Eger - hetilap, 1871
1871-03-16 / 11. szám
82 tályához áttétetni rendeltetik ; a 2), 3), 4), 6) és 7)-ik pontban foglaltak iránt a m. k. közmunka- s közlekedési miniszter úrhoz fölterjesztés intézendő, s az, az e részbeni kérelmek figyelembevételére fölkérendő. Majzik Viktor főszolgabíró jelenti, miszerint Tarna-Mérán a község pénztárának meglopatása tárgyában foganatba vett vizsgálat eredményhez nem vezetvén, az 1870. évi 530. sz. határozathoz képest, a felelősséggel terhelt községi bírótól a hiányzó 108 ft 80 krnyi 1869. évi közmunkváltságot, 62 ft 50 kr kincstári adót és 20 ft 83 kr Ínséges kölcsönösszeget bevette, az elsőt készpénzben bemutatja, a második és 3-ik összegnek illető helyre lett átadását igazoló nyugtákat az összes iratokkal bemutatja. Okolicsányi József megyei föpénztárnok utasittatott, miszerint a Tarna-Méra község által 1869. évre befizetett, s !5/k]. szám alatt letéteményezett 108 ft 80 krnyi összeget a letétből vegye föl, szállíttassa a megyei útépítési alapba, és ott helyeztesse bevételbe ; az adó- és Ínséges összegeknek betízeséséröl a budai m. kir. pénziigyigazga- tóság értesitendő, s az iratok a levéltárba elteendők. Országgyűlés. A képviselőház márcz. 7-iki ülésében Kiss János határozati javastatot nyújtott be, melyben utasittatni kívánja a pénzügyi bizottságot, hogy az árviz által megrongált töltések helyreállítása s a károsultak segélyzése végett a költségvetésbe pótlólag vegyen föl bizonyos összeget, s azt terjeszsze a ház elé. Ejavaslat tárgyalásra kifog tűzetni. Szaplonczay József interpellatiót intézett az igazságügyminisz- terhez, s kérdi : tudja-e, hogy a katonai bíróságok, törvény és legf. rendelet ellenére, tettleges szolgálaton kivül álló katonák polgári pereiben még mindig bíráskodnak, s illetéktelen Ítéleteiket a hazai bíróságok végrehajtják ? és ha van erről tudomása, szándékozik-e e törvénytelenséget orvosolni ? Ezen interpellate az igazságügyi miniszternek kiadatni rendeltetett. Napirenden volt a honvédelmi minisztérium költségvetése. Az átalános vitát Helfy Ignácz nyitotta meg. O azt találja, hogy a kormány aránytalanul nagy hadsereget tart, és nagyhatalmi politikát követ. Benedek Gyula ajánlja a honvédségi keretrendszer behozatalát. Várady Gábor észrevételt tesz a Ludoviceum ügyére, a honvédtüzérségre, a katonai büntetötörvénykönyvre s a tiszti előléptetési rendszerre vonatkozólag. Beszédét egy határozati javaslattal végzi, mely szerint az 1848/g-iki honvédrokkantak, özvegyek és árvák segélyezésére 400,000 frtot kíván megszavaztatni. Gr. Andrássy Gyula felelt az előtte szólok által fölhozott észrevételekre ; előadta, hogy a Ludoviceum épülete és alapja honvédtisztek kiképzésére már a legközelebbi jövőben át fog adatni. A katonai büntetötörvényköny v kérdése is tárgyalás alatt vaD. A honvédrokkantak javára állami sorsjáték rendeztetik, melyben mindenki, ki az ügyet szivén viseli, részt vehe- tend. Miután még néhányan fölszólaltak, az átalános vita befejeztetett, s a ház Várady G. határozati javaslatát elvetette. Következett a költségvetés részletes tárgyalása, mely gyorsan folyt le. Az előirányzott összegek, a pénzügyi bizottság jelentése alapján megszavaztattak. — A márcz. 8-iki ülésben Németh Albert figyelraezteté a honvédelmi minisztert Heves város bírójának az ott elszállásolt tüzérek által történt agyonvagdaltatására. E körülmény mutatja a szolgálaton kívüli fegyverviselés veszélyes voltát. Szónok kéri a honvédelmi miniszteri, hogy a tüzérséget Hevesről máshova helyezni törekedjék. Tárgyalás alá került ezután a pénzügyminisztérium költségvetése. Az átalános vitát Móricz Pál nyitotta meg, az ellenzék részéről határozati javaslattal lépvén elő, melynek két főpontja abból áll, hogy a kormány a kezelése alatt álló összes ingó államvagyonról kimutatást nyújtson be, egyszersmind az államhivatalok ügyrendéről, a kezelés egyszerűsítéséről javaslatot terjeszszen a ház elé. Részt vettek tnég az általános vitában Bujanovics Sándor, Simonyi Ernő, Stoll Károly és Kerkapoly Károly. A pénzügyminiszter válaszolt az ellenzék részéről mondottakra, válasza közben egyszersmind jelezvén a kormány több irányú intentióit. Megemlité, hogy a pénzügyminisztérium a szesz- és czukoradóra, valamint a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvényjavaslatokat elkészítette; továbbá a do- hányjövedékröl szóló törvényjavaslatot is még ez év folytán Ígérkezett benyújtani. A sóár leszállítása iránt nyilvánult óhajokra vonatkozólag kijelenté, hogy nézete szerint e leszállítás a kincstár érdekével nincs ellentétben, azért az iránt tárgyalásokba bocsátkozand. — A pénzügyminisztériumi legfontosb költségvetés átalános tárgyalása alig három óra alatt bevégeztetvén, megkezdetett a részletes tár-, gyalás. — A márcz. 