Eger - hetilap, 1871

1871-06-29 / 26. szám

202

alakba önteni, melyeket az életben megtestesíteni nem lehet. Nem ilyen a „kölcsönös biztosítás.“ Az élő példák szólnak, és gyöngesé- günk int, bogy azokat kövessük. Óhajtandó tehát, hogy hazánkban sem üres szóként hangozzanak el a kölcsönös biztosítás elvei és előnyei. L'örinczfy János.

Városi ügyek.

A f. évi jun. 25-én Eger városa részéről tartott képviselői ülésben a következő ügyek tárgyaltattak ;

A folyó hó 18-iki jegyzőkönyv hitelesítése után elnöklő polgár- mester előterjesztő, miként a törvényszéki székhelynek Eger városában leendő ineghagyatása tárgyában készített kérvényt, az ez ügyben megválasztott küldöttség f. hó 9-én Pesten, az igazságügyminiszter úr ö nagyméltóságánál átnyújtván, ez alkalommal a tisztelt miniszter ur akként nyilatkozott, hogy az ő határozott akarata szerint a tszéki székhely jövőre is Egerben hagyandó, miért is az ez ügyben tartandó miniszteri tanácsban nézetét ily értelemben fogja előterjeszteni; s ha ezen előterjesztése minisztertársai részéről elfogadtatik, az esetben Eger városa jelen kérvényének kedvező elintézésére bizton számíthat. Mely nyilatkozat után a többi miniszter uraknál is tisztelegvén, ügyünk pártolására fölkérettek, kiknek valamennyije kijelenté, hogy miután a törvényszéki székhelyek megállapítása országos határozat által az igazságügyminiszter urra bízatott, ennélfogva ők a most említett miniszter ur által teendő javaslatot magukévá teendik. — Ily körülmények közt tehát Eger bizton számíthat arra, hogy a tszéki székhely továbbra is meghagyatik, kérvén ez alkalommal a küldöttség által fölhasznált bérkocsikért fizetett összeget 55 ft 20 krban utalványozni. — Az elnöki előterjesztés közhelyesléssel tudomásul vétetvén, a küldöttségi tagoknak, kik a város érdekében saját költségükön fáradozni szívesek voltak, jegyzőkönyvileg elismerés szavaztatni, s a fölhasznált bérkocsikért esendő 55 ft 20 kr az ajánlati pénztárra utalványoztatni határoztatott.

Ugyancsak elnöklő polgármester, mint a vasúti indóház hol leendő elhelyezése, illetőleg a f. hó 27-én a közigazgatási bejárás foganatosítása végett Egerbe megérkezendő állami bizottsággal leendő érintkezés végett megválasztott küldöttség elnöke előterjeszti, — hogy a vasúti indóház ügyében eddigelé hozott képviselőtestületi határozatok az indóház elhelyezésére vonatkozólag két tervet fogadtak el; nevezetesen az egyik : az érsekkert mögött lévő rét keleti oldalán, közvetlen a patak mentén ; a másik : ugyancsak az érsekkert háta mögötti helyiség nyugati oldalán, a hatvani csinált ut mellett ; és miután az általános nézetek, s mindazon indokok, melyekre e testület előbbi határozatait fekteté, ezúttal is fönállanak, s ezen tervezet mellett harczolnak, ennélfogva a küldöttség ezen határozatokat véli továbbra is föntartatni. Véleményezi továbbá, hogy a küldöttség —• tekintettel az ügy fontosságára — megfelelő számmal szaporittassék, s egyszersmind a közigazgatási bejárás vezetésével megbízott miniszteri titkár és főmérnöknek füzes-abonyi megérkezése alkalmából egy tisztelgő küldöttség választassák. — Az elnöki előterjesztés, illetőleg indítvány általánosságban elfogadtatván, ez alkalommal is kimondatott, hogy e tesület az egri indóházat, kizárólag az eddigi határozatokkal elfogadott két pont egyikén, vagyis : az érsek kert közvetlen háta mögötti rét keleti, vagy nyugati oldalán óhajtja léte- sittetni, úgy azonban, hogy ahhoz egyenes irányban út vezettessék ; miért is ily értelemben leendő intézkedéssel, Tavasy Antal polgár- mester elnöklete alatt, Kubik Endre. Szuhányi János, Csiky Sándor, Vassváry Károly, Eisenmann János, Schaffner János, Mészáros István, Fekete Károly, Sir Antal, Ürményi Antal képviselők, és Polonkay Endre városi ügyészből álló küldöttségi tagok megbizattak, s egyszersmind fölhatalmaztattak, hogy a f. hó 27-én történendő közigazgatási bejárásnál Eger városát képviseljék, s eljárásukról e testületet mielőbb értesítsék. Végül Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt Csiky Sándor, Kubik Endre és Vassváry Károly küldöttségi tagok, a f. hó 26-án Füzes-Abonyba érkezendő miniszteri titkár és főmérnöknél leendő tisztelgés végett megbizattak.

Fölolvastatott a községi iskolaszéknek f. hó 24-ről kelt vélemé- nyes jelentése a Lovassy Sándor és Pick Jakab bajai tanárok által Egerben fölállítani czélba vett 3 osztályú reál-kereskedelmi tanoda-4 T Á R

A hajóalkusz.

