Eger - hetilap, 1871

1871-05-18 / 20. szám

154

zást is sértené, helyt adni nem lehet. A mi a közlekedési útnak helyreállítását illeti, a megyei közmunkaerönek más czélja és rendeltetése lévén, arra nem engedélyezhető, hanem a község saját ereje által elkészítendő ; miről folyamodók Barczay Gyula szolgabiró útján értesittetnek.

A köztörvényhatóságok rendezése.

A „P. N.uértesülése szerint, — melye kérdéssel egyik közelebbi számában tüzetesen foglalkozik — Tóth Vilmos belügyminiszter néhány nap előtt fölszólította a pénzügyminisztert, miszerint a szervezési munkálatok akadály nélküli megkezdhetése végett már most intézkedjék, hogy a legnagyobb adófizetők névjegyzékei alárendelt közegei által lehető sietséggel elkészítessenek. A legnagyobb adófizetőknek névjegyzéke az 1870. XLII. törvény 22. §. szerint, az adóhivatalok hivatalos kimutatásai alapján készíttetnek el, és pedig első esetben a belügyminiszter által egybehívandó közgyűléstől kirendelt küldöttség által. Mint továbbá a nevezett lap értesül, e közgyűlésnek határideje szintén ki van már tűzve, még pedig f. évi juniushó 12-d i- k é r e.

Ezzel megindult a nagy belszervezkedési munka, mely a köztörvényhatóságokat s Magyarország közigazgatását, az 1870. XLII. t. ez. értelmében uj alapra fektetni hivatva van. Migez azonban megtörténhetik, előreláthatólag, még a legjobb esetben is, hónapok fognak elmúlni. Ugyanis az idézett törvény az átmeneti és vegyes intézkedésekről szóló fejezetekben a következő eljárást rendeli el. A törvény kihirdetése után a belügyminiszter által kitűzött határidő alatt, minden törvényhatóság közgyűlést tart, s a főispán, illetőleg polgármester elnöklete alatt küldöttséget küld ki, mely, a mint a törvényhatóság uj szervezete igényli, tervet dolgoz ki : a szolgabirói járásokra nézve, a választó-kerületek alakításáról, a tiszti-karról és fizetésekről, a belszervezetről, az árvaszék szervezéséről, egyszersmind összeállítja a választók névjegyzékét, a legnagyobb adófizetők névsorát, s intézkedik a községi alválasztó kerületek megalakulása iránt.

E közgyűlés idejét tehát a belügyminiszter már kitűzte. A küldöttség munkálata fölött egy újabb közgyűlés határoz, s megállapodásait megerősítés végett a belügyminiszternek terjeszti föl. A belügyminisztériumban tehát az összes törvényhatóságoknak a fönemlitett ügyekben történt megállapodásait kell átvizsgálni, mely munka, minthogy az egész szervezkedés alapjáról van szó, komoly és lelkiismeretes vizsgálatot igényel; mindamellett kellő erély s buzgalom mellett

4—5 hetet elegendőnek tartunk e munka befejezésére. Ekkor a helybenhagyott határozatok alapján az újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és biráló választmány választás alá eső tagjait, megválasztja a választások vezérletére hivatott egyes küldötteket, kitűzi a választások határidejét, s általában megteszi mindazt, a mit a köztörvényhatóságokról szóló törvény életbeléptetése megkíván, s azután megindulhat az országos nagy bizottmányi választás.

Mint látjuk, három közgyűlés kell, melyek mindegyikének fontos, sokfelé elágazó munkája van. A belügyminisztériumnak szintén igen terjedelmes és nagy fontosságot igénylő a tennivalója. Mindennek daczára remélhető, hogy a kormány és a köztörvényhatóságok buzgó s egymást kölcsönösen támogató működése mellett, a szervezkedés az ősz beálltáig ténynyé válhatik.

Országgyűlés.

— A képviselőház máj 10-iki ülésében Dietrich Ignácz kijelenté, hogy a kir. bíróságok betöltése s életbeléptetése iránt tett inter- pellatiójára távollétében adott miniszteri válaszszal nincs megelégedve ; az nem egyéb — úgymond — mint „nesze semmi, fogd meg jól;“ ö határozott nyilatkozatot várt. A ház azonban a miniszter válaszát tudomásul vette. — Következett a kir. ügyészségről szóló törvényjavaslat harmadszori fölolvasása, mely elfogadtatván, tárgyalás végett átküldetett a főrendekhez. Ezután kihirdettettek az eperjes-tarnowi vasútról és a dalmát tűzifa vámmentességéről szóló, szentesített törvények. Végül Hodossy Imre bemutatta a közp. bizottság jelentését a 25-ös bizottságnak az első fokú kir. bíróságok szervezésére vonatkozólag beadott törvényjavaslata tárgyában. E jelentés szerint, a közp. bizottság a 25-ös bizottság törvényjavaslatát a részletes tárgyalás alapjaul elfogadta ugyan, de tartalmát lényegesen megvál- toztatá. A ház a jelentés tárgyalását a legközelebbi (máj. 12.) ülésre tűzte ki.

