Eger - hetilap, 1871
1871-05-11 / 19. szám
146 — Grünbaum József vállalkozó, miután a fölvállalt útépítési munkálatoknak megfelelt, s azokat teljesítő, a még bennlevö 2200 ftnyi munkadijt 8 620 ft biztosítékot kiadatni kéri. A maklár-szikszói útvonal fölügyeletével megbízott megyei küldöttségnek véleményes jelentéstétel végett, kiadatni rendeltetett. — Szabó Imre megyei főmérnök jelenti, miszerint az Eger városán átvonuló útszakaszra a mellette fekvő házakból viz bocsáttatik, és a szemét az útárkokba bordatik, mit beszüntettetni kér. Tekintetbe véve, hogy az Eger városán átvonuló megyei útszakasz az által, hogy a mellette fekvő házakból reá viz bocsáttatik, és a szemét az útárkokba hordatik, az útra igen káros, és az amúgy is szerfölött nagy föntartási költséget csak tetemesen szaporítja, a közlekedést pedig hátráltatja: Kiirthy Ferencz főszolgabíró fölhivatik, hogy Eger város tanácsát utasítsa, miként rendőri közegeit ezen visz- szaélés beszüntetésére kötelezze, az ellene vétőket pedig az útalap javára pénzbírságban marasztalja el. (Vége köv.) Országgyűlés. — A képviselöház máj. 3-iki ülésében Luksics Bódog kimerítő indokolás után interpellatiót intézett az igazságügyminiszterhez az iránt : szándékozik-e addig is, mig uj vadászati törvény léphet életbe, úgy intézkedni, hogy senki följogosítva ne legyen idegen földön engedély nélkül vadászni? Az interpellate kiadatott az igazságügy miniszternek. Tárgyaltatok! a mentelmi bizottság jelentése Miletics Szvetozár sajtóügybeni pörbefoghatása iránt. A bizottság a pörbefogást megengedhetőnek véleményezi. E fölött élénk vita keletkezett; az ellenzék számos tagja Miletics kiadatása ellen szólalt föl, de a többség a kiadatást határozta el. Ezután Horváth Boldizsár igazságügyminiszter válaszolt Diet- rieh Ignácznak a kir. bíróságok életbeléptetése iránt tett interpella- tiójára. A miniszter kijelenté, hogy ha a bírósági törvényjavaslatok e hó végéig törvény erejére emelkednek, és előre nem látható, leküzd-4 T Á R Tessék egyet szippantani! Mí. dame még csak húsz esztendős volt, s máris özvegy. Az szomorú volt reá nézve, de még sem egészen. Férje, ki három hó előtt költözött jobb világba, 64 éves korában kelt házasságra, hogy egy félévvel később fiatal özvegyet hagyjon hátra, ki ezen halál által hirtelen igen tekintélyes vagyon birtokába jutott. — Hasonló szerencsétlenség elviselhető. — Madame szintén igy gondolkozhatott, s azonfölül a fekete öltöny igen jól állt halvány arczszinéhez. Nyáron azonban igen unalmas az élet a székvárosban, különösen egy egyedül álló fiatal özvegyre nézve. — Madame szenvedő lett — az oly korán jobblétre szenderült férj fölötti fájdalom megártott neki ; az orvos azt hitte, hogy szórakozás lesz a legjobb orvosság, madame elhatározá tehát, hogy fürdőbe megy. ■— A podgyász hamar elkészült, villámsebességgel futott a gőzös, és Baden-Baden nem fekszik a világon kívül. Az „angol udvar“ igen kitűnő fogadó, a lakás oly pompás s kellemes benne. Az orvos szórakozást parancsolt, madame ugyanazt kívánta, s azért „kocsis : az angol udvarhoz !u A fürdői idénynek épen ez időszak volt fénypontja, s hogy mit jelent ez Badenben, azt csak az tudhatja, ki ez időt ott tölté. Szinház, hangverseny, tűzijáték szüntelen váltakoztak, s madame azt vévé észre, hogy szórakozik, hogy szenvedő állapota elmúlt. — Miért is ne gondoskodott volna egészségéről? Madame tánczoif, vadászott, játszott, s e gyógymód igen jó hatással birt rá. — Az orvos kedves levélkét kapott, fényes douceur kiséretében. Madame már néhány hetet töltött az „angol udvarban,“ midőn egy idegen szintén ott vett szállást. Azt, kit röviden csak monsieurnek akarunk híni — mint mindenkit — elbájolta a szép özvegy. A szerencse kedvez neki, vis-á-vis-ja lett az étasztalnál. Kár a drága ételekért, melyeket a pinczér orra alá tart, ő azokat egy tekintetével sem ajándékozza meg, szeme csak madame-on csüng. Madame észreveszi, s kecsesen mosolyog. Vis-á-vis-ja ez által fölhátoritva, themát keres, hogy beszélgetést kezdhessen. — Nagy haj, nem tud találni. Az étkezés vége felé közéig, még mindig nincs thema: kétségbeejtő! — Hirtelen egy felséges gondolat. — Monsieur zsebébe nyúl, egy értékes burnótszelencze jő