Eger - hetilap, 1871

1871-02-09 / 6. szám

42

intézett : Váj jon a magyar kormány Beust grófnak ezen jegyzékében követett politikájával is egyetért-e ? avagy fog-e arról gondoskodni, hogy tekintettel a keleti kérdésre, a monarchia részéröl szabadelvű, a keresztények emancipatióját támogató politika követtessék ? s végül fog-e a miniszterelnök odamííködni, hogy semlegessége, melyet a nyugatot illetőleg oly melegen védelmez, a Keletre vonatkozólag is föntartassék ? Az interpellatio a miniszterelnöknek kiadatni rendeltetett.

Gorove miniszter, hivatkozva Simonyi Ernő egy régi felszólalására, bemutatja a háznak azon szerződések és engedélyokmányok gyűjteményét, melyek az állam és vasuttársulatok közt köttettek. Simonyi megelégedését fejezi ki a fölött, hogy a közlekedési miniszter másfél évvel ezelőtt tett interpellatiójára valahára ekkép válaszolt.

Következett a földművelési, ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása, Rövid vita után megszavaz- tatik kereskedelmi, bányászati és külkereskedelmi czélokra 39,000 frt, s elfogadtatik P. Szathmáry Károly azon határozati javaslata, mely szerint utasiitatik a keresk. minisztérium, miszerint egy felsőbb kereskedelmi tanintézet fölállitásáról gondoskodjék. A vita további folyamában megszavaztatik a gazdaság különböző ágainak emelésére 105,400 frt. Végül tárgyaltatott a gazdasági tanintézetekre előirányzott 187,600 frt költség. A vita folyamában Korizmics azon indítványt tette, hogy állíttassanak föl megfelelő számban olynemü földművelési iskolák, melyekben az okszerű gazdaság gyakorlatilag és elméletileg kellőleg adassék elő. A ház elhatározta, hogy ezen indítvány kinyomatván, tárgyalásra kitüzessék.

— A febr. 3-iki ülésben Somssich Pál mély megindulással jelenté be a hazát és a tudományt b. Eötvös József miniszter halálában ért veszteséget, mire a ház elhatározó, hogy a nagy halott temetésén testületileg jelenend meg, s addig tárgyalásait fölfüggeszti. Ezzel az ülés véget ért.

— A febr. 4-iki igen rövid ülésben Somssich Pál elnök jelenté, hogy a 3-iki ülés után a halottasházhoz sievén, ott az elhunytnak egyetlen fia, b. Eötvös Lóránt által fogadtatott, kivel közié a kép- viselŐház határozatát, s tolmácsolá a ház részvétét, kérvén, hogy azt a nagy csapás alatt roskadozó és visszavonult özvegygyei és egész családjával szintén tudassa. Miután az elnök a házzal tudatá, hogy az elhunvt földi maradványai Ercsibe fognak szállíttatni , indítványozó, hogy az Ercsiben véghezmeneudö temetésen a képviselöház néhány tagja által képviseltesse magát ; egyúttal megnevezé azon képviselőket, számszerint huszonötöt, kik az odautazásra ajánlkoztak. Ez indítvány elfogadása után az ülés eloszlott.

A fegyverszünet alatt.

Gambetta jan. 31-én proclamatiót intézett a néphez, melyben többi közt ezeket mondja: „Legyen e fegyverszünet iskola ifjú katonáink kiképzésére, s használjuk föl e három hetet a legnagyobb buzgalommal arra, hogy a nemzeti önvédelmet és a háború folytatását, előkészítsük és előmozdítsuk. Ne az idegen hatalom vágyainak megfelelő reactionaries és gyáva, hanem valóban nemzeti és köztársasági érzelmű gyűlést igyekezzünk létrehozni, mely akarni fogja a békét, ha a béke az ország becsületét, rangját és területi épségét biztosítja^ de kész lesz a háborút is folytatni, kész inkább mindenre, bogysem Francziaország meggyilkolásához segédkezet nyújtson. 11 A proclama- tio igy végződik: „Esküdjünk, hogy szabad férfiakhoz illően fogjuk mindenki ellen Franpziaországot és a köztársaságot oltalmazni. Fegyverre ! fegyverre! Éljen Francziaország! Éljen az egy és oszthatlan köztársaság !“ E harczias kiáltványhoz a választásokra vonatkozó két rendelet volt csatolva, melyek a választásokat az egész országban febr. 8-ra tűzik ki, s az azokra vonatkozó határozatokat tartalmazzák. E határozatok szerint, a választhatásból ki vannak zárva mindazok, kik 1851. decz. 2-tól 1870. szept. 4-ig kormányjelöltséget fogadtak el; továbbá azon családok, melyek 1789 óta Francziaor- szágban uralkodtak, valamint a Napoleon-dynastia „czinkostársai“ sat. E rendeleteket a bordeauxi kirendelt kormány minden tagja aláírta. Bismarck tiltakozott a választások ezen korlátozása ellen, s ez iránt Favrehoz is jegyzéket intézett, melyre ez utóbbi azzal válaszolt, hogy a bordeauxi kormány választási rendeletéit megszüntette, annál is inkább, mert a párisi kormány már jan. 28-án adott ki egy ily rendeletet, mely Párisra nézve a választásokat febr. 5-re, a megyékben 8-ra, a nemzetgyűlés összeülését pedig 12-re tűzte ki. E körülmény, valamint a súlyos fegyverszüneti föltételek meghasonlásra adtak okot a két kormány közt. Versaiilesi sürgöny szerint, Gambetta és Simon közt, kit a párisi kormány Bordeauxba küldött, igen heves szóváltás történt. Gambesta fenyegetőzött, hogy megtagadja a párisi kormánytól az engedelmességet, s Ledru Rollin és Hugo Viktorral uj kormányt alkot. A helyzet válságossá lenni fenyegetőzik. A bordeauxi kormány febr. 4-én egy decretumot tett közzé, melyben föntart- ja választási rendeletének érvényét, s egyik tagját Párisba küldte, hogy a tényállást az ottani kormánynak tudomására hozza. A párisi kormány, minden tudva van, már febr. 1-én visszavonta a bordeaux» kormánytól azon fölhatalmazást, hogy mint önálló kormány működjék.

