Eger - hetilap, 1871

1871-05-25 / 21. szám

162 a pénzügyire 16, a honvédelmire 7. Ke'pviselök ez ülésszak alatt 3 törvényjavaslatot nyújtottak be. Ezután meleg köszönetét mondott az eddigi támogatásért, mit jövőre is kér. Végül az uralkodó családot s a hazát éltette. A képviselők föláliva éljeneztek. Az ülés erre, miu­tán a jegyzőkönyv rögtön hitelesíttetett, eloszlott. — Az országgyűlés 3-ik ülésszaka máj. 19-én megujittatván, miután a megnyitást elrendelő kir. leirat fölolvastatott, a képviselő- ház a házszabályok értelmében a választásokhoz fogott. Az elnök uj választás alá nem esvén, mindenekelőtt az első alelnökre történt a szavazás. A beadott 287 szavazat közül 167-tel megválasztatott Bittó István. Ezután másodalelnökké a beadott 284 szavazat közül 177-tel megválasztatott Perczel Béla. Következett a szavazás együttesen a jegyzőkre, a háznagyra és a naplóbiráló bizottságra. Jegyzőkké meg­választattak : Jámbor Pál, Széli Kálmán, Bujanovics Sándor, Parcse- tics Sándor, Majláth István és Mihályi Péter. Háznagygyá 168 sza­vazattal Kovách László választatott meg. Végül az összes képviselők kilencz osztályba soroltattak ki a nevek egyenkinti kihúzása által. A főrendiházban is megnyittatott máj. 19-én az uj ülésszak. A ház választás alá eső hivatalnokait az uj ülésszakra is meghagyván állásukban, a szavazás csak a hézagok pótlására szorítkozott. Végül megválasztattak a delegatióba a főrendiház részéről :gr. Majláth An­tal, gr. Erdődy Sándor, gr. Szapáry Sándor, Haynald Lajos, gr. Zichy Ferencz, gr. Széchen Antal, gr. Almássy György, gr. Andrássy Aladár, gr. Hunyady László, Maljevacz Péter, gr. Zichy Henrik, gr. Károlyi Lajos, b. Prónay Gábor, gr. Apponyi Albert, b. Miske Imre, gr. Mikes János, gr. Szapáry Géza, b. Fiáth Ferencz, gr. Erdődy István és Jankovich József ; — póttagokul : Inkey Nándor, if j. b. Vay Miklós, gr. Sigray Fülöp, gr. Széchenyi Pál és gr. Csáky Gyula. — A képviselőház máj. 20-án délelőtt is, délután is tartott ülést. A délelőtti ülésben, miután a napló-biráló bizottságra máj. 19 én vég­bement szavazás eredménye kihirdettetett, Irányi Dániel, — tekin­tettel az osztrák miniszterelnök reichsrathi azon nyilatkozatára, misze­rint a dalmaták azon kívánságának, hogy Horvát-, illetőleg Magyar- országhoz visszacsatoltassanak, a bécsi kormány eleget nem tehet, — interpellálta az összés minisztériumot : mit tett a Dalmatia vissza­-4 T Á R A hajóalkusz. Beszély, Du Bois-tól. „Harmincznyolcz guinea? Ugy-e, úgy mondta? S két guinea a szolgának^?11 kérdém igen lehangoltan. „Úgy van, legalább két guinea a szolgának," feleié a hajóirnok, kinek arcza gúnyos megvetést fejezett ki. „Ezek tehát a legcsekélyebb föltételek egy helyre a hajó­szobában ?“ „Igen, a legcsekélyebbek hajónkon," feleié az Írnok, ismételt kérdéseim miatt boszusan forgatván jegyzőkönyvének lapjait. „Bizo­nyára találhat olcsóbb helyet a kikötőben fekvő hollandi vagy angol hajókon, azonban abban nem segíthetjük." Sóhajtva fordulók el, hogy7 menjek. A szegénységnek tudata kétségkívül gyakran elfogultan, bizalmatlanul ítél környezetének vi­seleté felől, nálam azonban nem volt csalatkozás, midőn úgy látszott, hogy a többiek, kik az ügyszobában jelenvoltak, hol ezen párbeszéd történt, bámuló s gúnyos tekinteteket vetettek rám — egy idegenre Odessában, ezen csak palotákból álló városban, — ki képtelen volt 40 guineát fizetni Angolországba való kényelmes hazautazásra. Elsiettem e helyről, és a mint az ügyszoba ablakaitól meglehe­tős távolban voltam, hogy többé ne lássanak, a révgát egy kövére ülék le, s keserves szemlélődéseknek adtam oda magamat. Három hosszú évet töltöttem Oroszországban, és semmit sem nyertem — há­rom évet, részint kényszerült tétlenségben, részint nehéz munka s nagy nélkülözések közt, minden gyümölcsöző eredmény nélkül. Sze­gényebben hagytam el a czár birodalmát, mint mikor oda érkeztem, és pedig nem hanyagság miatt, hanem sokféle kisebb baleset követ­keztében. Az utolsó évben, mint vegyész, igen jó fizetéssel voltam alkalmazva Vassilikoff herczeg bányáiban, az érczek és egyéb bá­nyatermékek megvizsgálására; azonban nemsokára ezen szolgálat be­végezte után, csekély szerzeményemet egy tőzsde bukása által, hová azt letevém, ismét elvesztettem, s végre egy hosszú láz gyógyítási költ­ségei következtében utolsó vagyonomtól is majd hogy meg nem fosztattam. csatolását kilátásba helyező 1868. 