Eger - hetilap, 1871

1871-02-09 / 6. szám

43 a minisztertanács elnökének kinevezése, ki aztán a minisztériumot megalakítja. Ez állomásra valószinü jelöltekül Favre, Gambetta és Thiers emlegettetnek. Hogy a békés vagy harczias elem lesz-e több­ségben a nemzetgyűlésben, az még kétes. Északi Francziaországban a béke, a déli vidékeken ellenben a végsőig való harczolás mellett foly­nak az izgatások. Ha a harczi párt győzne, ezt csak Poroszország mértéktelen követeléseinek lehet tulajdonítani. A hir ugyanis oly bé­keföltételeket emleget, melyeket az angol „Standard" őrülteknek ne­vez, s a „Daily News" szerint azok följogosítják a francziákat a há­ború folytatására. Egy angol lap kijelenti, hogy az angol közvélemény utálattal fordul el Poroszországtól, ha Vilmos császár határtalan bó- ditási vágya a békét lehetlenné tenné. Parisban nyugalom uralkodik. A poroszok által követelt 200 millió franknyi hadisarczot Rothschild előlegezte a városnak. Páris capitulatiója által 180,000 ember lett fogolylyá, 400 tábori ágyú s golyószóró, valamint 1500 várágyu esett a németek zsákmányául; azon kivül a szajnai pánczélos ágyusajkák és sok vasúti anyag. A német katonáknak tilos a Parisba való bemenetel a főparancsnokság külön engedélye nélkül. Páris élelmezése sok nehézséggel jár. Febr. 1-ig 23,000 volt azok száma, kik folyamodtak, hogy Párisi elhagy­hassák ; azonban csak kevesen kapták meg a kért engedélyt. A franczia keleti hadsereg catastrophája megvalósult. Clin- chard tábornok, Bourbaki utóda, hivatalosan jelenté Bordeauxban, hogy a mintegy 80,000 főnyi hadsereg és hadiszer megmentése végett kénytelen volt a semleges Sveiczba átlépni. Az átlépés febr. 1-én kezdődött. A belebbezett francziák, a kötött egyezmény sze­rint, fegyvereiket, fölszereléseiket, lőszereiket átadták, mindez azon­ban a békekötés s a Sveicz által tett kiadások megállapítása után, Francziaországnak visszaadatik. A tiszteknek lovaik, fegyvereik s egyéb holmijok rendelkezésökre állanak. Az átlépett hadsereg álla­potát egy sveiczi levelező igy Írja le: „Sok katona meg volt sebe­sülve s szétrongyolva. Soknak lába szalmával volt bekötve. A leg­több kiéhezve és betegen nézett ki. Szegény katonái a szép Fran­cziaországnak !“ Egymás levelező pedig igy ir : „A hadsereg lovai négy napon át élelem nélkül voltak, a csapatok pedig három napig nem ettek semmit." E hadseregből, az utóhadak közt folyt csatázások alkalmával, német tudósítások szerint, 15,000 ember foglyul esett, s 19 ágyút veszített. A németek saját veszteségöket 600 halott és sebesültre teszik. Garibaldi is 50,000 emberével Dijonban a körül- vétetés veszélyében forgott, s e sorsot csak gyors visszavonulás által sikerült kikerülnie. A caprerai hős Magonba vonult, hol nemsokára 4 franczia hadtest lesz egyesülve Lyon és a dél fedezésére. — A keleti csatatéren — miután az a fegyverszüneti egyezménybe nincs befoglalva — a hadműveletek nem szakadtak meg. Bismarck a fegyverszünet kiterjesztését a keleti csatatérre, a szakadatlanul bom­illetékesebben, midőn a bánat könyvének, századunk életirásának, a társadalom jaj kiáltásának nevezte. Erdélyi János szemében az egész Karthausi „segélyért való kiáltás Istenhez a veszendőbe ment s menendő hit, szeretet és remény nevében ; panasz, mely az eget verdesi, mondván : a hit eltűnt az emberek között, nélküle nincs élet; adj egy nagy, fenséges gondo­latot, oh adj világosságot nekünk ! Vagy tulajdonkép : a Karthausi fölkiáltás a kereszténység igényei, jogai mellett.“ 1839. nov. 23. az akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Huszonhat éves iró tán szebb diadalt soha sem ült, mint ő, midőn másnap a főváros szine-java előtt, ennek lelkesült meghatottsága közt, első és oly nevezetes emlékbeszédét mondotta Kölcsey Ferencz fölött. Erezte mindenki, hogy méltó utóda lesz annak, kinek emlé­kezetét tartja. 1840. kezdete óta Szalay László barátjával évnegyedes folyó­iratot adott ki, melynek föladata volt, a törvényhozásnak tudományos munkákkal kezére dolgozni. Ebben két, föltünést okozott értekezése jelent meg: „Szegé­nyek Irlandban" és a „Zsidók emancipatiója." Ugyanezen évben foglalta el először a főrendi táblán helyét, hol az ellenzék soraiban foglalván széket, annak csakhamar szónoka és a későbbi években vezére is lett. Ezen időben irta Lukács Móriczczal a „Fogház-javi- tást" (1842), egy évvel előbb pedig a „Kelet népe és Pesti Hirlapu czimü röpiratát, melyben gr. Széchenyi István ellen tárgyilagosab­ban, mint maga Kossuth — védte Kossuthot. Szalay László átvevén 1843. a „Pesti Hírlap" szerkesztését, Eötvössel