9-iki ülésben Majoros István interpellálta a kereskedelmi minisztert, hogy az idei távirászati folyamra miért nem bocsáttatnak nők is ? Tisza László az igazságügyminiszterhez az erdélyi sajtóviszonyok tárgyában intézett interpellatiót. Kérdi: szándékozik-e a magyar sajtótörvényt mielőbb Erdélyre is kiterjeszteni? Mindkét interpellatio kiadatott az illető minisztereknek. Napirenden volt a pénzügyminisztérium költségvetésének részletes tárgyalása. Ezúttal a fedezetek tételei foglalkoztaták a házat. E tételek rendkivüli fontosságát könnyű belátni, ha meggondoljuk, hogy ezek^képezik azon alapot, melyből az ország közszükségei fede- zendök. Es a ház mégsem méltatá a tárgyat fontosságához mért figyelemre, mi arra mutat, hogy a honatyák beleuntak már a költségvei ési viták rendkivüli hosszadalmasságába. — Az illetékek előirányzata változatlanul és észrevétel nélkül elfogadtatott. A dohányjövedéknél Móricz Pál és Tisza Kálmán kívánták a monopólium megszüntetését, melynek nemzetgazdászatilag káros voltát Korizmica László alapos érvekkel bebizonyította ; de nem szólt arról, mint Á c z Miksa mexikói császár utolsó napjaiból. (A çsàsz&r táborkara egy tagjának elbeszélése után.) (Vége.) Az elitéit anyja s neje feszülten nézték az idegen alakot. Ok csak azt az egyet fogták föl: hogy e beszédek a császári táborban, egy elitéit szájából, nem voltak alkalmasak, borzasztó helyzetén változtatni. „S miért nem mondta ön ezt mind meg a császárnak ? s miért nem kérte, hogy önt elbocsássa, vagy büntetését elengedje ?“ kérdé az idegen. A két nő alig vett lélekzetet, oly figyelmesen hallgattak minden szóra; úgy látszott nekik, mintha e köpönybe burkolt tisztnek mentő angyaluknak kellene lenni. „Kegyelmet kérni, s mikor, sennor ? tegnap Ítéltek el, s három óra múlva agyon fognak lőni. Ki beszélhet most a császárral ? Tábornokai senkit sem bocsátanak hozzá, s mire fölkel, én el leszek temetve. “ „S ki monda önnek, sennor, hogy a császár most alszik ?“ kérdé indulatosan az idegen. „Istenem, tudom; mit csináljon most egy órakor reggel ?“ „Sennor, hazudik, mert a császár ön előtt áll; én vagyok a császár!11 és Miksa lahajtotta köpenyét. Mindnyájan megismerték. „Jézus, Mária, József!11 fölkiáltással borultak az elítéltnek anyja s neje az uralkodó lábaihoz. „Sennor!11 monda a császár komolyan, de nyájasan, „ha ellenségem is, el fog fogadni két ajándékot tőlem : szabadságát, — ezzel a balálitéletet huzá ki zsebéből, s eltépve átadá a fiatal hölgynek — „8 itt e gyűrűt, annak emlékére, hogy oly szomorú valóságokat mondott nekem. Ön szememre hányja, hogy a trónt elfogadám, mert előre láthattam volna, hogy az az én s kedveseim romlása lesz. Sennor, maguk az ön földiéi hívtak engem ide. Fiatalon, szerencsésen, mint szerető férj 8 szabad ember, léptem e trónra. Ki vetheti szememre, hogy ily körülmények között, a pápa áldásával, katonáim esküjével , Francziaország szerződéseivel, s országa kimeritketlen kincsének birtokában illusióknak adtam át magam? Én fiatal voltam, s igen sokat reméltem a nép szeretetétöl ; bátor voltam, és megvetém a veszedelmet ; szerencsés voltam, s még nem tanultam meg, mily gyorsan forditja meg zászlaját a szerencse.11 A császár a megkegyelmezettnek kezét nyujtá, melyet az ősz anya s fiatal feleség csókokkal halmozott el. „S most kövessen,11 mondá Miksa, s elhagyá a cellát, kisérve Miramon tábornagy, Pedro Penna, ennek anyja s neje által. Kiléptek az utczára, mely sötét s egészen üres volt, mindenütt nyugalom uralgott ; mintha az egész város érezte volna a császárságot fenyegető zivatart. Egyszerre egy dob tompa pergése szakitá meg az éj csöndjét.
