Eger - hetilap, 1871

1871-11-07 / 45. szám

354 — az éretlen szőlőnek az érettől való gondos kiválasztását és külön feldolgozását ajánlja. Figyelmeztettünk egyúttal azon körülményre is, hogy Fran- cziaországban, a legkülönfélébb évi borok is mindig egyenlő erősek, továbbá többi tulajdonságaikra nézve is mindig egyenlők, Terrel szerint t. i. Francziaországban a borkészítésre mindig csakis 20°/o czukortartalmu mustot használnak fel, és ha az eredeti mustban pl. csak 18% a czukor, ennek minden akójába 2—2 font czukrot, és ha ellenkezőleg a mustban 20°/o-n:il több, tehát 24°/0 czukor találta- tik, ennek minden akójához 20 font (vagyis körülbelül 16 itcze) vizet öntenek. A must czukortartalmának meghatározására czélszerünek tartja a nálunk használt Bábö-féle mustméröt (megszerezhető Fromm Antal urnái Pesten, ára 1 frt), mely a czukortartalmat a mustban közvetlen megmutatja, a vizhozzáöntés által esetleg hiányzó sav­mennyiséget tiszta borsavhozzáadás által pótolja azon esetben, ha ezen igy kiigazitott must a kellőnél kevesebb savat tartalmazna, ha t. i. ebben a vizhozzáöntés által 5—6 pro millenél kevesebb találtat­nék. A savtartalom meghatározására legczélszerübbeknek azon sav- mérők találtattak, melyeket Mollenkopf braunschweigi gyára szol­gáltat. A bort zavarositó részeket Terrel könnyükre vagy nehezekre osztja föl ; ez utóbbiak könnyen a hordó vagy üveg fenekére szál­lanák, ezek eltávolítása azért nem is jár nehézséggel. A könnyük azonban nem ülepednek le, s a bort zavarosan tartják. A magyar borok egyik föhibája, hogy éretlenek ; hogy t, i. jó pinczékből kike­rülve megtörnek, és ily könnyű, a bort zavarositó alkatrészekben dósak. Ezek és más bajok elhárítására a pasteur-féle bormelegitést és saját gépeit ajánlja, melyekben a bor nagy mennyiségben gyorsan felmelegithető és jó tulajdonságaiból nem csak hogy nem vészit, de sőt ellenkezőleg gyorsan megérik, úgy, hogy melegebb helyre téve nem törik meg illata és zamatja kifejlődik, és ami legfontosabb, a bőr­betegségektől, p. o. savanyodás — nyúlósság — keserüléstöl stb. megvan mentve.-4 T A R Máriássy Gábor. szül. 1807. megb. 1871. Máriássy Gábor, egy a haza és egyház szolgálatában szá­zadoktól fogva érdemestilt család ivadéka, 1807. évi junius 3-án szüle­tett Iglón, Szepes megyében. Elemi iskoláit ugyanott, a közép osztá­lyokat pedig Miskolczon, ezen — hogy saját szavaival éljünk — második szülőhelyén, hol gondolatait s érzelmeit édes magyar hango­kon kifejezni legelőször tanulta, befejezvén: 1823-ban az egri pap- növendékek sorába lépett. Itt, s illetőleg az egri érseki lyceumban folytatá a bölcsészeti osztályokat. Kitűnő lelki tulajdonai, jeles észte­hetsége, példás viselete s szorgalma csakhamar föltűntek elüljáróinak is, melyek méltánylásául, és hogy a hittani tanulmányokban bővebb kiképeztetést nyerhessen, 1825-ben a bécsi Pázmány-intézetbe kül- deték. Mily előmenetellel végzé itt tanulmányait? kitetszik abból: hogy már mint III. évi hittantanuló a bibliai tanulmányokból, a bécsi egyetemnél, a szigorlatot jó sikerrel kiállotta. Tanulmányait 1829-ben befejezvén, az egri egyházmegye-hivatali irodában volt alkalmazva tollnoki minőségben. 1830. junius 9-én pappá szenteltetvén s ugyan­azon év és hó 26-án makiári segédlelkészszé rendeltetvén, lelkipász­tori kötelmeit oly buzgalommal teljesité, hogy ez az egyházmegyei kormány élén álló elüljáróinak is feltűnt, s 1830. október 25-én érseki ceremoniariussá és iktatóvá, majd az érseki szentszék aljegyzőjévé nevezteték. De fogjuk fel már a boldogult életpályájának fonalát ott, hol az önállás és tevékenység súlyos feladata vévé igénybe a tényle­ges élet mezejére lépett ifjú komoly határozatát. — 1835. július 14-én Szendrö városa pásztorává neveztetvén, egészen hívei üdvének szentelé napjait. A derék lelkipásztor csakhamar megnyeré híveinek fiúi szere- tetét s bizalmát. Azonban az 1840-iki évben községében marczius elejétől májushó közepéig dühöngő epe mirigyláz, mely számtalanok­nak nyomort, gyászt és romlást hozott, alkalmat nyújtott az elhunytnak léleknagyságát föltüntetni. A pusztító ragály nap nap mellett megkí­vánta számos áldozatát. Az arczokon mindenütt csak a rettegés saj­tolta kétségbeesés, a betegágyaknál a csüggedés, nyomor és Ínség ezerféle rémképe volt szemlélhető. S ime ez általános nyomor köze­peit a boldogult saját életének veszélyeztetésével, vigasztaló angyal­A bor érlelésére, még mielőtt azt a melegítési