Eger - hetilap, 1871
1871-03-09 / 10. szám
75 eredménye fölött a napokban fog határozat hozatni. Gorove miniszter a tárgyalás folyamában többször felszólalt, válaszolandó a hozzá intézett kérdésekre, s folytonosan tapasztalhatta, hogy az ország- gyűlésnek összes pártjai működését jóindulatú bizalommal kisérik. Az átalános vita bezáratván, azonnal megkezdetett a budget részletes tárgyalása. Megszavaztattak a következő összegek : központi igazgatásra 389,680 frt ; vasutbiztositéki számvevőség és vasúti kormánybiztosok költségeire 33,860 frt; államépitészeti hivatalokra 332,071 frt. Az „utföntartás11 czimnél a pénzügyi bizottság azon határozati javaslatot teszi, miszerint a közmunka- és köziek, miniszter utasittassék, hogy a közmunka czélszerü fölhasználása iránt készített törvényjavaslatát terjeszsze mielőbb a ház elé. Mocsáry is nyújt be egy határozati javaslatot az utak föntartására vonatkozólag. A ház mindkét javaslatot elfogadta. — A márcz. 4-iki ülésben, — miután a kérvényi bizottság részéről több kérvény iránt jelentés tétetett volna, — a ház folytatta 'a közmunka- és közlekedési minisztérium költségvetésének, névsze- rint az ut- és vízépítésre előirányzott Összegeknek tárgyalását. A rendkívüli szükségletben az utépités körül hosszas viták folytak, több módositvány nvujtatott be. A fölmerült indítványok és kívánalmakra a minisztérium részéröl gr. Szapáry Gyula államtitkár felelt, fólvilágositásokat nyújtván, melyek legtöbb indítványozót megnyug tattak. Tárgyalás közben izenet érkezett a főrendiháztól, mely szerint a főrendek a honvédelmi törvényjavaslatokhoz úgy, a mint a képviselöház által átküldettek, észrevétel nélkül hozzájárultak. —. A márcz. 6-iki ülésben a közlekedési budget elég gyorsan végig tárgyaltatott. A vizépitési extraordinariumban Paczolay a „felvidék11 elhanyagoltatását panaszolta, és a felvidéki folyók: a Vágh, a Garam stb. szabályozását sürgette. A többi czimeken a ház hamar túlesett. A vasutépitészeti igazgatóságnál többen szóba hozták az észak-keleti vaspálya kérdését, s főleg azon törvényellenes késedelmet, melyet a vállalkozók a vaspálya kiépítése körül tanúsítanak- Szóba hozattak a fővállalkozónak, dr. Stroussberguek ismeretes vi. selt dolgai is, és azon aggálynak adtak kifejezést, hogy Stroussberg vagyoni állapotai e pálya létrejövetelére befolyással lehetnek. Hie- ronymi osztálytanácsos az ügy tényállásával megismertetett, és ez utóbbi aggályt is eloszlatá. A közlekedési budget letárgyalása után Házmán Ferencznek a közraktározás tárgyában benyújtott határozati ja vaslata és a miniszterelnöknek pótelőterjesztése a rendelkezési alap ügyében, hosszasb vita nélkül elfogadtatott. Politikai hetiezemle A bordeauxi nemzetgyűlésben febr. 28-án terjeszté elő a békeelőzményeket Thiers, a franczia kormány feje, ki a gyűlést a legmélyebb csend közt, a következő szavakkal nyitá meg : „Gyászos küldetésre vállalkoztunk; mi erőnk teljes megfeszítésével működtünk nemzetünk érdekében : ime az eredmény. Mély sajnálattal terjesztünk önök tanácskozása alá oly törvényjavaslatot, melyért a tárgyalás sürgősségének kimondását kell igénybe vennünk.11 Erre fölolvastattak az alább közlött békepontok, melyek előleges megvizsgálása egy bizottsághoz utasittatott. A nemzetgyűlés azon ülése, melyben a békeföltételek elfogadtattak, márcz. 1-én d. u. 1 órakor nyittatott meg. Nagy izgatottság uralkodott mindenütt. A karzatokon levő hölgyek nagyobb része gyászt viselt. A békepontok megvizsgálására kiküldött bizottság előadója, Lefranc, fololvasá a bizottság jelentését, mely azok változatlan elfogadását ajánlja. Beszédében a háború folytatásának iszonyú következményeit s átalában lehetlenségét fejtegette, és egyidöre a jövőre nézve a boszu politikájára utalt. Erre megkezdődtek a tanácskozások, melyek fölötte viharosak voltak. Többen szóltak az elfogadás mellett és ellene. Thiers mindenkit kért, hogy magába szálljon, s hogy férfiasán vállalja el a felelősséget az eldöntésért. Végre szavazás történt, s a nemzetgyűlés 546 szóval 107 ellen megszavazta a békepontok elfogadását. A szavazás után Keller az elsassi és lotharingiai követek nevében megujitá az óvást, melyben a területátengedést semmisnek nyilatkoztatja, és föntartja a jogot, hogy az elszakított részek ismét egyesülhessenek Francziaországgal. Erre az elsassi és lotharingiai követek társaiktól érzékenyen búcsút véve, a gyüléstermet