Eger - hetilap, 1871
1871-11-23 / 47. szám
370 pai nagy népre, melynek kedvéért ha egyszer meg kell is halni mint speciesnek, vigasztalhatja magát azzal, hogy hagyatékát atyafiság örökli. Mi mint népfaj rokon s barát nélkül magunkra vagyunk hagyatva, s igy ha mi ama szakadatlan akadékoskodás és lázas szenvedélyéé fokozódott ingerlékenységet magunk közt továbbra is folytatjuk, az utóvégre nemzeti fennállásunkra halált hozand. Csak a nemzeti lét biztonsága mellett lehet tehát hazafiui jólétről szó; virilistáink, kiket a törvény vagyonuk után és által képesített a megyei életben való munkálkodásra, legyenek fáradhatlanok a nemzeli fenmaradást biztositó alapjához vezető utak egyengetésé- ben. Eltekintve minden pártszinezettol oda hassanak, hogy ama legszükségesebb kellék : az egyetértés egész hazában megszilárduljon, mert csak igy remélhetjük, hogy nyelvünk, nemzetiségünk fentarta- tife, melynek érdeke a legelső szempont s mégbecsesebb reánk nézve a létező szabadságnál, mert ezt — mit Isten ne adjon — ba egyszer el- vesztenök is, visszavívhatnák még a honszeretet-edzette erős karok, de ha nemzetiségünket bűnös könnyelműséggel magunkról levetkőznék, az visszaszerezhetlenül a végmegsemmisülés árjába slilyesz- tene. Azért vigyázzunk, nehogy szomorú teljesedésbe menjen a költőnek ama mondata : „ ...........................pusztulunk, veszünk; M int oldott kéve, széthull nemzetünké Lörinczfy János. Eger, nov. 19. A közelebbi számunkban jelzett városi közgyűlés a felnőttek ok.ta tása kérdésében mai napon, minden rendű polgáraink részvéte mellett, csakugyan meg lön tartva. — A gyűlés czélját előterjesztő elnöki bevezetés után, ugyan elnöklő polgármester ur fölkéré gymna- siumi igazgató Szvorényi József urat az ügynek, melyben jár, mint szintén a fögymnasiumnál megnyitandó oktatások programmjának előadására.Fölhitt igazgató ur bővebb szavakban ecseteié a kérdésben forgó oktatásoknak mindenütt, hol gyakorlatban vannak, messze kiható jótékonyságát, itt hazánkban pedig kíáitó szükségét; constatálja, 1870-ki népszámlálásunk adatai nyomán, népünk képezetlen tömegének megdöbbentő arányát; hivatkozik az ismétlő iskolázást, a felnőttek oktatását stb. régtől gyakorló Belgium iparos és földmivelő osztályainak s azért iparczikkei- és földmivelésének is példányszerü fejlettségére, mit főleg annak köszön e kis haza, mert jó iskoláit s népe műveltségét tartja nemzeti fődicsőségének. Rámutat népiskoláinknak a közelebb múlt két évi mozgalmaira, melyek új és hatalmas életlendületet kölcsönöztek ugyan népnevelésünknek, de melyek elmaradt felnőttjeinknek csakis ösztönzésre szolgálhatnak, saját művelődési szükségein azonban többé nem segíthetnek. Találó példákban tünteti fel, mint károsítja az értetlenség, előítélet, kuruzsolás és babona népünket vagyonában, egészségében, életében, s hogy előmenetele és jóléte emez átkainak csak egy az orvossága, — és ez a tanulás, mi soha sem késő s azért soha sem is szégyen. Mi, hogy felnötteink által e napig figyelmen kívül hagyatott, annál sajnosabb jelenség, mert ez ügyben már egyszer maga, a városi elöljáróság felhívása is sükerte- lenül hangzott el, míg más, hazai városainkban a felnőttek oktatása már a múlt évben, jutalmazó