— A máj. 12-iki ülésben napirenden volt az első fokú kir. bíróságok életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat. Az e fölötti átalános vitában csupán Hodossy Imre, mint a közp. bizottság előadója, továbbá Simonyi Ernő, Tisza Kálmán és Perczel Béla vettek részt. A vita a körül forgott: vájjon a 25-ös bizottság által benyújtott törvényjavaslat eredeti szerkezetében, vagy a közp. bizottságnak lényeges módosításokat tevő szövegezése szerint fogadtassék-e el a részletes tárgyalás alapjaul. A névszerinti szavazás a kérdést akkép dönté el, hogy a közp. bizottság javaslata mellett 188, ellene pedig 129 szavazat nyilatkozott. Erre kezdetét vette a részletes tárgyalás. A javaslat nagyfontosságu 1. §-a igy hangzik: „Az első folyamodásu kir. törvényszékek száma egyelőre 102-ben, a járásbíróságoké pedig 360-ban állapittatik meg. Ezen törvényszékek és járásbíróságok székhelyeinek kijelölése, területköreik meghatározása és a járásoknak a törvényszéki kerületbe való beosztása a minisztériumra bizatik.“ E szakasz fölött élénk vita keletkezett, melyben ezúttal résztvettek: Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos, Tisza Kálmán az ellenzék részéről, kik veszélyesnek s a parlamentaris eljárással ellenkezőnek tartják, a minisztériumnak ily nagy horderejű ügyben teljesen szabad kezet engedni. A jobboldalról csupán Hoffmann Pál szólalt föl, kijelentvén, hogy bár ö is jobban szerette volna, ha a bírósági székhelyeket maga a ház határozta volna meg ; de mivel a háznak erre nincs ideje, s a reform igy is jobb lesz, mint ha az eddigi rendszer továbbra is fön- tartatnék : tehát pártolja a közp. bizottságnak a minisztérium fölhatalmazása iránt tett javaslatát.

T A R

Tessék egyet szippantani!

(Vége.)

A fiatal özvegy haragra gyuladt, vis-a-vis-ja kiállhatlannak látszott neki, fölkelt, s el akará a szobát hagyni ; monsieur, ki gondolatát kitalálta, igyekezett visszatartani: „Ah madame," mondá, „talán csak nem fog rám haragudni?1'

„Nem tudnám, mi okból kellene ezt tennem ?“ mondá madame, s igyekezett tőle megszabadulni.

„Tehát megbocsát nekem ?u

„Igen, igen, uram,“ oly hangon feleié madame, mely boszu- sága tiszta lenyomatát bírta.

„Eh bien! bizonyságául annak, hogy nem haragszik rám, vegyen egy csipetet szelenczémböl!"

Ez már sok volt. Madame-ot türelme elhagyá, s a harag és szégyen könyei jöttek szemébe.

A jelenlevő vendégeknek is úgy látszott, hogy monsieur merészsége régen túlhaladta az illem határait, s egyik közülök szigorú hanggal fordult a szelenczéshez, kérdezvén őt, hogy mi joggal bántalmaz ő egy védtelen nőt? Monsieur tüzbe jött, s feleletét oly fenyegető szavakba foglalá, hogy madame ijedve bizonyitá, miszerint leg- kevésbbé sem érzi magát sértve. Azonban ez csak addig hatott, mig

C Z A. §►madame az éttermet el nem hagyá. Ezután oly hévvel kezdődött ismét a vita, hogy egy, a következő napra határozott rendez-vous lett a vége. — Mert egy hölgy egy csipet burnótot visszautasított, két értelmes ember annyira ment, hogy életüket koczkáztatták, s azt egyik a másiktól el akará ragadni. Lehet, hogy mindketten az egész alkut nemsokára megbánták; de már késő volt; a kihívás megtörtént, s elfogadtatott. Monsieur szobájába ment, több levelet irt, azután pedig a sétatérre ment, mialatt a párbaj minden bekövetkezhető eredményét meggondolta.

így, gondolatokba merülve, azon pompás sétányra ért, mely Badenból Lichtenthalba vezet, s az egész elegáns fürdői vendégség gyülhelyeül szolgál. Ekkor hirtelen hangos jajkiáltás és segélyhívás kelté föl ébren álmodásából. Fölnézett, s két tüzes lovat látott egy könnyű hintával ragadni, mely minden perezben földüléssel fenyegetett, és melyben egy halálsápadt nő hasztalan kiáltott segélyért.

Mindnyájan borzadva tértek ki a dühödt lovak előtt, ekkor monsieur eléjük ugrik, erős marka megragadja a kantárt, s testének egész súlyával ráfüggeszkedik, s egy darabig vonatja magát, míg a lovak ellankadva meg nem állnak. A hölgy bizonyos haláltól szabadult meg, mig ö eszméletlenül rogyott a földre. A mint ismét fölébredt, ágyában találta magát. Minden tagja fájt, feje s jobb keze nedves rongyokkal volt bekötve. — Agyánál pedig — alig hitt szemei-