Eger - hetilap, 1871
1871-06-29 / 26. szám
IX. éri folyam. 26. szám. Junius 29-én 1871. Előfizetési dij : Egész évre . 5 fr kr. Félévre . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . I ft SO kr. Fgy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. EGER. Hirdetésekért : minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-llivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad . a szerkesztő s é g (Széchenyi-utcza 26. sz.) J en t s ch G. könyvkereskedése s minden k. postahivatcl Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 írt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. előfizetési fölhívás AZ CZIMÖ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAP JULIUS—DECZEMBEEI FOLYAMÁRA. Előfizetési díj : Egész évre .....................................................5 ft — Félévre .....................................................2 ft 50 kr. Negyedévre.....................................................1 ft 30 kr. Egy hónapra.....................................................— 45 kr. Egyes szám.....................................................— 12 kr. Tisztelettel kérjük lapunk azon t. előfizetőit, kiknek előfizetése e hó végével lejár, annak mielőbbi szives megújítására, nehogy a lap szétküldésében fönakadás történjék. Az előfizetési pénzeket az „Eger11 kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi-utcza, 26. sz.) kérjük beküldeni. $0^" Vidéki t. előfizetőinknek ajánljuk a postautalványok használatát, melyek csak 5 krba kerülnek, s használatuk kényelmességök miatt átalánossá lön. Az „Eger“ kiadó-hivatala. A kölcsönös biztositásról. Sok nehéz sorscsapásnak ki van téve az ember bölcsőjétől haláláig, — még többet előidéz önmaga, s pedig oly nagy mértékben, hogy embertársai segítsége nélkül gyakran végromlásra jut. Ezrekre megy évenkint a segélyhiány miatt elveszett, vagy a testben s lélekben nyomorultnak született gyermekek száma egy kis országban is. Ezreknek meg van kötve kezük, midőn pályanélküli térre születve, mint ifjak munkaképesen és mégis pályátlanul állanak az életben. Százezreknek köti meg testi s lelki munkásságát a betegség, melyet pedig legtöbbször önvigyázatlansága által okoz az ember önmagának ; — a vénség, mely ellen nincs orvosság ; — a hideg, meleg és sok csekélynek látszó változat, melyek megtámadásának az emberi test mindig ki van téve, és gyakran engedni kénytelen. Százezreknek minden értékét teszi semmivé a tűzvész, s pedig egyedül azért, mert nem óvatosak, nem elővigyázók sem az épitésben, sem a tűzzel való bánásban. Millióktól ragadja el a kellő tápanyagot a mostoha időjárás, árvíz, jég, szárazság, fagy, marhavész sat. és bármily vagyonos társulat alakulna is mindenféle csapások enyhítésére vagy kárpótlására, az csak egy gyarló hang lenne a pusztában. Nem daczolbatunk sok és nagy csapással, de azért korlátlan dulást sem szabad ezeknek engednünk. Önsorsunk egyrészt kezünkben van, s ennélfogva magunkat sokféle csapás ellen biztosíthatjuk. Hazánkban még olyannyira lazán megy a biztosítás, hogy ez ügy haladását a többi müveit országok hason mozgalmával még csak párhuzamositani sem lehet. Mély megilletödéssel nézzük talán azon gyámoltalanokat, nyomorultakat, vigyázatlanokat, kik önmaguk idézik elő a bajt önfejükre, de érzelmünk azt súgja : „elgyengülnek az erősek is, ha azok segélyzésére pazarolják erejöket, kik a segélyt visszafizetni nem képesek, — segítsük inkább az erősebbeket előbb, majd segitondik ezek egykor a gyengébbeket.11 Szív és ész nem egy utón jár itt. Kevésbbé kegyeletesen, de mindenesetre helyesebben teszünk tehát, midőn ez utóbbi tanácsára hallgatunk. A jótétemények visszafizetésén alapul s kell alapulnia mindazon biztositó intézetnek, mely a helyett, hogy kimerülne, — növekedni, erösbödni, gyarapulni akar. Nagyon csalatkoznak tehát, kik azt hiszik, hogy egy életbiztosító, tűz- s jégkármentö társulatnak több a kiadása, mint a bevétele ; sőt ellenkezőleg : be kell itt jönie a befektetett töke rendes kamatjának, minden kezelési költségnek, és még tőkésítés végett is keli egy részecskének fönmaradnia, különben az intézet elgyengül, kimerül, és végre elbukik. Tagadhatlan tény, hogy jótékonyak minden biztositó intézetek; de jótékonyak leginkább önmagukhoz, mert első kötelességük (másokért is) önfentartásuk s gyarapításuk. Midőn tehát a társulatok idegen értéket biztosítván, jótékonyságuk mellett önjavukat is biztosítják, akkor azon társulatok, melyek önértéküket egymás közt kölcsönösen biztosítják, kétszeres jótékonyságot gyakorolnak, t. i. egyesek és a társulat iránt, annyival inkább, ha föladatuk nem az, hogy a tehetetlennek alamizsnát osztogassanak, hanem az erősebbek segélyzése, kik azután munkájukkal, szolgálatukkal, vagy anyagilag is visszafizethetik a jót, mit élveztek. Elvitázhatlan, hogy némely irányban egész országra kiterjesztik egyes biztositó társulatok szárnyaikat ; de a sors mindenféle csapásaival daczolni, a gyengéket mindenhol segélyezni, csak a kölcsönösen biztositó társulatok képesek, mert hisz ilyenné alakulhat egész ország, egész világ. Francziaországban hat év alatt 2000-ről 6500-ra szaporodott a kölcsönösen biztositó társulatok száma. Tagjai 900,000-nél többen vannak. Tőkeértékük már 1868-ban 38 millió frank volt; — pedig hát e társulatok a legszegényebb osztályban alakultak. Nyolcz millió betegségi napot fizettek ezek ki egymásnak 16,000,000 frankkal, és még három millió frankot ajándékoztak a tehetetlen özvegyeknek. Angliában pedig még nagyobb mérvben megy a kölcsönös biztosítás. Óriási lépéseket tesz tehát a kölcsönös biztosítás nyugati Európában. Nemsokára egész megyék s népek leendenek egymás közt a nagyobb veszélyektől biztosítva. Biztosítják a termés bizonyos mennyiségét a gazdák egymás közt. Biztosítják müveik kiadását, kelendőségét egymás közt az irodalmi férfiak. Megosztják s könnyen viselik a nagyobb vállalatok terhét, melyeket egyenként nem bírnának el. Biztositják tűz, viz, marhavész s több efféle ellen egymást, — s ekkor inkább ügyelnek egymásra a lakosok. Átalában az egyesek, kiket pár évi rósz termés, egy betegség, egy tűz, egy marhavész tönkre teszen, vagy kiket ön, (anyagi) erejök hiányai a szellemi vállalatokból, fölfedezéseik s találmányaik életbeléptetésétől kirekesz- tene, önállásukban megerösittetnek, vagy önállásra segittetnek a kölcsönös biztosítás által. Hazánkban még igen gyérek ezen intézetek, ismeretlenek az adományozást szégyenitö és mégis egyenetlenül kiosztott jótéteményeik ; — pedig csupán tőlünk függ, hogy ezeket megismerjük, és annak módja szerint életbe léptessük. Sok szép szó elhangzott már a nemzeti jólét és jobblétröl, mert hisz ezek szavak voltak, melyeket