Beszély, Du Bois-tól.

(Vége.)

Nekem kezdettől fogva nagy hajlamom volt a tengerészethez, s azért nem is mulasztottam el ezen utón, két földimmel s azok fekete szövetségesével gyakran beszélgetni, mi, mint a következmény megmutatta, igen hasznos volt rám nézve, mert az által ezen emberek jobban megismertek, s többet bíztak bennem, mint azt különben tették volna.

Mialatt én azon este többek társaságában a tatpárkányon állék, néhányszor úgy tetszett, mintha Mac Donald azon iparkodott volna, hogy figyelmemet magára vonja, a nélkül, hogy a görög s orosz matrózok által észrevétessék. Nekem ugyan nem volt okom titkolózni viseletemben, azonban az ember oly teremtmény, mely önkéntelenül utánoz, s igy a skót félreismerhetlen óvatossága rám is ragadt, s nálam is némi bizalmatlanságot keltett az idegen matrózok iránt. Oly közönyösen, mint csak tehetém, elhagyám a csoportot, s lassan oda ballagtam, hol a skót magas termete a hajópárkány fölé emelkedett. Mac Donald egyik karját a kötélhágcsóba fonva, gondolkozva rágta dohányát, s mereven nézett le a vizre, a mint hozzá közeledém.

„Jó estvét, Mac," mondám. „Szépéjünk lesz, ha a szél meg nem fordul. “

„Azt hiszem, igaza van," feleié az óvatos skót, s a matrózok szokása szerint sebes pillantást vetett a látkörre s a vizre; s aztán lassú hangon folytatá :

„Milton ur, én azt hiszem, hogy itt a hajón lesz zivatar, mert én többet láttam suttogni, s több titkos jelet, mint az becsületes emberek közt szokás."

„Az ördögbe ! mit gondol ön ?" mondám. „Csak nem lesz lázadás ?"

„Csitt, csitt, vigyázzon magára," szakitá félbe hirtelen a skót. „NéháDyan a semmirekellők közül értenek angolul. Ép azt értem én ! Valami titkos terven dolgoznak, s miután a fekete Rod hitvány ember, s Judkins nem egyéb egy pimasznál, senkivel sem tanácskozhatom, csak önnel, habár ön is csak egy szárazföldi patkány."

Az utolsó megjegyzés nem volt épen hízelgő rám nézve, azon€ Z À. {►ban ezenrpillanatban nem volt tanácsos, a sértett önérzetnek helyt engedni. Én Mac Donaldot, mint ravasz s meggond olt embert ismertem, ki minden veszélyben aczélszilárd volt, és azon tapasztalattal birt, melyet harmincz évi tengeri ut az egész világ körül szolgáltatott neki. — Emlékezém, hogy már régebben hallottam keleti hajókon történt fekete gonosztettekröl, s a mint az orosz matrózok durva vonásaira és a görögök rabló-kinézésére tekinték, nem titkolhatám magam előtt, hogy veszve vagyunk, ha csakugyan lázadás üt ki.

Hosszú s komoly tanácskozás után abban egyeztünk meg, hogy én a legelső alkalmat fölhasználjam, s a kapitánynak gyanúnkat a legénység titkos egyetértéséről tudtára adjam. Megjegyzendő még, hogy az első kormányos orosz volt, a másik görög, kik közöl, mint Mac Donald bizonyosnak gondolta, az első az összeesküvésről mit sem tudott.,

Én a hajó hátsó része felé menék, s csodálkozásomra ott találtam Brakley kisasszonyt, egész egyedül, olvasva. — 0 azt mondá nekem, hogy Colotroni azonnal, a mint én a tatpárkányon tartózkodó csoportot elhagyám, a hajószobába ment, hogy lefeküdjék, fejfájással mentegetvén magát, de hogy a kapitány még néhány perczczel ezelőtt a födélzeten volt. Azonnal lesieték a hajószoba lépcsőjén, azon szándékkal, hogy a kapitány szobáján kopogtassak, vele az említetteket közlendő; azonban midőn az utolsó lépcsőn állék, egy hang üté meg füleimet, mely lábamat a földhöz szegezte, lélekzetemet megállitá, s véremet megfagyasztotta.

A hang „gyilkosság" volt.

„Gyilkosság! s én kövessek el gyilkosságot?" mondá egy tompa hang, melyet én a kapitányénak ismertem.

Ezen szenvedélyes fölkiáltásra Colotroni gúnyos felelete kő- vetkezett.

„Mi egy gyilkosság, kapitány? Ha valami utamban van, széttaposom, legyen az ember vagy skorpió. Térjen magához, Veltrevitch, s gondolja meg, hogy mi van kérdésben. Egyetlen fiának szabadsága! A biztosíték aranya az, a hajó s szállítmány biztosításáért, melylyel a megvesztegetésnek történnie kell, mely öt megszabadítsa."

Erre szünet következett. Lehető legovatosabban hajolék előre, s igy egy tekintetet vethetők a terembe, hol a kapitány szobájának ajtaját tárva láttam. A benne levő személyek nem voltak láthatók,