Eger - hetilap, 1871
1871-03-09 / 10. szám
76 nöségii föld azon elsassi és lotharingiai lakosoknak, kik francziák akarnak maradni. Az indítvány bizottsághoz utasittatott vélemény- adás végett. Egy képviselő a bordeauxi kiküldött kormány tagjainak vád alá helyezését inditványozá, mire Jules Simon fölhivá a kamarát, ne lépjen a vádaskodások és gyanúsítások terére, mert ez egyenetlenséget és zavart idézhetne elő az országban. Egy bordeauxi sürgöny szerint, a nemzetgyűlés többsége Francziaország jövendő államalkatául a köztársaságot fogadja el, még pedig conservativ irányú politikával és intézményekkel. Thiers lesz a köztársaság elnöke. A békealkudozások a semleges hatalmak minden beavatkozása nélkül folytak. Gladstone angol miniszterelnök a békeelözmények aláírása után is kénytelen volt a parlamentben kijelenteni, hogy hivatalos értesítést felőlük nem szerezhetett. Csupán Oroszországnak jutott a szerencse, némileg kivételt képezhetni, a mennyiben a hálás Vilmos császár azonnal sietett a békeföltételeket „barátjával,“ az orosz czárral távirat utján tudatni. A császár sürgönyében azt mondja, hogy Poroszország sohasem fogja feledni, hogy a czárnak köszönheti, miszerint a háború nem öltötte a legnagyobb mérveket. „Isten áldja meg önt érette, önnek háladatos barátja Vilmos.“ így végződik a famosus sürgöny, mely mig egy részről kétes bók Oroszországra, melyet ekkép Európa börtönöreül proclamáit ; más részről súlyos sértés a többi államokra nézve, melyek egy ily oldalbalökést kaptak ju- talmúl semlegességükért. — Anglia már most maga is kezdi röstelleni ama nyomorult szerepet, melyet a háború idején s a békealkudozások alatt vitt, s hibáját azzal akarta jóvátenni, hogy utólag sürgönyben tiltakozott a Francziaországra erőszakolt kegyetlen békeföltételek ellen. Azonban ezzel is csizmadiát fogott, s csak azt nyerte vele, hogy újabb megaláztatást kelle tűrnie. Bismarck ugyanis a tiltakozást egyszerűen visszautasitotta, s most a két állam közt oly feszültség állott be, hogy barátságosabb viszony alakulása közöttük nehezen leend egy nap müve. A németek bevonulása Párisba márcz. 1-én délelőtt történt. Mintegy 30,000 ember vett részt a diadalmenetben. Miután a bevonulás hire a legnagyobb izgatottságot kelté, s nem alap nélkül lehetett véres jelenetektől tartani ; a franczia kormány azon elövigyázati intézkedést tette, hogy ama városrészekből, melyeket a németek megszállandók voltak, a nemzetőrséget eltávolította, a negyedeket a többiektől eltorlaszoltatta, s igy az érintkezést az ellenség és nemzetőrség közt lehetlenné tette. Ez intézkedéseknek köszönhető, hogy sehol nagyobb rendzavarás nem történt. Az utczákon mogorva csend volt, a boltok be voltak zarva, az ablakok lefüggönyözve, s a lakosság fájdalmával együtt szobáiba vonult vissza. Vilmos császár nagy szemlét tartott az elyséei mezőkön a csapatok fölött, melyet nagyszerű diszebéd követett. Este a császár visszatért Versaillesba. A német csapatok márcz. 8-án délelőtt Párisból ismét kivonultak. A megszállás alatt Párisban, a hivatalosnak kivételével, egyetlen lap sem jelent meg. Picard miniszter egy kiáltványban tudatta a lakossággal, hogy Poroszország a Párisba való bevonulást Belfort visszaadásával vásárolta meg. È nyilatkozat azonban nem volt képes az izgatottságot és mély fájdalmat lecsillapítani. A „Gironde1* a bevonulásról azt Írja: „Talán a legnagyobb megaláztatás szükséges volt ; általa legalább nagyobb lesz amaz égető gyűlölet, mely a kikerülhetlent előkészíti.“ A poroszok kivonulása után az izgatottság Párisban még folyvást igen nagy volt, s a lakosság egy részét a legzajosb jelenetekre ragadta. Márcz. 4-én Battignoles külvárosban a köznép fegyvert ragadott, torlaszokat épített, s hir szerint véres harezot vívott a nyugalom helyreállítására kiküldött nemzetőrség ellen. Úgy látszik, hogy a Párisban levő haderő nem volt elégséges a rend visszaállítására, mert Bordeauxból kellett a fővárosba katonákat szállítani. Ha a zavargások még többször megújulnak, a nemzetgyűlés és a kormány Versaillesba költöznek, hogy igy a néplázadások nyomásától mentek legyenek. Hogy a német occupatio mielőbb megszűnjék, a franczia kormány igyekszik az 5000 milliónyi hadikárpótlást a lehető legrövidebb idő alatt előteremteni. 500 milliót, egy brüsseli sürgöny szerint azonnal lefizet, 2000 milliót pedig legközelebb. Angol, belga, hollandi bankok fáradoznak az összeg előteremtésén. Cremieux, volt miniszter levelet intézett a nemzetgyűlés elnökéhez, melyben tudatja, hogy a hadikárpótláshoz járulék gyanánt 100,000 frankot ad. „Hozzon mindenki Francziaországban áldozatot, úgymond a levél, hogy az ország 4 hét alatt megszabadittassék az ellenségtől.