karöltve a munkás­ságban, vezették diadalra azon eszmét, hogy „Magyarország rege­nerálójára az egyetlen biztos rendszer a parlameutaris felelős kor­mányzat." Czikkei összegyűjtve és bővítve képezik a „Reform" bázott Belfort átadásától és Garibaldi letételétől teszi függővé. Ez utóbbiról az a hir, hogy Caprera szigetére szándékozik visszatérni ; más hir szerint pedig elfogadta a nizzai képviselői jelöltséget a franczia nemzetgyűlésbe. Bourbaki, ki öngyilkosságot kisérlett meg, súlyos sebében Lyonban fekszik. Politikai hetiszemle. A romániai ügyekről igen különös hirek keringnek az európai lapokban. Bukaresti hirek szerint, Károly fejedelem már legköze­lebb ott fogja hagyni országát, mely nemes törekvéseit nem tudta méltányolni. Hogy Károly fejedelemnek ez csakugyan szándéka, bizonyítja ama levele, melyet egy németországi barátjához intézett, s mely nem rég az „A. A. Ztg" ban közöltetett ; ily levelet egy fejedelem nem ír, s nem tesz közzé, ha a végső lépésre nincs teljesen elhatározva. Újabban azonban a „N. Fr. Pr.“ arról értesül, hogy politikai körökben már enyészőfélben vannak az aggodalmak, me­lyek a romániai válság újabb fordulata folytán keletkeztek, mert a hatalmak még nem vesztették el a reményt, hogy a román fejedel­met majd sikerül maradásra birniok. Oroszország, Ausztria, Porosz- ország és Anglia erre nézve egyetértenek, és a fejedelem atyjában meleg közvetitöre találnak. Még akkor is, ha minden erőfeszítés hasztalan lenne, Poroszország és Oroszország hangulata mellett a diplomatiának bizonyára sikerülend, a válságot békés utón elosz­latni. Egy legújabb távirat szerint, Károly fejedelem csakugyan marad, s kísérleteket tesz az alkotmány megváltoztatására; a külön­böző hatalmak ügynökei a fejedelem érdekében működnek. Vilmos császár a fegyverszünet alatt nem megy Berlinbe, hanem Versaillesban marad, hol az ő jelenlétét úgy a délen való további hadműveletek, mint a bekövetkezendő alkudozások tekin­tetéből is szükségesnek tartják. A berlini hivatalos lap egy császári kéziratot közöl, mely a koronaherczeghez van intézve, s melyben neki a „német császárság koronaherczegi" méltósága „császári fenség" czimmel adományoztatik. Ezen méltóság és czim átszáll minden trónörökösre. A luxemburgi kérdés német hirek szerint az illető két kormány által békés utón már kiegyenlittetett volna. Poroszország azon hátrányokért, melyeket a semlegességnek Luxemburg részéről állí­tólag történt megszegése által szenvedett, két milliónyi kárpótlást kapna, s azonfölül jogot nyerne Luxemburgnak bizonyos esetekben való megszállására; végül az összes vaspályák igazgatását kezeibe kapná. Ha ez alku való, úgy nincs messzeazon idő, midőn Luxem­burg porosz tartománynyá lesz. Rég táplálja már Bismarck e bekeb- lezési vágyát, s annak hir szerint a közte , és Favre közt történt tartalmát. (Lipcse 1846. újra Pest 1868.) És,ez eszmék mellett küzdött Eötvös az irodalomban is. Vigjátéka: „Éljen az egyenlőség" (1840; kinyomatva az „Ar. Vészlapokban 1844), a jogegyenlőséget ajánlja egy megfordított képben. Regényei: „A falu jegyzője" (1845) a megyei visszaélések, „Magyarország 1514-ben" (1847) pedig a jobbágyság helyzetének tartbatlanságát czélozzák. 1848-ban az első magyar minisztériumban a közoktatási tárczát vette át, de változván az idők, s ö nem lévén a forradalom embere, különösen Lamberg megöletése után külföldre menekült. Münchenben irta a bécsi sajtó által is elismerőleg fogadott munkáját: „Über die Gleichberechti- gung dér Nationalitaten in Oestreich. (Lipcse 1850.) 1857-ben irta legnevezetesebb munkáját: „A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra", mely nem csak honunkban a legelső e nembeli munkák közt, de Laboulaye összehasonlítva Stuart Mill és Humboldt V.-al, neki adja a babért. 1859-ben jelent meg tőle: „Die Garantien dér Macht und Ein- heit Oestreichs," 1857. pedig a „Nővérek" czimü két kötetes regény. Az 1861-ki országgyűlésen ö volt a felirati pártnak egyik leg­jelesebb szónoka; 1867-ben pedig a felelős kormánynak tagjává lett. Hogy mennyit tett, nem szükség elmondanunk. Mindenki tudja jól. 1866-tól az akadémia elnöke volt. Nem fogjuk soha felejthetni aa ö eszmegazdag remek beszédeit. Csendben múlt ki. Utolsó perczeiben is magánál volt. Fiával sokat beszélt, és mondják, azt tanácslá neki, hogy legyen tanár, és ne politikus. A nemzet, mely szerette, megsiratja öt, és a kegyelet örökké fog virrasztaniasir fölött, mely annyi hon- és emberszeretetet takar, és oly gazdag erényeket rejt! — Béke legyen porain ! (Szabad Egyház).

Next

/
Oldalképek
Tartalom