Eger - hetilap, 1871
1871-11-07 / 45. szám
355 közgyűlés elé terjesztendő véleményes jelentés-tétel végett egy kellő számú tagokból álló küldöttséget kinevezni. A megyeszervezési munkálatokra tett belügyminiszteri észrevételek tárgyában teendő véleményes jelentés végett küldöttség neveztetik, melynek elnöke : Isaák László I-sö alispán, tagjai pedig a következők : Almási Félix, Babies János, Burik István, Bedekovich Vilmos, Balogh István, Domonkos Ferencz, Eisenmann János, Ecse- dy László, Fekete Károly, Fehér Miklós, Horváth József, Himfy József, Horánszky Nándor, Kósa György, Kürthy Ferencz, Kövér Károly, Lipcsey Péter, Lipcsey Tamás, Markovich János, Martonffy Lajos, Nánásy Ignácz, Okolicsányi József, Petrovich Bertalan, Papszász Lajos, Schönberger Soma, Schaffner János, Simáczius Gusztáv, Szentkirályi Kázmér, Szederkényi Nándor, Tavasy Antal, Vas- váry Károly, Vavrik Béla, Zalár József, — elváratván a küldöttségnek a folyó hó 16-án tartandó rendkívüli gyűlésre teendő véleményes jelentése. A m. k. igazságügyminiszter f. é. 26I8/J. M. E. sz. a. értesíti a megye közönségét, hogy azon kérelmet, miszerint Tisza-Füred mező-város a járásbirósági székhelyek közé utólagosan fölvétessék, nem teljesítheti. Ezen minden indokolás nélküli min. leirat sajnos tudomásul vétetik. Vasváry Károly t. tiszti főügyész az 536/LXVIII 1871. sz. végzés folytán Hegyes-bór pusztának melyik törvényhatóság alá tarto- zósága iránt véleményes jelentését bemutatja. A bemutatott véleményes jelentés, mely szerint Hegyes-bór puszta törvényesen Heves-Szolnok vmegyékhez tartozik, helyeseltet- vén, elfogadtatik, s a benne hivatolt okmányok másolatának és az 1869. évi april hó 23 án 8025 sz. a. kelt belügyminiszteri rendelethez csatolt iratoknak, valamint a kérdéses puszta helyrajzi fekvését elö- tüntetö, s a megyei mérnök által készített térképnek mellékletével a m. k. belügyminisztériumhoz fölterjesztetik. Nagymlgu in. k. belügyminiszter ur ! Az 1869. évi april hó 23-án 8025. sz. a. kelt belügyminiszteri rendelettel arra hivatott fel e megye közönsége, hogy Hegyes-bór pusztának Karczag város, illetőleg a Jászkunkertilet törvényhatósága alá helyezése idejét és körülményeit följelentvén, egyszersmind tüzetesen sorolja fel az indokokat, melyeknél fogva ezen kizárólag karczagi birtokosok tulajdonában levő pusztára törvényhatósági jogait újra gyakorlatba venni kívánja, s ezt a megye és az említett pusztalakosok érdekével összeegyeztethetönek tartja, s egyúttal pedig a kérdéses pusztának helyrajzi fekvését s a megye és Jászkunkerület illető határait elötüntetö térképet is terjeszszen föl. Ennek folytán a most említett térképet, melyet egyik főmérnökünk által készíttettünk, s t. tiszti főügyészünknek általunk is helyeselt és elfogadott véleményes jelentését a benne hivatolt okmányok hiteles másolatával együtt a rendelethez csatolt iratok visszazárása mellett hivatalos tisztelettel fölterjésztjük. Kitüoik a főügyészi jelentésből, hogy a Hegyes-bóri puszta törvényesen Heves és K.-Szolnok vármegyékhez tartozik, hogy az 1848/9-i önvédelmi harezuuk befejeztével uralomra jutott absolut hatalom által csatoltatott Karczag városa, — illetőleg a Jászkunkerület- hez, hogy 1861-ben midőn az országnak 1848 előtti politikai fölosztása és törvényhatóságai fölállitattak, megyénk is azonnal első kötelességének tartotta integritása érdekében fölszólalni, s a többi elszakasztott községek és puszták visszakeblezése mellett Hegyes-bór pusztának visszacsatolása végett is megtette a jogait fentartó lépéseket; amint pedig 1867-ben a törvényes megye ismét visszaállíttatott, s ez ügy- fonalát csakhamar újra fölvevé, s azt egy pillanatig el sem is ejtette többé. Ez azon indok, melynélfogva e megyék közönsége Hegyes-bór pusztára törvényhatósági jogait újra gyakorolni kívánja. Egyetlen egy indok csak, de azt hiszszük, erős, sőt megdönthetien indok, mert a törvényesség indoka, mely előtt, alkotmányos országban, minden más bár mily fontosnak látszó tekinteteknek is hát- rálniok kell. Mi e jogról le nem mondhatunk, mert a megye integritásának megőrzését törvény és alkotmány első sorban a mi hűségűnkre bizta, ban sokkal közelebb állunk azon napokhoz, melyeket