30. t. ez. érvényesítésére? és mit szándékozik tenni az osztrák miniszternek fönebbi nyilatkozatával szemben? Ezen interpellate kiadatott az összes minisztériumnak. Ezután Tisza Kálmán a belügyminisztert interpellálta, azon al­kalomból, hogy f. hó 15-én kelt rendeletében a köztörvénybatóságok szervezése tárgyában f. évi junius 15-re közgyűlést rendel a megyék­ben, holott a törvény öt csak a közgyűlés záros határidőn belüli meg­tartására jogosítja, s kérdi : mi által hitte magát fölhatalmazva, a tör­vény rendeletén túlterjeszkedni, s nem lenne-e hajlandó, a közgyűlés határnapja helyett záros határidőt, és pedig egy pár héttel meghosz- szabbitva, kitűzni? Továbbá szándékozik-e gondoskodni arról, hogy a törvényszékek s járásbiróságok székhelyei és kerületeinek megál­lapítása a törvényhatóságokkal oly időben közöltessék, hogy a köz- igazgatás berendezése alkalmával arra figyelemmel lehessenek? Vé­gül minő összegek fognak a szervezkedés czéljából a törvényható­ságok rendelkezésére áliani? A belügyminiszter az első kérdésre azt felelte, hogy ő kérdéses rendeletével nem terjeszkedett túl hatalmán, mert a közgyűlést a fő­ispánoknak van joguk összehívni, és ő azokat titkosan is utasíthatta volna a közgyűlésnek a kitűzött napra leendő egybehivására; de czél- szerübbnek látta, e határnapot már eleve a törvényhatóságokkal is tudatni. A mi pedig az első fokú bíróságok székhelyei és kerületeinek megállapítását s annak a törvényhatóságokkal kellő időben leendő közlését illeti, igyekezni fog, ezt a lehetőségig eszközölni. — A szer­vezkedési költségeket illető harmadik kérdésre a pénzügyminiszter felelt, odanyilatkozván, hogy a törvényhatóságoknak szervezkedési czélokra engedélyezendő összegre nézve az egyedül helyes kiindulási pont és alap csak a föltétien szükség lehet ; ennél kevesebbet lehetet­len, hogy statuáljanak, többet pedig még akkor sincs okuk statuálni, ha kikerül. — Tisza K. kijelenté, hogy egyik miniszter válaszával sincs megelégedve; de a ház azokat tudomásul vette. Ezután Gorove miniszter válaszolt gr. Forgách Antal és társai­nak, a fölső vidékek vasúti összeköttetése ügyében hozzá intézett iu- terpeliatiójára. A válasz biztató volt, s gr. Forgách kijelenté azzali megelégedését. — Végül szavazás történt a delegatióra s a pénzügyi, kérvényi és számvizsgáló bizottságokra. € Z A. Jk Ily állapotban valék most Odessa révgátján, s aggályosán szá- mitám, mily módon juthatnék legjobban, még megmaradt kevés ru­beljeimmel hazámba vissza. — Nyugtalanságom nem származott pusz­ta vágyból. Otthon anyám volt és több testvérem, kiknek állapota, habár nem függött tőlem, de igen szorult volt, s kiknek oly örömest szereztem volna némi könnyebbséget s kényelmet, melyhez azelőtt, atyám halála előtt, szokva voltak. Arról most szó sem lehetett. Szű­kült anyagi viszonyaim a legnagyobb gazdálkodást kívánták, ha haza utazásomat kivinni akarom. Ezenfölül az alig kiállott láz következ­tében még gyenge valók, s képtelen nagy nélkülözéseket elviselni, különben könnyen találhattam volna olcsó helyet a piszkos idegen ha­jók egyikén, melyeknek mocskos födélzetük, s rendetlen vitorláza- tuk oly igen elütött az angol jármű csinos külsejétől, melyen most épen helyet akarék venni. A révgát partjához közel egy igen megterhelt spanyol hadihajó volt kikötve, melynek födélzete piszok s szeméttel volt tele, s mely­nek olajbarna matrózai, kik csinos övét s vörös sapkát hordtak, ré­szint a kártyajátéknál veszekedtek, részint büdös foghagymalevest ettek. — Ezen hajón kétségkívül olcsón utazhattam volna, azonban még igen gyönge s kimerültnek érzém magam arra, hogy egy egész hónapot ily társaságban tölthessek. Még sok egyéb magas árboczu amerikai brigg volt ott kikötve, brémai és hamburgi jármüvek, hollandi, török s máltai naszádok; azonban csak igen kevés volt Londonba utazandó, s egy sem volt oly kínálkozó, mint amaz angol jármű. Sóhajtva tekinték vörös ké­ményei s tiszta födélzetére és a hajószobák csillámló ablakaira, s gondolám, mily kellemes utam lehetett volna abban hazám felé, mely után, mint mindenki, ki hosszú időn át volt távol hazájától — leirhatlan vágyat érzék. „Bocsásson meg az ur, ha alkalmatlankodom! ön Liverpoolba kíván utazni?" mondá hirtelen egy hang mellettem, mely oly sze­líd s jóhangzásu volt, hogy egy fiatal leányénak tarthattam volna. (Folyt, köv.) rr

Next

/
Oldalképek
Tartalom