odahagyták. E jelenet mindenkire megrenditö hatással volt, sok képviselő szemében köny csillogatt. — A tanácskozásnak még egy viharos episodjáról kell emlitést tennünk. Bamberger képviselő a területátengedés ellen szólva, beszédét igy végezé: „Ily szer ződést csak egy ember írhatott volna alá: III. Napoleon, kinek neve örökre a történelem bitófájához van fűzve. “ E szavak nagy izgatottságot idéztek elő. Conti, az excsászár volt cabinetfőnöke nagy nehezen szóhoz jutván, igazolni törekszik a császárságot, de szavai a roppant zajban elhangzanak. Többen beszélni kiváunak, de nem bírnak szóhoz jutni. Végre az elnök egy negyedórára fölfüggeszti az ülést. Szünet után Targe indítványozza III. Napoleon letételének formaszerinti kimondását, mint ki egyedül oka a Francziaországot ért óriási szerencsétlenségnek. Az indítványt, a korsikai követ kivételével, az összes képviselők elfogadták. A nemzetgyűlés márcz. 4-iki ülésében egy képviselő azt indit ványozá, hogy engedtessék át Algírban 100,000 heetar legjobb mi„Kedves anyácskám, köszönöm neked mindazt, mit érettem szenvedtél.“ • „Nincs tehát segítség!11 kiálta közbe őrjöngve fiatal neje. Hátha a császár lábaihoz borulnék?11 „A császárnak ?" mondá keserű mosolylyal Pedro Penna, „most egy órakor reggel? Az most alszik, ö az idegen — azt hi szed, szegény lélek, hogy ő egy árulónak kegyelmezni fog?“ s vad nevetésbe tört ki. De egyszerre elnémulnak mindnyáj in, az ősz anya földre rogy, mert erős léptek hallatszanak a folyosó kövezetén. „Érted jönek már!11 mondá reszkető hangon neje, s gyöngéd karjaival erősen kulcsolá körül férjét. Hallották az őrt, amint fegyverével tisztelgett; a retesz félretolatott, s az ajtó recsegve nyilt meg. A házfőnök lépett be, fölemelé lámpáját, melynek gyönge lénye megvilágositá a helyet, s a belépők észrevehették az éltes anyát a földöh fekve, Pedrot s fiatal nejét, ki férjét átkulcsolva tartotta, — Két tiszt követé a főnököt, köpenye- .ikbe burkolva. Az egyik nyugodt s higgadtan kérdé a foglyot : „Sennor Pedro Penna, mi adott okot önnek arra, hogy úgyis annyira szorongatott császárját el akará árulni ?“ „Sennor, nem tudom, kihez van szerencsém ; nem tudom, birám vagy hóhérom-e ? Azt kérdi, hogy miért akartam a császárt elárulni? azért, mert gyűlölöm.11 „S miért szolgálja öt? miért eszi ellensége kenyerét? miért nem hadakozik barátai táborában, s miért viseli a császári egyenruhát, ellenségeinek érdemkeresztjével ékesítve ?“ Kérdé az ismeretlen, hévtől reszkető hangon „Sennor, mielőtt még idegen katona lépett volna Mexikó területére, én már hadnagy voltam a respublika hadseregében ; miután azonban idegen hadak özönlék el városainkat, s a háborúval nyomor lépett hajlékainkba , — midőn csak a császári katona szerezhete magának kenyeret, raig a republikánusnak nem volt elege, hogy nőt s gyermeket fóntarthasson, s azok sápadt s beesett arczai — rá nézve néma s mégis buzdító szemrehányás — öt a férj, atya, gyermek kötelességeire figyelmeztetők : akkor szivem inte, hogy öreg anyámról gondoskodnom kell, s én felöltém a császári egyenruhát. S most kezdődött azon borzasztó kettős szerep, melyet én minden módon befejezni akartam. — Igyekeztem a herczegnek tett eskümet megtartani, s úgy harczoltam, mint derék katona ; mit bizonyít a guadelupi sas s a becsületrend keresztje. S ismét benső szemrehányás üldözött, hogy saját hazám szabadsága ellen harczolok ; de hiszen, látja sennor, e kettős szerepet pár óra múlva végig játszom.11 „S miért üldözi ön a császárt?" kérdé szomorú hangon az idegen. f „Én gyűlölöm, mert idegen, s az emberek ezreit áldozta föl ok s czél nélkül. Sennor!11 kiálta átszellemülve Pedro Penna, „rövid idő múlva ismét Juarez törvényes ura az országnak, igy akarja a törvény, igy Isten maga; a törvényes elnök most is, s marad Juarez. — Neki bölcsője volt egy piszkos indián nő takarója; gyermekkorát fél vadállatok közt töltő, s egy gazdag ember asztalhulladékaiból táplálkozva nőtt föl. Azután pedig alig mult el három évtized, s ő vetélytársa lett egy császárnak, s meggyözhetlen, kérlelhetlen ellensége egy Európa legrégibb királyi családjából származó herczegnek! — Olyan az, mint a dajka meséje, s mégis nagy s hihetetlen tény, s mégis kitörölhetlen betűkkel jelezvék a történet érczlapjaira e nevek: Miksa, Mexikó választott császára, Benito Juarez, a köztársaság elnöke és Jurez — fog s neki kell győznie !“ (Vége köv.)
