Eger - hetilap, 1872

1872-01-04 / 1. szám

X . évi folyam. 1. szám. Január 4-ón 1872. Előfizetési dij : Egész évre . Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kp. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 ki . — 45 kr.- 12 kr. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Kiadó-llivatal : a lycenmi' nyomda. Előfizetéseket elfogad .-O szerkesztőség (Széohenyi-utca[84. sz.) Jentsch 0. könyvkeres ':edése s minden k. postahi>ata /„ Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. Megyei élet. Eger, jan. 1. 1872. Az „Eger", mai számával, fönállásának ti z en k e tted i k évi folyamát nyitja meg. Amaz érdeklődés, és folyton növekvő részvét, melylyel a t. közönség, s különösen városunk és megyénk lapunkat, mint érdekeinek önzetlen tolmácsát, fölkarolta, mig egyrészt szem­betűnő tanúságot teszen arról, hogy lapunk helyes irányban indulva s ezen irányt szem elöl sohasem tévesztve, most teljes megnyugvással tekinthet szerény, de több, mint egy évtizedes múltjára vissza, azért is, mert mai, kivált hirlapirodalmi állapotaink ingatag s változa­tos viszonyai között, egy lap pályáján tizenkét évi időtartam kéfségbe- vonhatlan jele az életképességnek ; másrészt ama nemes részvét nem­csak teljes biztositékot nyújt nekünk a lap jövőjére nézve,de buzdítá­sul is szolgál egyszersmind közlönyünk ügyének szentelt munkássá­gunkban s annak emelkedésére irányzott jóakaró törekvéseinkben. E nagybecsű bizalmat, e nemes részvétet jövőre is kiérdemelni leend egyik kiváló feladatunk. Alkotmányos életünk hatalmas fejlődését s ezzel karöltve politi­kai s kulturális előhaladásunknak az európai müveit államokéhoz biz­tosan közelgő lépteit csak a roszakaratú elfogultság nem akarja látni. Kitartó nemzeti küzdelmeink egyik legbecsesebb, s legnagyobb hord- erövel biró vívmánya kétségkívül a nyi lt, a szabadszóa törvény- hozás termeiben, úgy, mint a sajtóban, és mindenütt. A nyilt szó, ha jellemszilárd kebelből kél, nemes meggyőződéssel párosúl, s őszinte ajkakról hangzik fel — igazság. Ily értelemben hangoztatni a szabad szót a napi sajtó terén, helyesi rányba vezetni az ingatag ^vé­leményt, szilárd karokkal, bátor, nyilt lélekkel, s nyilt sisakkal küz­deni az igazság s jog mellett a szennyes önérdekek árja-ellenében : dicső hivatás ; álnok eszközül használni azt hitvány önzésre, gyáva ámításra, s a békés kedélyek oktalan, vészes felizgatására : bűn a haza ellen. Ez a mi meggyőződésünk. S midőn ez elveinknek ismételve ki­fejezést adunk, benső örömmel üdvözöljük emez elvek kigöngyölt zászlaja alá sorakozott derék munkatársaink a olvasóink szép sorát, nem az alkalmiság conventiónális, s a szokás hideg hangján, hanem a szív igaz melegével kivánva nekik : boldog hazá b d o g újévet! /gF U Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1871-iki dec. 28-án, előbb Bartakovics Béla örökös főispán, később Kubinyi Rudolf főispán el­nöklete alatt tartott évnegyedes bizottmányi üléséből : A megye örökös főispánja a nagyszámmal összegyűlt bizottmá­nyi tagok|élénk rokonszenv-nyilvánitásai közt a terembe lépvén s elnöki székétielfoglalván, kijelenti, hogy miután a mindjárt felolvasandó minisz­terileirat szerint|utódja már kineveztetett, — megjelenésének céljacsak az: hogy a megyei bizottmánytól, melyhez a szeretet és vonzalom oly kedves emlékei kötik, főispáni székéből búcsút vegyen. A meghatot- ság érzékeny szavaival elmondott ezen m&leg bucsuvételre, a megye főjegyzője a bizottmány nevében válaszolva Hivatkozik azon bizottmá­nyi határozatra, melylyel az örökös főispán hazafiul érdeme, a megyével szemközt tanúsított igazán alkotmányos és bölcs tapintatú eljárása, és a megye közönségének ezek folytán iránta érzett mély tisztelete és hálája jegyzőkönyvileg megörökittetett, mely érzelmek nemcsak akkor éltek, nem csak most élnek, hanem mindenkor élni fognak a bizottmány kebelében ; — s azon kérelemmel vesz biicsút a mélyen tisztelt fér­fiútól, hogy részéröl ő is tartsa meg a bizottmány tagjait szives emlé­kezetében. Olvastatott a m. k. belügyminiszter f. é. dec. 21-én 3326 sz. a. kelt leirata, melyben arról értesíti a megye közönségét, hogy ö fölsége, a f. é. december 18-án kelt legfelsőbb elhatározásával, az 1870. évi jXLII. t. c. 52-ik §-a értelmében, előterjesztése folytán K u- binyi Rudolf országgyűlési képviselőt Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék főispánjává kinevezni méltoztatott. Miről a megye közön­ségét oly megjegyzéssel értesíti, miszerint Bartakovics Albert egri érsek s örökös főispánt egyidejűleg felkérte, hogy a megyí tényleges kormányzatát, melyet szokott hazafias áldozatkészségévet a megye főispánjának kinevezéséig elvállalni szives volt, a megye újon kine­vezett főispánjának adja át. Tudomásul vétetik. Erre a megye örökös főispánja a bizottmányhoz még egyszer érzékeny búcsú-szavakat intézvén, a bizottmány megújúló élénk ro- konszenv-nyilványitásai közt a teremből eltávozott. Ezekután a hagyományos szokáshoz képest, az újon kinevezett főispán meghívására küldöttség neveztetvén, s e czélból az 1 sö alis­pán és központi főszolgabíró esküdt társával kiküldetvén: e meghivás folytán a kinevezett főispán, kevés idő múlva, a megye közönségé­nek várakozó érdeklődése s harsány éljenei közt a terembe lép, s mie­lőtt elnöki székét elfoglalná, a magával hozott főispáni eskü mintát a főjegyzőnek elolvasás végett átadja, s a szerint az esküt leteszi ; mely­nek végeztével növekvő figyelemmel és méltóságos csenddel kisért következő székfoglaló beszédet tartja a megye közönségéhez : „Midőn letett hivatalos esküm után, ezen diszes állomást elfogla­lom, az erőm gyengesége és a feladat nagysága között szembe ötlő aránytalanságnál fogva — kifejteni kívánom,hönnan merítettem bátorí­tást a nehéz feladat elvállalására. Biztatásomra szolgált először is azon körülmény : hogy Heves megyében nem vagyok egészen idegen. Itt, e diszes megye történeti emlékű fővárosában, Egerben születtem. Itt kezdtem, és később itt vé­geztem iskolai tanulmányaimat; itt vérrokonokkal, valamint pályatársak meleg baráti kebelével is találkozom; s bár sorsom eddig polgári kö­telességeim teljesítését más megye területén vette igénybe, midőn most felhivattam szülőföldem irányában is a bazafiui kötelesség rám mért nehéz adóját leróni, annak terhes volta fontolgatásából vonakod­nom szabad nem volt, mert habár elismerem egy részről az önmeg­tagadásnak azon szép nemét, mely a hivatalos állás fényét, magaslatát

Next

/
Oldalképek
Tartalom