“ A porosz győzelmek következményét egész Európa előrelátja, azért minden állam sürgősen foglalkozik a hadseregref'orm ügyével. Anglia nem rég határozta el állandó hadseregének szaporítását. Az olasz kormány is elkészült már azon tervvel, melynek alapján a hadsereget újjászervezni akarja. Hollandia hadügyminisztere szintén kijelenté a kamrában, hogy a hadszervezet javítása és bővítése clke rülhetlenné vált. De Németországban sem fognak a győzelem babérjain gondtalanul pihenni. A németek jól tudják, hogy Francziaorszá- got engesztelhetlen ellenségükké tették, azért az 5000 millió franknyi hadikárpótlásnak tulnyomólag nagyobb része hadiczélokra forditta- tik. Ekkép egész Európa egy nagy kaszárnyává alakul át, roppant hátrányára a népek jólétének és szabadságának. A franczia kormány Chaudordy grófot, a külügyminisztérium eddigi helyettes vezetőjét és Barthélémy St.-Hilaire képviselőt nevezte ki a brüsseli békealkudozásokhoz biztosokul. — Az öngyilkosságot megkisérlett Bourbaki tábornok már minden veszélyen kívül van, és Besançonban tartózkodik. — Hir szerint Napoleon elhagyta már Wilhelmshöhét, s Angliába költözött. — A hadikárpótlás lefizetéséig Francziaországban maradó porosz megszálló csapatok főparancsnokául Frigyes Károly herczeg neveztetett ki, ki Reims városában tartja főhadiszállását. A porosz franczia békeelözmények.4*) 1. Francziaország a német császárság javára lemond a következő területre vonatkozó jogairól : Lotharingia egy ötödé, ideértve Metzet és Thionvillet, Elsass, Belfort nélkül. 2. Franoziaország 5 milliárd frankot fog fizetni, ebből egy mil- liárdot 1871-ben, a többit három esztendő alatt. 3. A német hadseregek elvonulása a szerződések ratificatiója után fogja kezdetét venni. A német seregek mindenekelőtt Páris belsejét, s a nyugati departementokat fogják elhagyni. A keleti részek az első milliárd kifizetése után s a többi milliárdok fizetésének mérve szerint fognak kiürittetni. A hátralevő összegek ötszáztóli kamattal fognak folszámittatni, a szerződés ratificatiójának napjától kezdve. 4. A német seregek az occupált tartományokban tartózkodni fognak minden sarczolástól, élelmezésük azonban Francziaország költségén fog történni. 5. Az átengedett terület lakóinak érdekei kereskedelmi és magánjogi tekintetben lehetőleg előnyösen fognak tekintetbe vétetni. A német kormány a kivándorlás elé Sem a személy, sem a tulajdon tekintetében nem fog nehézséget gördíteni. 6. A foglyok minden haladék nélkül átadatnak. 7. A végleges béketárgyalások megnyitása a szerződések ratificatiója után Brüsselben fog történni. 8. Az elfoglalt franczia departementok közigazgatása franczia hivatalnokok által, a német hadtestek vezérének parancsnoksága alatt fog történni. 9. E szerződés semmi jogot nem nyújt az el nem foglalt terület egy részére. 10. E szerződés Francziaország nemzetgyűlésének ratificatiója alá fog bocsáttatni. Levelezés. Heves, marczius 6. Városunk a napokban szomorú eseményeknek volt színhelye. Ugyanis e hó 3-án estve városunk birájának fia, az itt állomásozó 5-ik számú tüzér-ezred 10-ik számú ágyutelep szakaszvezetöivel a helybeli kávéház helyiségében összekoezódván, a szakaszvezetök egyikét, midőn a kávéházból kijött, társaival fejére mért három botütéssel földre verte. — A három seb közül azonban egy sem lett halálos, s pár nap múlva az említett szakaszvezető legfölebb csak nyomait fogja viselni a rá nézve oly szomorúan végződött nap estéjének. Annál szomorúbb következménye lett azonban ez esetnek a verekedést kezdő családjára nézve. — Mert altisztjök megveretése által a lakossággal eddig békességben levő katonák fölingerülve, másnap este a kávéház és korcsmák kijárata előtt bárdkésükkel és botokkal fölfegyverkezve lestek a biró fiára. A fiút azonban hasztalanul várván, midőn 9 óra tájban apja, városunk bírája, —magas, erőteljes alak — ugyancsak az említett kávéházból haza indulva kilépett, a reá várakozó katonáktól megrohanva, egy pillanat alatt holtra veretett. S mint másnap a helyszínén megjelenő járási főszolgabiránk által elrendelt látleletből kiderült, botütések által fejcsontja 25 darabra zuzatott. A tettesek kiderítése természetesen eddig még nem sikerült, s mint hallom, a vizsgálat eszközlésére főszolgabiránk által vegyes küldöttség fog kéretni. Fog-e sikerülni e küldöttsögnek a katonák közül a vétkeseket kitudni ? nem tudjuk ! De mindenesetre kívánjuk és követeljük : miszerint szigorú vizsgálat eszközöltessék, hogy méltó büntetésüket vegyék, kik városunk elöljáróján, és pedig az egész dologban ártatlanul, ily véres boszút állani nem rettegtek.-------------- . ----------— . y* ) Rövid kivonat a terjedelmes okmány szövegéből.
