Eger - hetilap, 1871
1871-07-13 / 28. szám
218 vagy a napdij-összeget emeltetni, vagy pedig a községeket a becsüsöknek a meghatározott dij melletti kiállítására köteleztetni kéri. A beérkezett megkeresés Lipcsey József szolgabirónak azzal rendeltetik másolatban kiadatni, miszerint a megye bizottmánya által 1868. év jan. 10-én 132. sz. a. hozott határozatnak, mely szerint az adóvégrehajtásoknál működő becsüsök városokban 60, — falukban 40 kr napdijban részesitendők — érvényt szerezvén, a községeket kötelezze, miszerint ily napdij mellett a szükséges becsüsöket állítsák ki, az eredményröli jelentése elváratván. — Borhy Dániel szolgabiró f. é. 228. számú végzésre jelenti, miszerint a vámos-györki iskolaépitési ügyben egybegyült népgyülést a községi elöljáróság hivta össze, hogy az eladni szánt 63 s 150 h. r. sz. alatti terek egyike közút, a másik vizállásos gödör, előbbinek □ öle 6U, utóbbinak 2U krral kívántatik eladatni, és a pénz iskolaépítésre fordittatni czéloztatik. Mely hivatalos jelentés alapján Vámos-Györk község azon intézkedése, hogy a község tulajdonát képező, 150 h. r. sz. alatti 400 □ ölnyi térség, nemkülönben a 63 h. r. sz. alatti, a közutból nyerendő 640 □ öl elárusittassék, s az ezért begyülendő összeg iskolaépítésre fordiltassék, valamint hogy a vasút által elfoglalt községi földbirtok után esendő kisajátítási összeg ugyanazon czélra átengedtetik, azon föltétel mellett, hogy úgy a megszerzendő telek, valamint az azon emelendő épület, mint községi vagyon, Vámos-Györk község nevére szereztessék, s a tulajdoni jogczim minden megszorítás nélkül említett községre telekkönyvileg bejegyeztessék, — helyben hagyatik. Az 5% iskolaadónak kivetéséről a törvény intézkedvén, ez külön határozat tárgyát nem képezi. — Hellebronth János föszolgabiró jelenti, miszerint a 18. számú Körös-átmetszésen épült bid — az átmetszés betöltése elrendeltetvén — fölszedetett, s beszüutettetett ; ha tehát ott ismét hid épitése szükségesnek mutatkoznék : az az átmetszést érvényben tartatni kívánó Kőrös-Berettyó-szabályozási társulat által lenne eszközlendő. A m. k. közmunka- és közlekedési miniszter fölterjesztésben értesittetni rendeltetett. — Kürthy Ferencz föszolgabiró jelentése mellett, Polacsik Herman egri lakosnak, Eger város tanácsa által hozott 1298. számú határozat ellen közbetett fölebbezését, másodfokú elintézés végett beterjeszti. Eger város tanácsának f. évi 1298. számú határozata, melynél- fogva Polacsik Herman, mivel a fönálló s kellőleg közzétett hatósági határozat ellenére, mielőtt azt a városi tanácsnak bejelentette volna, építkezni kezdett, 50 ft birságban, s az eljárási költségek megfizetésében marasztaltatott : marasztalt fél fölfolyamodása következtében,— figyelembe véve, hogy Polacsik Herman még hasonló kihágásért fe- nyitve nem volt, a birsági összegnek 50 frról 15 ftra leszállításával, s annak kijelentése mellett, hogy a birság nem a házipénztár javára, hanem valamely jótékony czélra fordítandó, —- egyebekben az abban fölhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. — Elnöklő első alispán előterjeszti, miszerint a már eddig beérkezett jelentések szerint, a megrendelt 6000 darab cselédkönyv elégtelen leend, — minélfogva újabb készlet előadásáról gondoskodni kell. Meghagyatott Bozik János megyei alpénztárnoknak, miszerint az egri érseki lyceumi nyomdában újabban 6000 darab cselédkönyvet megrendelvén, azokat kezelése alá Vegye, és a szükséghez képest szolgáltassa ki. A nemzetközi munkás-szövetség. (Vége.) A nemzetközi társulat nagyon szigorúan jár el a tagok fölvételében. A belépőt okvetlenül egy hü tagnak kell ajánlania; előbb csak egy kis jegyet kap, s csak 6 hónapi idő lefolyása után, ha ez idő alatt érdemesnek mutatja magát a társulatba való fölvételre, s diját, mely Németországban 2 frtot tesz évenként, lefizette : kapja meg a tagsági oklevelet, melyen egyúttal a társulat alapszabályai is ott vannak. Az alapszabályok elfogadása s aláírása által az illető azokba való beleegyezését jelenti ki, s egyúttal azon kötelezettséget vállalja magára, hogy a társulat minden rendeletéit teljesíteni fogja. Az „Internationale11 tagjainak számát közelebb az angol lapok levelezői 2,300,000-re tették; e szám a valóságot