műtétnek alávet­nénk, Terrel oly helyiségeket ajánl, melyek hőmérséklete nem állan­dó, melyekben a bor tehát felváltva egy kissé felmelegszik és ismét lehűl. Jó pinczék, nézete szerint, nem alkalmasak a bor érlelésére. Ezen gyülekezet több igen érdekes eszmecserére és vitatkozá­sokra is adott alkalmat, melyek a nézeteket tisztázva, a hazai borá­szat emelésére minden esetre lényegesen be fognak folyni. Többi közt azon kérdés tétetett, hogy e pasteur-féle melegítés által nem veszitenek-e finom bokrétájuk és zamatjukból a magyar borok. A gyülekezet ezen kérdés eldöntésére magát illetékesnek nem tartván, kívánatosnak tartotta, hogy a gazdasági egyesületek közre­működése folytán a kormány, egy a bor ízlelésében szakavatott, és az országban tekintélyes enquete bizottságot hivna össze, mely ezen, a magyar borászatra nézve fontos kérdést eldöntené. A gyülekezet azon óhajjal oszlott szét, hogy minden évben leg­alább egyszer nyílnék ily alkalom a borászatra vonatkozó legégetőbb kérdések megvitatására és a borkészítés emelésére. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vmegyék részéről 1871. év november hó 2-ik és következő napjain tartott havi bizottmányi ülésből. A m. k. belügyminiszter f. é. okt. 25-éről 25323, 25,311 és 25324 sz. a. a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870 évi XLII. t. czikk 91. §-a értelmében szerkesztett, f. é. September 19-én 497/LXI sz. a. kelt jelentéssel fölterjesztett szervezési munkálatokat az azokra tett észrevételekkel együtt, azoknak a kijelölt irányban leendő módosítása s újbóli fölterjesztése végett leküldi. Ennek folytán elnöklő I-ső alispán jelenti, bogy a most fölol­vasott miniszteri rendeletek fölötti tanácskozás végett a megye örö­kös főispánja f. hó 16-ára rendkívüli közgyűlést hivott össze, s igy a jelen gyűlésnek e tárgyban ninc3 egyéb föladata, mint a belügymi­niszter által tett észrevételek tárgyában a már kihirdetett rendkívüli ként siete megrémült hivő nyájának segélyére, ki a csüggedő keblekbe a vallás vigaszát önté ; az éhhalállal küzdőknek kenyerét megszegé ; a betegeket gyógyszerekkel ellátá. Mely nemes elszántságának s hő­sies önfeláldozásának jutalma, Isten után, hívei hálája s Borsodmegye közönségének közgyűlésében jegyzőkönyvileg is kifejezett elismerése lön. Nemes tulajdonainak más példáját tünteti föl alsómiskolczi lel­kipásztorkodása. Mely egyháznak kormányával 1844. október 16-ról megbízatván, egyszersmind a miskolczi egyházkerület alesperesévé s még ugyanazon évben Borsodmegyére nézve egyházmegyei biztossá nevezteték. Nem említve egyebeket, itt csak önfeláldozása s áldozat- készségének azon ritka erényeiről emlékezünk, melyeket hívei között gyakorolt, s melyekről Miskolcz városának 1845. s 1846. évi törté­nelme szól. Midőn a sok csapással zaklatott várost a Szinva-viz özöne borítá: ö volt az első, ki életét koczkáztatva, mentő angyal­ként jelent meg, emberi nemes kötelességét teljesítendő, a vész helyén. Áldozatkészségéről szól az 1846-iki ínség, midőn lelkészi laka sze­gény éhezők menhelye s laktanyája volt. A csendben működő, de sok jeles tulajdonokkal tündöklő férfiú ezután a papi méltóság mind ma­gasabb fokaira emelkedett. Érdemeinek fénye nem maradhatott rejtve. Azért 1847. január 30-án egri székesegyházi kanonokká kineveztet­vén, tehetségei és áldozatkészségének tágasabb hatáskör nyilt. A moz­galmas 1848-iki évben kir. táblai főpappá neveztetvén, e díszes hiva­talát, a magyar alkotmányos areopágnál, elismeréssel viselé. 1851. marczius ö-röl a Bold. Szűz iváni apátjává, 1857. február 1-röl pan- kotai, s ugyanazon év deczember 12-röl székesegyházi föesperessé, majd 1859. szeptember 5-röl az egri fökáptalan éneklő, 1863. mar­czius 8-ról olvasó kanonokságra mozdíttatván elő, egri érsek ö exja fölterjesztésére, király ö felsége 1864. deczember 20-ról kelt elhatá­rozásával megengedni méltóztatott, hogy részére a pápánál egy „in partibus infidelium“ létező fölszentelt püspöki czím elnyerése végett kellő lépések tétethessenek. Mi megtörténvén, s az elhunyt 1865-ben paleopolisi püspökké neveztetvén s praeconisáltatván : ezen kegyelmes kinevezés folytán nagyméltóságú érsekünk által ugyanazon évi május 14-én b. e. Fábry Ignácz akkor kassai és méltóságos Peitler Antal váczi püspök segédlete mellett püspökké fölszentelteték. Mint püs­pök jelenvolt az 1870-iki egyetemes egyház-zsinaton Rómában. Azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom