Eger - hetilap, 1871
1871-07-13 / 28. szám
219 nemzetgazdasági író lett, és nevét legelőször a Mill J. L. elméletei ellen irányzott röpirat által tette ismeretessé. A „pártfegyelem44 név alatt az „Internationale44 szerinti értelemben igen gyakran valóságos despotismus, rettenetes zsarnokság rejtőzik, mely egyes tagjainak „véleménynyilvánításán44 gyakorol- tatik. Az „Internationale44 egy tagjának sem szabad fontos és pártkérdésben más véleményen lenni, mint a központi bizottság. A kötelességek, melyeket minden egyes tag magára vállal, e szerint igen korlátozók, mindazonáltal „ellenszegülés44 esetei igen ritkák, és a fölebbvitellel, mely a kizáratásra elitéltnek rendelkezésére áll, — a közp. bizottság elleni védelem, hivatkozás a közgyűlésre — csak kevesen éltek. Az „Internationale44 pénzügyi viszonyai lényegben igen kedvező természetűek, jelenleg^ természetesen a párisi fölkelés meghiúsulása által némileg ziláltak. Évi bevételei 2 ftos tagilletményekben 4,600,000 ftra rúgnak, a mihez meg hozzájárul az, hogy a társulat gazdag tagjai a tagdíjnál sokkal többet fizetnek. És gazdagokban korántsem szűkölködik e társulat. Eltekintve az ismeretes Ledru Rollintöl, Cernuschitől, Louis Blanctól s másoktól, kik milliomosok, az „Internationale44 keblében olyanok vaunak, kikről azt senki sem sejtené. Az „Internationale41-uak mindazon országok fővárosaiban, hol izgat, saját bankárai vannak. Ez azon társulat szervezete, mely Londonból kormányozza a világ munkásait, mely szervezeténél fogva nagy hatalmat fejthet ki, és a legveszélyesebb kihágásokra szolgáltat gyuanyagot. Legutóbbi kiáltványai is eléggé mutatják e vészteljes irányt, dühös nyelven gyújtogatást és háborút hirdetnek ezek, és a szabadság igaz barát- jainak iszonyát ébresztik föl. Ausztria. Az urakházában f. hó 4-én nevezetes ülés volt. Jelenvoltak ugyanis az osztrák püspökök, kik az uj vallási törvények óta — és a föherczegek, kik a kiegyezés óta távol maradtak az ülésekből. E körülménynek valamennyi párt nagy politikai jelentőséget tulajdonit. Ez alkalommal a miniszterelnök nevezetes beszédet tartott, melyben alapos reményét fejezte ki, hogy a nemzetiségi belviszály ki fog egyen- littetni. Föltűnt gr. Auersperg Antal beszéde is, ki a kormány ellen mennydörgött, s azzal fenyegetőzött, hogy ha a jelen minisztérium valamikép éreztetni fogja a németekkel, hogy ők idegenek Ausztriában, akkor őket oly honvágy foghatná el, mely az eredeti hazájokhoz fon nyílást látott egy sziklában, mintha barlang nyilása lett volna ; tudván, hogy ha elleneinek időt enged, újra tölteni, azok ama helyen, hol állt, könnyen lelőhetik, a patak felé fordult, azt átlépte, s villámsebességgel kapaszkodott a meredeken föl. Ellenei örömrivalgások közt követték nyomban ; az igen gyors üldözéstől azonban vissza lőnek tartóztatva az által, hogy halált osztogató puskájától igen tartottak, s Markhead idönkint megfordult, és a hozzá legközelebb álló indiánra czélozott. Ezen a módon elérte Markhead a pontot, melyet menedékhelyül választott ; néhány perczig tétovázott, menjen-e be a barlangba, mely elég mélynek látszott, vagy fusson-e a hegyen keresztül. — Az elsőre határozá el magát, holjidöt nyerhet higgadtabb gondolkozásra ; s midőn a barlangban s ellenei szemei elől eltűnt, azok merészebben s gyorsabban futottak föl a partnak. A nyílás, mint a trapper jól gondolta, torka volt egy nagy terjedelmű barlangnak, mely kígyózó tekervényei s kiálló sziklák által védve, benne mindjárt a biztonság érzetét keltette föl. Néhány lépést tett előre, s egy szögletbe bujt, várva elleneinek megérkezését. Most látá az indiánokat közeledni, egyiket a másik után, vizsgálva a barlang sűrű sötétségét, de egyik sem vállalkozott az útmutatásra, mi az elsőnek bizonyára halált hozott volna. A helyről, hol álltak, nem láthaták öt, habár ö viszont tisztán látta őket, s roppant önlegyőzésébe került, a reájok való lövéstől megtartóztatni magát. Nemsokára ezután kivonultak az indiánok a barlangból, mire egy perczig mély csönd uralkodott kívül s belül. — A trapper azt gondolta, hogy tanácskoznak, s miután tudta, hogy élete ennek eredményétől fog függni, igen kívánta, hogy bizonytalanságának támadás vagy visszavonulás által vettetnék vége. A mig azon gondolkozott, vájjon meg fog-e innen szabadulhatni, hirtelen több indián lett a nyilás előtt látható, s a barlang néhány puskalövés