eredménynyel folyt. Előterjesztvén azér most a maga, és hazafiui készséggel vállalkozott tanártársai prog- rammját, kéri a jelenlévőket, hogy magok és polgártársaik java érdekében az alkalmat úgy saját részvétel, mint közreható felvilágosítás, buzdítás utján is felhasználni el ne mulaszszák. — Több részvevők hasonló ösztönzést intézvén a gyülekezethez, határozatba ment : falraT Á R A néptanító. *) Sebők Lászlótól. Forr a világ — és nyugtalan keblében Küzd minden élő lény és holt elem; Uj tervek s elvek, nyiltan s rejtve mélyen, Hullámzanak ma a kor-szellemen ; S mig trónok dűlnek, népek hullnak porba, Vagy perez szeszélye osztogat jogart: A népért s néppel együtt élve, halva — A néptanító minden bajt kitart. Nézzétek öt a nép körében élve: A néppel együtt szenved és örül; Nézzétek öt a jó nép ifja, véne Mily tisztelettel veszi mind körül. Hány épit légvárat futó homokra S felőle a hir mily dicscsel beszél: Mig a szilárd alap szerény rakója Elhagyva, sokszor annyi bajban él! Ne irigyeljük ősi koszorúját, Melyet tövisből a baj s gond fűzött, S a melyen a szem gyakran bús könyüt lát, Mint harmatcseppet őszi lomb között ; A gyorsan tűnő ifjúkorral együtt Az a nehány öröm-virág is hull, Melyet-------ha mégis a szerencse-nap süt, F ejére tűznek dús jutalmául!? Veriték-cseppek jönek homlokára, Öntözve hiven a kisded növényt, Melynek szivében a hit szent súg ára, Az üdv s erények fényét hinti szét; S az annyi gonddal ápolt gyermek-sziven, Virág, gyümölcsök szépen diszlenek : A játszi gyermek ifjú, férfi lészen, S az ifjú kertész ősz agg lesz velek. *) S/avaltafott az egervidélu néptanítók nyiigdij alapja javára f. hó 19-én tartott hangversenyen. C Z A. §►A kor halad ; az erők elmaradnak ; De nem maradnak a gond s bánatok, Sőt mint az alkonyon kinyúló árnyak: Az élet alkonyán gond s baj nagyobb; S ki annyi szívnek volt vigasztalója, Könyekkel oltja égő bánatát, Amig az érdem fő-jutalmazója — — — A legszebb nyugdijt égben adja át. Ah! mennyit ér, ah! mennyit ér egy élet....... A melynek egy nap-, sőt egy perczeért, Ki már talán pillantást sem remélhet, Od’adná sokszor gazdag mindenét ; Ah mennyit ér egy élet, mely egészen A köz jóért lesz néma áldozat, Bár tudja azt : milyen jutalma lészen, Egy vérző szív .... tán könyes rongy alatt.... S ha megszűnt e szív is dobogni végre, Mely kis árváknak adott életet, Kik atyjuk hunytán mindent elveszítve, Könyek közt fáznak a sirhant felett : Az özvegy könye és esdö szavára Lehet, hogy tán csak a bús szél felel....... S mi lesz ez egykor drága élet ára?... Köny és fohász . .. mik légben vesznek el ! Úti rajzok. (Folytatás.) A következő egész napot igénybe vette hajón tett gyönyörű utunk Lindautól Schaffhausenig a bódeni tavon s Rajna folyón. Ki tudná egy ily nap és út élveit leírni ?. ?. Auguszt. hó 2-ikán reggel gyalog Schaffhausen városból a világhírű vízesést megnézni mentünk. A Rajna folyó balján terülő pompás szőlők s ligetek között mintegy félóráig haladva, egyszerre a Laufenvár, mint varázsütésre, tűnt elő. Jó ideig kellett laufolni, mig a színes torony magaslatához jutbatánk, melynek közelében a franczia udvariasság mindenféle nu- anceával diszitett föliratok kérik föl belépésre a vendégeket, mi ha n
