Eger - hetilap, 1871
1871-12-14 / 50. szám
394 ; 45. §. Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig tizenhat éven aluli tanonczok általában nem alkalmazhatók; oly iparágaknál azonban, melyek üzlete éjjeli munka nélkül fennakadást szenvedne az iparhatóság — tekintettel a tanonocz testi fejlettségére — megen’ gedheti, hogy 16 éven aluli, de 14 évesnél nem fiatalabb tanonczok,' a 44; §-ban megszabott munkaóráknak legfölebb felét éjjeli munkában dolgozzák le. 46. §. A taconcz az iparosnak, illetőleg üzletvezető helyettesének a reája bízottakban engedelmeskedni tartozik ; és ha az iparos házánál élelemmel és lakással láttatik el, 18 éves koráig azoknak atyai fegyelme alatt áll. 47. §. Az iparos a tanvíszony befejeztével köteles a tanoncznak igazságos bizonyítványt adni. 48. §. A szerződés kötelező ereje a kikötött próbaidő elteltével, ha pedig ez kikötve nincs, a tanoncz beállta után 2 hónappal veszi kezdetét. A próbaidő a tanidöbe beszámítandó. 49. §. Ha a tanoncz távoliét vagy betegség által a munkától egy hónapnál tovább elvonatik, de a tanulást azután folytatja, az iparos jogában áll, a kitűzött tanidöt az elmulasztott idővel megtoldani. (Folyt, köv.) Heves e's K. Szolnok t. e. vármegyék „Igazolási választmánya1' Egerben 1871. decz. 5 én Babies István elnöklete alatt tartott ülésének jegyzőkönyve. A kérvények elintézése után áttér a választmány feladata második részének megoldására, t. i. a legtöbb adót fizetők névsorának átvizsgálása és kiigazítására. Mely művelet az egész névsornak felolvasása, s az egyes tételeknek gondos megvizsgálása, s minden bejegyzettnek az őt megillető helyre lett beigtatáea által kellő pontosággal végrehajtatván, ezzel a legtöbb adótfizetök névsora véglegesen megállapítottnak nyilvánít- tátik s bezáratik. Mire nézve a következő megjegyzések igtattattak a jegyzőkönyvbe : 1) Tekintve, hogy a 300 legtöbb adót fizető közül — mennyi megyénkben a virilis joggyakorlatra hivatva van, — a megye-bizottság tagjaivá a választási közönség által többen mégis választathatnak, s meglehet, hogy ezek a választást el is fogadják: az igazolási választmány a 300 legtöbb adót fizetőn felül még 50-nek kimutatását látja szükségesnek, hogy a fentebb jelzett esetben a 300 as névsorban támadó hézag az 50-es névsorból azonnal kipótoltathassék. Ennélfogva a névsor kinyomatására vonatkozólag az látszik czélszerünek- hogy a 300-as névsor mellett külön ivén az 50-es névsor is kinyo, mattassék és közhírré tétessék. 2) Minthogy az előbbi pont szerint, csak a 350 legtöbb adót fizető kimutatásának szüksége forog fen, igen természetes, hogy a, tegnapi ülésben a legtöbb adótfizetök közé jegyeztetni határozott folyamodók közül a 300-as és 50-es névsorba csak azok vétethettek föl, kik adójuk mennyiségénél fogva arra igényt tarthattak, a többiek pedig, bár kérvényük tegnap kedvezöleg intéztetett el, több már e- löbb a jegyzékbe foglalt névvel együtt kihagyattak. 3) A 300-as névsorban a 38 és 140 sorszámok alatt előforduló- Nagy Ferencz, és ugyanott 131 és 203 sorszámok alatt előforduló Hennel János és Hannel János nem két különböző, hanem egy személynek lenni állíttatván, erre nézve az 1-sö alispán megkerestetik, hogy nevezettek ugyanazonosságának kiderítése tekintetéből az illető szolgabiró által vizsgálatot eszközöltessen s mielőbb jelentést tétessen. Mely jelentésből, ha hivatalosan megállapítható lesz, hogy a két helyen előforduló Nagy Ferencz ugyanegy személy, és szintén Hennel János és Hannel János ugyanegy személy: ez esetre már most hatá- rozatilag kimondatik, hogy Nagy Ferencz egyik helyről, s az utóbbi azon helyről, hova neve hibásan van beírva, kitöröltetnek, illetőleg feltételesen már most kitörlötteknek nyivánittatnak, s a 300-as név4T Â R C Z A. IFélszemü és sánta. (Vége.) „Mi történt önnel, Sir Lionel,“ kiálta eléje, „mit jelentsen e szalag? Honnan e halványság?" „Tulajdonítsa ziláltságom nagy részét szerencsétlensége fölötti