Eger - hetilap, 1871
1871-03-16 / 11. szám
83 lehetne a kincstár részére a monopólium megszüntetéséből eredő hiányt kipótolni. A séjövedéknél Tisza Kálmán a sóár leszállítását újólag szóba hozta, s a leszállítás eredményeit statistikailag feltüntető kimutatást kivánt, mit a pénzügyminiszter megígért. — A márcz. 10 iki ülésben Csiky Sándor interpellálta a pénzügyminisztert azon 5000 frtnyi alapítvány ügyében, melyet Boczkó Dániel 1848-ban oly czélból tett, hogy kamatai a haza függetlensége ■védelmében megcsonkult honvédek és nemzetőrök, vagy elvérzett harczosok özvegyei és árvái segélyezésére fordittassanak. Csiky kérdi: hova lett ezen alapítvány, és miben áll annak ügye? Az in- torpellatio kiadatott a pénzügyminiszternek. Ezután tárgyalta a ház a pénzügyminisztérium költségvetésének még hátralevő részét, melynek gyors befejezte után az államköltségvetésből még csak azon nagyszámú határozati javaslatok és indítványok maradtak fon, melyeaet a képviselők az egyes tételeknél benyújtottak. Ezen indítványok közt nagy vita támadt Hodossy Imrének az egyetemi tanárok fizetésének fölemelése iráut benyújtott határozati javaslata fölött. A pénzügyi bizottságnak e tárgy iránti javaslata oda megy ki, hogy azon egyetemi tanárok fizetése, kiknek tandíjukkal együtt 2500 ftnyi javadalmazásuk nincs, az összegig kipótoltas sék, s a nyugdíjazás alapjaul szinten 2500 frt vétessék föl. A fizetéskérdés végleges szabályozását az egyetem újjászervezésének idejére kívánja elhalasztani. Deák Ferencz, Hoffmann Pál és gr. Zichy Nándor erős érveket hoztak föl e módozat ellen s Hodossy indítványa mellett ; a szavazásnál azonban a többség a pénzügyi bizottság javaslata mellett nyilatkozott. — Még a brádi és újvidéki gymnasiu- mok államsegélyzése iránt benyújtott módositványoknál merült föl élénkebb vita. A nemzetiségi képviselők azzal fenyegetőztek, hogyha az országgyűlés a segélyt megtagadná, máshova: Bukarestbe, Moszkvába, Pétervárra fognak segélyért folyamodni. Azonban a ház nem ijedt meg, a többség mindkét módositványt elvetette, s a pénzügyi bizottmány által megszavazásra ajánlt segélyösszeget fogadta el. — A márcz. 11. ülésben, több, a költségvetés tárgyalása alatt fölmerült határozati javaslat és indítvány megvitatása után, tárgyalás alá került az Eszterházy-képtár megvétele iránti törvényjavaslat. E szerint, az Eszterházy-képtár ára egy millió százezer ft, a mellette levő rajz- és rézmetszet gyűjteményé 200 ezer forint, az összes vételár tehát, mely a f. évi költségvetés rendkívüli kiadásai közt foglal helyet, 1,300,000 frt. A képtár „országos képtár1* nevet viselend, az ország elidegenitheilen javai közé soroztatik, s Pestről soha el nem vitethetik. A törvényjavaslat vita nélkül egyhangúlag elfogadtatott. — A márcz. 13-iki ülésben egyéb kérvények közt Madoesányi Pál egy, több özvegy nő által aláirt kérvényt nyújtott be, melyben kérik, hogy a megyék és községek rezdezésénél az őket megillető választási jog nekik megadassák. E kérvény a házban derültséggel fogadtatott. Szlávy miniszter tárgyalás végett beterjeszté a Guatemala köztársasággal kötött barátsági, hajózási és kereskedelmi szerződést ; továbbá a Spanyolországgal kötött hajózási és kereskedelmL szerződést; végül a Szászországgal kötött vasúti szerződéshez tartozó törvényjavaslatot. Ezután ugyanő több rendbeli interpellatiókra válaszolt. A ház e válaszokat tudomásul vette. Napirenden volt az Eszterházy-képtárra vonatkozó törvényjavaslat végleges megszavazása. Ennek megtörténte után a kérvényi bizottság tett jelentést az általa elintézett kérvényekről. A jelentést a ház tudomásul vette. Végül Csiky Sándor határozati javaslatot nyújtott be az iránt, hogy a miniszterek az interpellatiókra 15 nap alatt választ adni kötelesek legyenek ; ha pedig ezt nem tehetnék, a háztól halasztást kérjenek. A szervező kath. congressus. F. hó 9-én tartá első ülését az ismét egybehívott kath. çongres- sus, melynek föladata leend, a 27-es bizottság által kidolgozott munkálatot megvitatni. D. e. 91/* órakor nyitá meg az elnöklő herczeg- primás az ülést, melyben egyéb nem történt, mint hogy kimondatott, hogy a congressus üléseit jövőre 3—6 órakor tartandja, s hogy a 27-es bizottság munkálatának tárgyalását a márcz. 