meglehetősen megközelíti. Az egyes országokra ez óriási szám következőleg oszlik el : Francziaország körülbelül 800,000 ; Angolország ugyanannyi ; Belgium 200,000; Sveicz 60,000; Németország 300,000; Spanyolország 40,000; Olaszország 100,000. Kétségtelen pontosságra e számok nem tartanak igényt, mert nem állanak rendelkezésünkre a közp. bizottság legújabb „számlálásai11 ; mindazonáltal azok megközelítőleg pontosaknak mondhatók. Az „Internationale11 szervezete tulnyomólag centralisticus. A központi bizottság, mint átalán tudva van, Londonban székel, és Márx Károly tanár elnöklete alatt áll, kinek oldala mellett, mint főtitkár, Eccariu3 J. G. német szabólegény van, ki öntanulása által-*f T Á R A Sziklahegység hőse. (Vége.) A következő reggel körutat téve, óvatosan ment Markhead az első csapdához, szorgalmasan vizsgálván, nincs e ellenség a közelben; s igen meg volt elégedve magával ez óvatosságáért, mert három indiánt látott, kik a bokrok közt egy előrenyuló szikla mögé bújtak, s nyugodtan várták megérkeztét. Ez úton, melyet szerencséjére követett, ellenségeinek háta mögé került, s így a nélkül, hogy észrevették volna, biztos lőtávolukba jutott. „így várjátok, ti befestett pogányok, a fehér gentlemant ?“ monda nevetve ; fölemelé hosszú, sohasem hibázó fegyverét, s azt az indiánt vette czélba, ki hozzá legközelebb volt, s ki a mellette ülőt majdnem egészen elfödte. Markhead megemlékezett a közmondásról: „kétlegyet egy csapással,11 s mérges mosoly vonult keresztül arcza boszúvágyó kifejezésén, midőn a ravaszt meghúzta. A puska kötelességéhez híven, oly erővel küldé el ólomhirnökét, hogy az az első indiánon keresztülment, s a mögötte ülőt halálosan megsebesité. — Aligsüté el fegyverét, már is fogá vadászkését, s vad ordítással rohant előre; a meg nem sebesült indián azonban gyorsan fölugrott s megszökött, sebesült s nyögő barátait egy oly ellenség kegyelmére bízván, kiről tudta, hogy sohasem kegyelmez e gyűlölt fajnak. A mint a még élő sebesültekhez jött, ép azon boszús megelégedéssel vonta le fejbőrüket, mint a minőt tanúsít, ha két vadállatot öl meg, s megnyuzza azokat. Azután nyugodtan megtölté fegyverét, a nélkül, hogy a legkisebb lelkiismeretmardosást érezne, s öntetszöleg mosoly gott óvatossága s győzelme fölött. A két indián ezalatt végsőt lehelt, s Markhead gúnyteljes mo- solylyal mondá : C Zi „Kiváncsi vagyok, mily messzire fog a megijedt vörösbőrü szaladni.11 Ezután lábával eltaszitotta magától a két hullát, s élvévé fegyvereiket, melyekkel öt megölni szándékoztak, mint győzelmének jeleit. „Gondolom11 — folytatá magánbeszédét — most csapdáim után nézhetek, a nélkül, hogy tőletek engedelmet kellene kérnem ; migtiitt maradtok, s farkasok és sasoknak fogtok étkül szolgálni, ha azoknak e szép reggelen szükségük van reggelire. Ezután azon hiszemben, hogy nincs többé rá nézve veszély, gondtalanul folytatá útját a folyam mentében, hogy csapdáit megnézze. Mint tegnap, úgy ma is mindegyik csapdában egy áldozatot talált, s hódokkal megrakodva hazafelé indult. Régi tanyája felé egy vadregényes völgy torok vezetett, mindkét oldalt meredek, magas és sziklás dombok által elzárva, melyek közt egy szép hegyipatak tajtékozva és csörgedezve hengergeté ezüsthullámait. Már majdnem a közepét érte el e völgytoroknak, midőn hirtelen több puskalövést hallott, mit közvetlenül az indiánok vad riadója követett, kik különféle rejtekhelyekről elöugorván, most egyesülve megtámadták. Azon pillanatban, midőn az indiánok tüzeltek, szúró fájdalmat érzett balkarján, s a mint rátekintett, vérét ruháján keresztül látta folyni, s tudta, hogy meg van sebesitve. Miután azonban látta, hogy karját használhatja, nem sokat ügyelt rá, hanem csak arra gondolt, mikép mentse meg életét. Az indiánok — számra hatan vagy nyolczan — most előretörnek, hogy a halálos döfést adják meg neki ; ő azonban hódjait félredobja, és soha nem hibázó puskáját a hozzá legközelebb álló indiánra szegezi. Épen el akarja sütni fegyverét, midőn az indián, látva a veszélyt, egy vastag fa mögé búvik ; ez oly példa volt, melyet gyáva társai mindjárt követtek. Ez alkalmat adott a rettenthetlen trappernek arra, hogy maga. köré nézzen, s szabadulása módját kiszámítsa. A baloldalon levő par1