az elhunyt magas püspöki méltóságában eltölte, sokkal éberebb figyelmünk tárgya volt ez állásban működése, hogysem azokról magasztalólag szólam szükségesnek tartanók. Hisz eléggé szól e napokról azon tisztelet, bizalom és szeretet, mely öt, a leereszkedő, nyájas, vidor kedélyű, vendégszerető főpapot körülölelé. Fenkölt vallásos érzületének s áldozatteljes kegyeletének fénylő tanúja a Miskolczon állított diszes kálvária. Ugyanitt, a kápolna alatt készitteté örök nyugalma helyét — sírboltját is. De az ég másként rendelé. Időközben — úgy állítják — a sírbolt beomladozott, s igy a boldogult szentelt hamvait az egri székesegyház sírboltja fogadá be. Itt aluszsza most örök álmát. A gyászdalok elhangzottak s a siriireg bezárult a dicsöült főpap hamvai fölött. De emléke be van vésve a jók szivében, s neve késő századakon át élni fog, mert áldott kezei kitörülhetlen betűkkel jegyezték azt fel a jótékonyság örök könyvébe ! Utazási rajzok. (Folytatás.) A bodeni tó. Raj na-es és. Bázel. Münchenből Augsburg felé mindenütt sikon halad a mozdony; hős vértől pirosult gyász tér az, melyet a magyar sóhajtva köszönthet, hisz ott hulltanak el legjobbjaink a hosszú harcz alatt ; magyar csontok porában diszlik ott az a kövér vetés ; magyar vércseppekre emlékeztet ott minden harmatcsepp, s az a viharos sötét fölleg, mely épen az egész láthatárt fődé, egy gyász-fátyolként tűnt föl, mely alatt őseink aluszszák, mély, örök álmaikat . . . „Adé pápá! Adé marná !“ klarinétféle hangok zavarának ki egyszerre merengésemből, s egy másodpercz alatt úgy körül voltam rakva a podgyászok minden kigondolható nemeivel, hogy meglepetésemben egyebet sem tudtam gondolni a tisztes korú kisasszonyra tekintve, mint hogy mennyire boldog, ki még ily korban is szülőit üdvözölheti! Amint lovagias türelmemen még jobban bámult mint magam, élénk kérdezösködést kezdett ki-? és honnan létemről, melyet egy valóban mély hálámra méltó leirása követett a látkörünkön gyorsan váltakozó pompás vidékeknek, tiszta városkák és falvaknak. Kempten városnál kiszállván nő mentorom, újabb hálára kötelezett, amennyiben most már teljesen a leirhatlan szép vidék bámulásának szentel- hetém egész figyelmemet. Mindenütt meglepetés, mindenütt nagyszerűség, az indóhházak- nál árult szerény havasi rózsától a 8—10 ezer láb sziklatömegekig; az ezüst fátyolként pompázó vízesésektől az átlátszó alpesi tavakig; az ezrével föl-föl reppenö vadkacsától a föllegek közt lebegő köszáli sasokig ; csak egy a hiba, hogy gőzerővel repülünk inkább, mint megyünk. Ah salzburgi omnibus, te higgadt fekete-sárga mász-mü, most fogom fel teljesen értékedet ! Soha sem szeretett színed daczára csak egy ohajom van, hogy most is kezemre tapadna fekete festéked, mint a berchtesgadeni emlékezetes utón ! Fájdalom, ohajom nem talált valósulásra, s mire a nap nyugodni szállt, a havasok honában villámként rohanva le a magaslatról vonatunk, a bódé ni tó mint óriás tükör ragyogott előttünk, melynek szélén a csinos kis Lindau város századok óta bámulja folyton növekvő szépségét. Véletlenül hozzám csatlakozott kunsági társam nógatására a „bajor udvar1' czimü legfényesebb vendéglőben tettem le igen szerény- pakkomat, s ugyancsak busásan adóztunk ez egyszer nagyon is uras ebédünkért. De halljuk naplóm szavait! „Az est igen szép. Rövid elmélkedés, majdnem nyomott hangulat után, melyet bennünk szerény pénzügyünknél fogva egy fejedelmi fényes vendéglő érzete költhetett, kivonultunk a kissé hullámzó tó partjára. Gyönyörű apró hajócskák lebegtek a tó szélén ; sport-kedvelő ember nem állhatja meg, hogy a teljes hold fényét föl ne használja egy kis hajózásra. Az öreg bajor hajófelügyelö csekély összegért tetszés szerinti időig átengedett egy négyevezös ladikot, s ügyes társammal mindkét kézre evezve haladánk messze messze a tavon; az édes hangzású magyar dalok szivünkből ajkunkra jöttek, s csak akkor vettük észre magunkat, midőn göncöl szekerének rudja épen vendéglőnk irányában mutatott. E gyöngéd figyelmeztetést követve hazamentünk, s evező által feltört kezünk hólyagjain kívül nem zavart semmi más, csak örök-vidám társam e felsóhajtása: Ah de holnap: holnap ... a fizetés nagy napja !" (Folyt köv.) Étkei. *