11-iki ülésben kezdendi meg. A vitát e második ülésben Szilágyi Virgil nyitá meg, mint a többség előadja, dicsérve s elfogadásra ajánlva annak munkálatát. Kállay radicalis reformeszmékkel lépett föl. Bartal György a kisebbség indokait hosszú, hatásos beszédben fejtegette. Szólt még Majer Károly a többség értelmében. A márcz. 13-iki ülésben négy szónok beszélt : Horánszky Nándor és Papp János a kisebbségi, Haynald érsek és Hilibi Gál János a többségi javaslat mellett. Politikai hetiszemle A „Morning Post" angol lap közelebb érdekes s komoly gondolkozásra alkalmat nyújtó leleplezést tett. Közié ugyanis „biztos íorrásbó!“ három czikkét azon titkos szerződésnek, mely a porosz- franczia háború alkalmából Orosz- és Poroszország közt létrejött. Ez egyezmény első czikke'ben Oroszország interventióra kötelezi magát azon esetre, ha a franczia fegyverek sikere Lengyelország nyugalmát fenyegetné. A második czikk Oroszország részéről katonai damoKStratiót igé-r az osztrák határokon, azon esetre, ha Ausztria katonailag demonstrálna Poroszország ellen. A harmadik czikk Oroszország részéről hadizenetet köt ki Francziaorazág ellen, ha ennek valamely hatalommal való szövetkezése tudomásra jutna. — Disraeli, az angol tory-párt vezére, interpellálta Gladstone miniszterelnököt az angol alsóház egyik ülésén, ha vájjon volt-e tudomása czpn egyezményről ? Gladstone azt válaszolta, hogy ily egyezményről nem volt s nincs tudomása. De ha az angol miniszterelnöknek nem volt is tu— Egy kaszárnyából indult meg egy csapat gyalogság, 8 egyenesen -a St. Clara zárdából kijövő csoport felé mentek. Miramon tábornagy az induló csapat parancsnokló tisztének egy „megállj-“t kiáltott. A tiszt, ki Miramont azonnal megismerte, megállitá legénységét. „Hová mennek ?“ kérdé a tábornok. A tiszt tisztelgett kardjával: „Jelentem alássan, tábornokul-, hogy én csapatommal a haláliíélet végrehajtására vagyok kiküldve ; egy óra múlva Pedro Penna kapitány meglövetik.“ „Indítsa vissza csapatát, az executio elmarad, a császár megkegyelmezett neki,** parancsolá Miramon. A hadnagy tisztelgett, s katonáinak a kaszárnyába visszamenni parancsolá. Az egész párbeszéd alatt a császár, nehogy megismertessék a csapat által, kissé félreállt. — Penna anyja s neje csak egy „Jézus Máriá**t mondának, s az uralkodó közvetlen közelébe mentek, mig a kapitány nagyot sóhajtott. A mint a csapat elvonult, mondá a császár: „S most menjenek nyugodtan aludni, 8 ne gondoljanak gyűlölettel az idegenre !“ Pedro Penna s a két nő alig térhettek magukhoz, hogy megköszönjék a császár nagylelkűségét, midőn ez egy mellékutczában eltűnt Miramonnal. Ez 1867. május 12. és 13. közli éjjel történt, s 15-én, Lopez ezredes árulása következtében, már a liberálisok hatalmában volt Querctaro, s a szerencsétlen császár maga is a Santa Terézita nevű zárdában fogva volt, s junius 19-én hat órakor reggel agyonlövetett. Pedro Penna, az ö egykori ellensége, el volt határozva, az első alkalommal életét koczkáztatni érte. A hamar bekövetkezett katasztrófa azonban megakadályozá szándéka kivitelében. Néhány real borravalóért lehete a császár holttestét látni. Listo orvosnál volt letéve. — Egy katona állt őrt, s mindenkit kivétel nélkül bebocsátott. A szoba raktár kinézésű s igen piszkos és sötét volt. A koporsó a szoba közepében volt elhelyezve, két, nyers fából készült pádon, fekete posztóval s aranypántokkal ékesítve. Egy este hárman térdeltek a koporsónál : Pedro Penna, ennek anyja s neje. Mind a hárman imádkoztak a szerencsétlen császárért. Ekkor megnyílt az ajtó, s Eskabedo tábornok lépett be, Juarez két tábornoka által kisérve. Ezen urak meg akarák még egyszer látni a hajdan oly félelmes s most koporsóban fekvő ellenüket. A mint Pedro Penna s a két nő fölemelkedtek, megismeré Eskabedo a fiatal tisztet, s kezét nyujtá neki, metyet az észrevehető hidegséggel fogadott. „Sennor Pedro Penna,** mondá a tábornok, „jőjön holnap reggel hozzám, ki fogom állítani az okmányt, mely önt dzsidásaim őrnagyává teendi.“ „Köszönöm, tábornok ur,“ mondá nyugodtan s hidegen Pedro Penna, „de én nem akarok többé szolgálni, még akkor sem, ha a respublika tábornokává nevezne ki,“ — s meghajolva és nejének karját nyújtva elhagvá, anyja által követve, a szomorú hajlékot. Azután a gyémántgyűrűre nézett, melylyel rövid idő előtt a császár ajándékozá meg ; egy köny gördült le arczán, s a drágakőre esett. — Sietve ment övéivel az ujjongó liberálisok sorain keresztül háza felé. (Francziából.) Zsaari ferencz. *