fölszinre. hetlen akadályok közbe nem lépnek, reméli, hogy az uj bíróságok már 1872. jan. 1-én müködésöket tettleg megkezdhetik. Á birói állomásokat, az elnöki állomások kivételével, pályázat utján szándékozik betölteni, s tájékozásul ki fogja kérni mindazok véleményét, kikről alaposan föltételezheti, hogy vidékük juridikai erejét legjobban ismerik. Egyébiránt bárkinek fölvilágositását is e tárgyban köszönettel veendi. A ház a miniszteri választ ezúttal nem vette tudomásul,, mert az interpelláló nem volt jelen. Következett a telepitvényes községekre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása, melyet a ház a közp. bizottság által tett módosítások szerint fogadott el. Ezután tárgyalás alá került az első folyamo- dásu bíróságok rendezéséről szóló törvényjavaslat, melyet a közp^ bizottság saját szövegezése szerint ajánl elfogadtatni. Legelőször Tisza Kálmán szólalt föl az ellenzék részéről, röviden előadva az okokat, melyek miatt a törvényjavaslatot el nem fogadhatja. De ha már a bíróságok rendezésének meg kell történni, óhajtja, hogy az mielőbb megtörténjék ; azonban fél, hogy a közel 6000 tisztviselő kinevezésénél számos hiba fog becsúszni. Az is aggasztja, hogy az igazságszolgáltatás ezúton nem lesz olcsóbb, sem a felekre nézve hozzáférhetőbb. Tisza K. beszédére az igazságügyminiszter tett néhánv észrevételt, mire a törvényjavaslat átalánosságban minden további vita nélkül elfogadtatott, s a részletes tárgyalás megkezdetvén, abban a ház a 8-ik §-ig haladt. — A máj. 4-iki ülésben folytatta a ház a bíróságok rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását, s egészen a 24-ik §-ig haladt, egy pár közbenesö szakaszt azonban a beadott módosítások miatt függőben hagyott. Az ülés folyama alatt b. Nyáry Gyula áthozta a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatát az eperjes tarnowi vasútra, a dalmatiai tűzifa vámmentességére s a községek rendezésére vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalásáról. Ez utóbbi törvényjavaslaton a főrendiház több módositványt tett, melyek kinyomatás után napirendre fognak kitüzetni. — A máj. 5-iki ülésben Gorove István köziek, miniszter be- nyujtá a vizszabályozási és ármentesitési társulatokra, úgy a gátrendC Z A. f*„Madame !“ szólt, s eléje tartá a szelenczét, „szolgálhatok egy kis burnóttal?44 Madame egész gyönge kis füléig vörös lesz. „Uram, én sohasem burnótozoru,41 ezt feleli, s arczát oly kifejezéssel fordítja el tőle, melyből az „esztelen41 világosan olvasható. Monsieur kis ideig zavarban van, de nemsokára ismét magához tér : a thema meg volt találva. Madame csalatkozott, monsieur nem volt esztelen. „Igen, igen rósz kegyedre nézve, madame,44 mondja ö, vállat vonitva — „az élet egyik legnagyobb élvezetét veszité igy el. Én mindent megkisérlettem, mit a világ gyönyör s élvezetnek nevez, minden csak undort s unalmat okozott nálam. Egy mulatságot bánat követett, a másikat megelégedés. Végre eszembe jutott, hogy hasonló boszus pillanatban a szomszédom által fölajánlott burnót, hirtelen enyhülést okozott, miért is nem haboztam soká, hanem gondoskodtam burnótról, s igy ellátva, szenvedélyes burnótozó lett belőlem. Azóta négy esztendő múlt el, s én legkisebb mértékben sem éreztem többé előbbi bajomat. Azért madame, sans géné kisértse meg orvosságomat, s vegyen egy csipetet !“ „Merci, merci, monsieur,41 — felele madame hidegen; „én nem ismerem a bajt, melyről ön beszél, és ha megismerném, gondolom, volna még más szer is, melylyel azt elnyomhatnám.44 „Miféle?44 — kiálta monsieur; „ah madame, szeretném önt hallani. “ „Olvasás, gondolkozás, jó tettek s a társaság örömei.14 „Oh, oh, mily balgaság ! Mondhatom önnek, hogy én ezeket mind megkisérlettem ; mind hasztalan volt. Az olvasás elálmosit, a gondolkozás fejfájást okoz ; egyedül a jó tett, meg kell vallanom, kellemes időtöltés ; azonban csak nem lehet reggeltől estig alamizsnát osztani. A mi pedig a társaság örömeit illeti, hm ! barátaim egyik része megcsalt, a másik pedig nevetség tárgyává tett; következés- kép nem vagyok azon helyzetben, hogy a társaság örömeiről dicsérő- leg szólhassak. Láthatja tehát, hogy egyedüli vigaszom szelenczémben van. Kérem, vegyen egy csipetkét, madame!44 (Vége köv.) /
