Eger - hetilap, 1871
1871-05-11 / 19. szám
147 őrségre vonatkozó törvényjavaslatokat, melyek kinyomatván, az osztályokhoz fognak utasittatni. Ezután Tóth Vilmos belügyminiszter ■sajnálattal jelenté, hogy az ország egyik részében megzavart közrend helyreállitása czéljából szükségelt királyi biztosságot még ez idén sem lehet megszüntetni ; ennélfogva az ezzel egybekötött költségek fedezésére 140,000 ft. póthitel megszavazását kéri. E törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz utasittatott véleményadás végett. Napirenden volt a bíróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, mely alkalommal csak a 25. §.-hoz beadott három rendbeli módositvány idézett elő hosszabb s élénkebb vitát, mely módositványok czélja a telekkönyvi ügy decentralisations volt. A még hátralévő szakaszok tárgyalása csakhamar befejeztetett. — A május 6-iki ülésben Simonyi Ernő interpellatiót intézett a belügyminiszterhez a munkabeszüntetö pesti szabósegédek közül 52- nek történt elfogatása ügyében. — Napirenden volt előbb az északame- rikai Egyesült-Államokkal kötött consulsági egyezmény, azután a határörvidéki posta, távirda és tengerészeti szolgálat 1871-iki költségeinek födözésére szükséges póthitelre vonatkozó törvényjavaslat. Mindkettőt a ház vita nélkül elfogadta. Következett a királyi ügyészségekről szóló törvényjavaslat, melyet a ház, két szónok hozzászólása «tán, 103 szavazattal 95 ellen, a részletes tárgyalás alapjaul elfogadván, abban a 24. §-ig haladt. — A május 8-iki ülésben Gorove miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a Horvát- és Dalmátországokbani utakra 1869-ben tett kiadások megtérítésére s a kikötői munkálatok költségei fedezésére nézve virement magadása iránt. Gonda László interpellálta a pénzügyminisztert egy, a helvét hitvallásuakat érdeklő 1870-iki pénzügyi rendelet tárgyában, kérdvén : szándékozik-e azt föntartani, s hogyan képzeli azt az autonomikus jogokkal megegyeztethetönek ? Tóth Vilmos miniszter felelt Irányi Dánielnek Raspe Henrik kiutasítása iránt tett régibb interpellatiójára. Pauler miniszter pedig Hrabár Manó interpellatiójára válaszolt a kath. alapítványi ösztöndíjak ügyében. Mindkét választ a ház tudomásul vette. Napirenden volt a kir. ügyészségekről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A még hátralevő (25—32. §§.) szakaszokat a ház egyetlen egy módosítással, minden nagyobb vita nélkül elfogadta. Ausztria. A birodalmi tanács alsóházának f. hó 5-iki ülésében a miniszter- elnök egy kormányi előtérjesztvényt nyújtott be, mely a Galicziára vonatkozó alapelvi szabályokat tartalmazza. Ez elöterjesztvény egyik szakasza fölsorolja a galicziai tartománygyülés hatáskörébe tartozó ügyeket, melyek a következők: a keresk. és iparkamrák berendezése, a hitelegyletek, biztositó társulatok, bankok, takarékpénztárak, az összes oktatásügy, a rendőrségi törvényhozás, a tolonczozásra, gyámsági és gondnoki ügyekre, a békebirói intézmény behozatalára, a létesítendő egyesbiróságok hatáskörére és eljárására, az országban fönálló első és másodfolyamodásu közigazgatási hatóságok szervezésére vonatkozó törvényhozás. Galiczia a koronánál saját minisztere által leend képviselve, és számára a legfőbb és semmítő törvényszéknél külön tanács állittntik föl. Ezen törvényen csak a galicziai tarto- mánygyülés beleegyezésével, a