által megvilágittaték. Féltuczat golyó pattant vissza, laposvaló visszatérést igen is közöl kilátásba helyezné. Auersperg gr. t. i. attól tart, hogy ha a kormány a csehekkel és lengyelekkel kiegyezik, ez a németek rovására fog történni. E részben azonban a miniszterelnök megnyugtatólag nyilatkozott. Rudolf koronaherczeg f. hó 4-én Prágába utazott, hol a különféle hatóságok, egyletek s roppant néptömeg által ünnepélyesen s lelkes éljenzéssel fogadtatott. Másnap a koronaherczeg meglátogatta Y. Ferdinánd császárt. Csehország déli részeit is megfogja látogatni. — B. Prokesch-Osten, a konstantinápolyi osztrák magyar követ, nyugalomba lép, s utódául előbb gr. Széchen Antalt, újabban pedig b. Gablenz tábornokot emlegetik. Politikai hetiszemle. A francziaországi, jul. 2-án végbement pótválasztásokról részletes tudósítások feküsznek előttünk. Az eredmény a Thiers-kor- mányra nézve igen kedvező. A megválasztott 117 képviselő közül 100 a köztársasági párthoz tartozik, kik közül 84 Thiers programm- jához ragaszkodik. Csupán 5 megye választott monarchistát, egy pedig bonapartistát; a többi megyék — néhány kétes érzelmű egyént kivéve — mind köztársaságit küldtek a nemzetgyűlésbe. A mi különösen a Párisban megválasztott 21 képviselőt illeti, ezek közül 8 határozott s 8 titkos monarchista, 5 p ;dig radicalis köztársasági. Gambetta, a genialis exdictator és Faidherbe tábornok három, Denfert ezredes, Belfort hős védője pedig két helyen lőnek megválasztva. Egészben véve az eredményből következők tűnnek ki: a bonapar- tisták és más monarchisták teljes veresége; a köztársaságiak fényes diadala a vidéken, s a mérsékelt elemek győzelme Párisban. A köz- társasági lapok , a választások ezen eredménye folytán, most már végleg megállapítottnak tekintik a köztársaságot. Egy párisi hir szerint, a nemzetgyűlés Thierst fölkiáltás utján két évre elnökké fogja megválasztani. Párisban a katonák ellen még mindig fordulnak elő merényletek. így a minap a Delaborde-tér egyik házából d. u. 4 órakor két katonára lőttek, de egyiket sem találták el. Egy század gyalogság azonnal körülvette a házat, s a benne talált összes egyéneket elfogta. Nyolcz nap alatt ez már a harmadik merénylet azon a helyen. A párisi rendőrség újabban ismét több nevezetes egyént fogott el. — A romok Párisban mindinkább kezdenek eltűnni, a lerombolt épületek a régi vagy még szebb alakjaikat lassankint visszakapják. Szakértők állítása szerint, egy év alatt a pusztítás nyomai egészen el fognak tűnni. rányomva, a sziklákról,s a lövések viszhangjai borzadalmasan hallatszottak e földalatti menedék legmélyebb üregeiből. Markhead nem sebesült meg, de dühöngött, mert e tettet nagy- merészségnek tekintő ; kihívó kiáltással kezde czélozni, s az indián tömeg közé lőtte fegyverét. Lövése, szerencsére, mellbe talált egy harczost, ki nyögve gurult le a meredek parton, társainak nagy ijedelme s borzadására, kik igyekeztek egy ily veszedelmes ellenség elöl menekülni. Az indiánok visszavonultak, hanem közelében maradtak még a barlangnak, nyílását mindig figyelemmel kisérvén, nehogy megszökjék. A nap e körülmények között áldozott le, Markhead káromkodott sorsa fölötti dühében, s óvakodott a nyilás felé s igy a halál torkába menni. Éj beálltával hirtelen rémülés fogta el, midőn egy nagy csomó száraz fát dobtak a barlang nyilása elé. Mindjárt rájött, hogy ellenségei füsttel akarják őt megfojtani. E csomó nemsokára mással szapo- rittatott, s egy óra múlva roppant máglyává nőtte ki magát. A trapper mindeddig csendesen ülve nézte az indiánok munkáját, s azon gondolkodott : mi volna jobb, maradni s engedni, hogy áfát meggyujtsák, vagy keresztültörni ? „Meg hagyom gyújtani a gazoknak, azután ép úgy törhetek át, mint most, s az éj segiteni fog futásomban,44 dörmögé magában. Ha a vadaknak e mód hamarább jutott volna eszükbe, s azt kivitték volna, akkor a trapper története ezen nappal bizonyára bevég- zödik, mert a futásra nappal nem is gondolhatott volna ; de nagy szerencséjére, nem gyujták meg előbb a fát, mig az erdő az éj gyorsan terjedő árnyéka áltat sötét nem lett. Az égő anyag régi s taplógyulé- konyságu fa volt, egy perczczel a fa meggyújtása után a láng magasan lobogott, s a szél a hőséget s füstöt a barlang lengbelsöbb üregeibe vitte be, és türhetlenné tette a benne való tartózkodást. Minthogy Markhead látta, hogy az idő elérkezett, midőn kétség*