fájdalmamnak," válaszolá Lionel lekötelezöleg, „de még más is van a dologban." „Mi történt?" „Tegnap, Mistrisz, és úgy hiszem, ugyanazon pillanatban kellett történnie, midőn kegyed a Regent-steetbe akart kocsizni, a fiatal Seymour lordnál valék ; a vívásban gyakorlók magunkat, szerencsétlenségre a szórakozottság egy pillanata jött rám, a lord vítöre balszemembe fúródott, és — “ Anna hangosan jajdult fel —,, és — az istenért, mi történt ?" „Elvesztém szememet/* „Elveszté szemét?" kiálta Anna és oly mozdulatot tett, melynek bizonyára igen fájdalmasnak kell vala lennie,ha valóban kitörte volna lábát, „szép szeme oda van, Sir Lionel?" „Úgy van Mistrisz, de olvasám levelét és köszönöm az égnek e szerencsétlenséget/’ „Ön hálát ad Istennek, hogy félszemüvé engedte tenni ?" „Igen, mert kegyedet sántává tévé. Mindenben egyenlő fokra akart bennünket helyezni. Kegyed, daczára, hogy szeret, méltó büszkeségében nem akarván nekem köszönni mindent, megtagadd kezét; de a véletlen úgy akarta, hogy a pillanatban, melyben kegyed vagyonát elveszté, atyám házassága által én is haonló helyzetbe jussak. Tegnap egy szerencsétlen eset nyomorékká tévé kegyedet, és ugyanazon pillanatban én is azzá levék. Beláthatja tehát Mistrisz, egy sánta nő elmehet egy félszemü férfihez." „Ó mit kellett önnek szenvednie, Sir Lionel?" „Majd annyit mint kegyednek, Mistris. Jól tudja kegyed, hogy saját szenvedésünk mindig legnagyobbnak látszik nekünk. Hallja tervemet, kedves Annám : Az orvos biztosit, hogy, ha sebem begyógyul, arczom rútságán könnyen lehet majd segíteni, ha üveg szemet tétetek be magamnak; mailag vannak e téren ügyes művészeink. Ha a kegyed lába is, mint remélem, egészen helyre leend hozva, s ha sántitás helyett kegyednek amaz egyenlőtlen, ingadozó lépés marad meg, mely a nőknél inkább kellemes mint alkalmatlan, akkor követendőm orvosom tanácsát és üveg-szemet tétetek be magamnak ; de azon esetben, ha kegyednek mankóra leend szüksége, úgy én sem fogok törekedni testi hibám elrejtésére, és szívesen leszek félszemü." A szerelem ily nyilatkozatára már nem tartóztathatá magát visz- sza a szép özvegy ; kezét nyujtá Lionelnek és hangosan sírva örömében és megindultságában, kedvese keblére rejté arczát. „Én nagyon vétkes vagyok," mondá, „kedves barátom ! Kétkedtem szerelmében és hazudtam, hogy próbára tegyem azt. De bocsásson meg nekem, mindennek Mistrisz Scarlett az oka ; ő azt hiszi,, hogy ön könnyelmű, mert müveit, és hütelen, mert szeretetreméltó s hajlama elvesztését jósolá nekem,melyre hitem szerint, ön képtelen. Bocsánat, drága Lionel! bocsánat — én nem törtem ki lábamat." „Örömest megbocsátok, szeretett Annám, de jól tette, hogy megmondd az igazat ; mert ha ily őrültségben megyek el kegyedtől, bizonyára kiszúrtam volna szememet." ,,A másikat? kérdé rémülten Anna. „Nem : azt, melyről azt állitám, hogy elvesztettem. Még meg van ; mielőtt feláldoztam volna, megakarék győződni, ha nincs-e igen nagy ellenszenve kegyednek egy félszemü iránt." És eképen szólva, Lionel leoldá a fekete szalagot, és mind két ragyogó szemét kimondhatlan szerelemmel csüggeszté Annára. „Látja kegyed" mondá ő, mit akarok áldozni, hogy csak magaménak nevezhessem, de sokkal inkább érzem a boldogságot kegyedet láthatni, mint sem hogy, a legvégső szükséget kivéve, vak akarnék lenni." „Ah!" sohajta Anna, „és ily férfiút tudtam én kétszer rászedni ? Lionel! — tudja meg hát, hogy még gazdag vagyok most is, és egyetlen shillinget sem veszitettem el vagyonomból." „Ez igen rósz volna," viszonzá Lionel, „és csakugyan elválásunkat idézné elő, ha a szerencsés véletlen ebben is nem volna segélyünkre. Jól van tehát! Tudja meg kegyed is, hogy atyámnál a vérkötelék diadalt aratott a pillanatnyi szenvedély fölött ; megtudván, hogy ama leány, kit elvenni akart, egy más valaki iránt titkos szerelmet rejteget szivében, — irt nekem, hogy helyette én uösüljek meg; e föltét alatt élte végéig özvegy akar maradni."