A választások a nemzetgyűlésbe az 1849-iki választó-törvény szerint történnek, s a gyűlés 759 tagból álland. Elsass és Lotharin- gia német hírek szerint nem vehet részt a választásokban. Bordeauxi hirek szerint, a nemzetgyűlésnek valószinüleg első teendője leendt-4 T Á II

C Z

Báró EÖTVÖS JÓZSEF.

3 —e<D!X3®- s

A kegyelet némi adóját kívánjuk leróni, méltán gyászolt jelesünk rövid életrajzának közlése által. B. Eötvös József született Budán, 1813. szept. 13-án. Atyja b. Eötvös Ignácz fötár- nokmester, anyja b. Lilién Anna. Első neveltetését szülői házánál — részint Budán, részint Ercsiben nyeré. Alsóbb latin iskoláit Budán, bölcseleti és jogi tanulmányait a pesti egyetemen végzé 1826— 1831-ig. Az 1833-ki országgyűlés alatt Pozsonyban ügyvédi vizsgát téve, Fejérmegye aljegyzőjévé lett, majd 1835-ben a magyar udvari kanczelláriához ment, hol a következő évben fogalmazónak neveztetett ki. Ezen időben nagyobb utazást tön külföldön, összejárva Németországot, Svajczot, Angliát, Németalföldet és Franczia- országot, mi az ifjúra, már is ritka tudományát tapasztalat és ismeretekkel bővítve, — nagy hatással volt.

Midőn utazásából visszatért, atyja — látva roncsolt anyagi viszonyait — öt 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbirájává neveztette. De Eötvös 1840-ig birtokán Sályon (Borsodban) egyedül az irodalomnak élt, miért is atyja nem sürgette többé hivatalban maradását. Még az 1840-iki országgyűlés előtt Budára, majd állandóan Pestre tette át lakását.

Azonban Írói pályája ez időpontot jóval meghaladja.

1830-ban leforditá Goethe „Götz von Berlichingen“-jét; 1831- ben irta „A kritikusok11 czimü vígjátékot, mely kéziratban maradt;

1832. a „Boszu11 czimü szomorujátékot (5 felv.), mely ki is nyomatott 1834-ben, 1833-ban a „Házasulok11 czimü vigjátékot, (3 felv ), 1835- ben Hugo Victor „Angelo“-ját forditá, egy figyelmet gerjesztett, szel- lemdus aesthetikai bevezetéssel; 1835-ben az akadémia levelező taggá választó, de annak ülésein 1842-ig alig jelent meg párszor.

Legfényesb írói pályája 1838-tól kezdődik, midőn az amerikai hallgató börtönrendszert ajánló munkája : „Vélemény a fogházjavitás ügyében11 megjelent, mely értekezés szaktudomány, gazdag tárgy- ismeret és mély emberszeretet szüleménye. Ezen időben jelent meg néhány, valóban szép lyrai költeménye az „Athenaeum“-ban, „Társalkodódban és „Emlény“-ben, s emelék ismét a figyelmet az ifjú költő felé, kit utazásai alatt mármár szem elöl vesztének, — és valódi érdekkel kisérékreménynyel telt pályáján, melyen most már mint költő, bölcsész és statusférfiu jelent meg.

A pesti árvíz tetemesen megkárosítván Heckenast Gusztáv könyvkiadót, Eötvös ennek érdekében egy gyűjtemény előállítására hivta föl a magyar Írókat. így létesült az „Árviz-könyv11, melyben ö is föllépett első regényével: „A Kartbausi“-val.

E mü megjelenése irodalmunkban epoehalis jelentőségű. Nemcsak e honban, de a külföldön is elismerést szerzett ez a fiatal szerzőnek. Költészet és bölcselem legszebb harmóniában vegyülnek benne. Tán nincs ember Magyarországban (a műveltebbek közül), ki ne olvasta, és kevés, ki ne könyezett volna olvasásakor. A kritika elitélte. „Azon müvekhez hasonlították — mondja Csengery, — melyek az iró phantasiájának tisztulására szükségesek, a melyekben, hogy úgy szóljunk, kicsordul a fölösleges, és a költő megválik ábrándjaitól.“ Tán Papp Endre szólt róla egy költeményében leg-