknak követelünk és a mit tekintélyünk biztosítása végett tartozunk magunknak követelni, ugyanazt nem akarjuk az országgyűlésnek megadni? Az kisebb tekintély-e előttünk, mint a bizottságunk ? Tehát világos, hogy nevetségessé akarjuk tenni az országgyűlést, mikor olyasmit felteszünk róla, amit senkinek sem engedünk meg, hogy bizottságunkról tegye föl, s amikor olyasmit kívánunk és várunk tőle, a mit senkinek sem szadad volna bizottságunktól kérni és várni.

De azt mondhatják : a mostani többség nem sokára véget ér’ néhány hónap múlva új országgyűlés kezdi meg pályafutását, s azon a mostani kisebbség lesz a többség, tehát ehhez küldjük kérelmünket.

Elfogadom ezt a föltevést, mely szerint a jövő oiszággyülésen a mostani kisebbség lesz a többség, s annak vezérférfiai fogják a kormányt képezni. Azt biszi-e már a t. bizottság, hogy ezen új kormánynak legelső tenni valója lesz mindazt felforgatni, a mit a két előbbi országgyűlés alkotott? Én részemről nem tarthatom a leendő új kormánynak vezérférfiait oly kurta eszü politikusoknak, hogy fel akarnák forgatni az előbbi gyűlések intézkedéseit, tehát inkább azt hiszem, hogy kérelmünkkel az új országgyűlést is nevetségessé teszszük, ha azt kérjük tőle, a mit meg nem tehet s nem is akarhat megtenni. —Vagy én csalatkoznám, s az új országgyűlés és az új kormány csakugyan mindent fel fog forgatni, a mi 1867 óta történt ! No hisz akkor már beállott volna a lengyel bomlás, a melytől féltve az országot, nem pártolhatom az indítványt, s a t. bizottságot kérve kérem, ne fogadja azt eL Hisz akkor az új kisebbség hasonlóképen úgy fogna tenni, amint a

mostani kisebbség teszen, s ha talán megint többségre vergődnék __

ha addig még el nem volna nyelve az ország — maga részéről is az előbbi gyűlésnek alkotásait felforgatná. Szóval a lengyel zavarokba esénk, a mit csak a lábra kapó szokásnak köszönhetnénk.

S hogy ez bizonyosan bekövetkeznék, abból tűnik ki legvilágosabban, mert a veszedelmes szokás, tehát az ebből folyó indítvány is, fel akarja forgatni a törvényhozási rendet.

Mindenütt, a hol országgyűlésen alkotják a törvényeket, azok szükségképen a többsé g kifolyásai. Mig a vitatkozás tart, addig a kisebbség mindent elkövet, hogy nézetét érvényesítse. De ha egyszer eldöntetett a dolog, ha a többség határozata ki van mondva, akkor megszűnik minden kétkedés, akkor el kell fogadni azt, bogy a többségnél van az igazság. Ez politikai kényszerűség ; s a ki el nem akarja ismerni, az a kisebbséget a többség fölébe akarja emelni, az tehát felforgatja az egyedül lehetséges törvényhozási rendet. A veszedelmes szokás, a melynek az előttünk lévő indítvány is a kifolyása, nem akarja a többség jogát elismerni, s annak helyébe a kisebbség jogát tolja. A déli napnál világosabb tehát, hogy felforgatja a törvényhozási rendet; világos az is, hogy a politikai szabadságot megöli. Mert a hol a többség jogát kétségbe vonják, ott általános bomlás következik szükségképen, a melyből csak despotia ránthatja ki az országot. Oda vezet, vagy inkább taszít bennünket ez az átkozott lengyel szokás, a mely köztünk lábra kap, s a melyet az inditvány elfogadása megerősítene.

Én tehát nem csak magam nem fogadhatom el az indítványt, hanem kérve kérem a bizottságot is, hogy azt mellőzni méltóztassék. Nincs reá szükség; a törvénynek jó vagy rósz voltát majd a tapasztalás fogja kimutatni ; addig tisztelni tartozunk, s nem szabad ellene agitálni. De nemcsak hogy nincs reá szükség, hanem helytelen, sőt nagyon veszedelmes is, minthogy vele a törvények tiszteletét rontjuk, az országgyűlést nevetségessé teszszük, a törvényhozási rendet, ameny- nyiben rajtunk áll, felforgatni segítjük.

Polgár J ó z s e f : Mindig azon meggyőződésben voltam és vagyok, hogy egy törvény felett, mig az törvényjavaslat, igenis vitatkozni lehet, és kell, hogy a vita közben az a mi helyes, a mi igaz, jobban világosságra jöjjön, de midőn a törvényjavaslat már törvéuy- nyé lett, akkor az időre, a tapasztalásra kell azt bíznunk, hogy az mutassa ki a törvény célszerűségét vagy célszerütlenségét; — mert ba idő előtt, azaz mindjárt a törvény megalkotása után ellene feltámadunk, abban azon veszély rejlik, hogy ha divatba jönne — a mi pedig megtörténhetik, miután a kissebbségnek sok törvény nincsen tetszésére — a törvény iránti tisztelet a nép hitében megrendül, — ez pedig csak a törvényes rendnek s a szabadságnak lehet ártalmára.

Nem azt akarom én ezzel mondani, mintha a torvényt oly szentségnek tartanám, melyet Ítéletünkkel érinteoi sera lehetne, de valamint egy csecsemőről nem mondhatunk Ítéletet, mig idő folytán annak testi és lelki tulajdonságai nem mutatkoznak: azonképen eg-^ törvényről a priori nem Ítélhetünk, mert annak competens bírája csak az idő jehet, és a tapasztalás.

Éppen ezért én mellőzök minden indokot, melyet a virilis törvény mellett az elméletből felhozni lehetne, szorítkozom csak -a gyakorlatra, az eredményre, melyet e törvény ily rövid életében is már felmutatott.

1- ör Azt mindenki némi megnyugtató érzéssel bevallhatja, hogy e törvény alapján a tisztválasztások mindenütt az egész országban nyugodtan folytak le, rendzavarás sehol nem történt, annálkevésbbé véres jeleneteknek nyomai sem mutatkoztak. — Ebből következik természetszerűleg

2- or Hogy a népnek e törvényben jogsérelmet látni eszeágában sincs, hiszen — tudjuk — hogy a választásokra nézve nem hogy keveselné jogait, de sőt a melylyel már bir, azt is csak kénytelen, kelletlen gyakorolja, p. o. a képviselő-választás alkalmával ha néni