birod. tanács utján, két harmadrész szótöbbséggel tehetők változtatások. A birod. tanács alsóházának máj. 2-iki ülésében a kereskedelmi miniszter 6 millió hitel iránt adott be törvényjavaslatot, mely a Bécs- ben rendezendő világkiállitásra kívántatik. — Az államnak az egy- házhozi viszonyát illetőleg Jiricsek miniszter kinvilatkoztatá, hogy ö ugyanazon állásponton van, melyen a kormány volt, midőn a concor- datumot fölmondta. A csalhatlansági dogma, mint ilyen—úgymond — egyházi ügy, de az állam köteles annak gyakorlati következményeivel szemközt megóvni a maga jogait. — A hivatalos lap máj. 4 iki száma egy cs. leiratot közöl, melyben ö Felsége azon óhaját fejezi ki, hogy Krakóban tudományos egyetem alapittassék. Politikai hetiszemle. Páris alatt példátlan dühhel foly a harcz, de az eldöntés pillanata még mindig nem érkezett meg. Május 3-án borzasztóan röpültek a bombák Párisba, az Issy erőd körül is nagy elkeseredéssel harczoltak, mindkét részről nagy veszteséggel, de minden látható siker nélkül. Az Issy erőd egészen szét van rombolva, s a lázadó helyőrség a még fönálló falak mögött van elsánczolva. A lázadók mindent előkészítettek, hogy az erődöt szükség esetén légbe röpíthessék. A Vanves erődöt is keményen lövik a versaillesiak. Az utóbbi napok harczai is véresek voltak, s a lázadók, az összes párisi lapok szerint is, mindinkább sarokba szorittatnak. Valóban nagy ideje ia volna már, a lázadók garázdálkodásainak véget vetni. Berlinben ia napról napra türelmetlenebbek lesznek, s a beavatkozást legköze- lebbre kilátásba helyezik. Máj. 8-án a versaillesi kormány egy kiáltványt. intézett a párisiakhoz, mely a németek részéről uj támadást helyez kilátásba, s mindazok életének kegyelmet Ígér, kik a fegyvert leteszik. A kiáltvány segélyt is Ígér a szükséget szenvedő munkásoknak, s fölhívja a kormány számos párthiveit, hogy nyissák ki Páris kapuit, hogy a támadás fölöslegessé tétessék. A kiáltvány többi közt azt mondja : „Néhány nap múlva Párisban leszünk." — Afólkelök seregének veszteségét május elejéig párisi jelentések 14,000 halottra és sebesültre s 6000 fogolyra teszik. A lázadók kormányának kiadásai april 30-ig 25 millió, bevételei (rablásai, zsarolásai sat.) 26 millió frankra tétetnek. A fölkelők e hó elején 20 napi fegyverszünetet kértek, de elutasittattak. Hir szerint a községtanács tagjai előkészületeket tesznek a menekülésre, mi azonban nehezen fog nekik sikerülni. A községtanács üléseiben viharos és botrányos jelenetek fordulnak elő. A tanács tagjai minden kigondolható szemrehányással illetik egymást. Egy ily ülésben Cluseret tábornok kardját földhöz vágta, s lemondott a hadügyminiszterségröl, azon nyilatkozat kíséretében, hogy „ily emberekkel semmire sem lehet menni." Erre rögtön elfogatott. Hanyagságot, mulasztást vetnek szemére, sőt azzal is vádolják, hogy a versaillesi kormánynyal egyetértett volna, szóval, hogy áruló. — A párisi érsek szabadonbocsáttatása iránti hir még eddig nem valósult. — A községtanács több tagja egy proclamatióban fölszólít minden francziát, hogy Thierst és Mac-Mahont, mint honárulókat fogják el, s minden teketória nélkül akaszszák föl. A községtanács továbbá a versaillesi tábornokok fejére 10,000, az ezred- és zászlóalj-parancsnokok fejére pedig 1000 frank dijt tűzött ki, s elhatározta, hogy necsak a Vendome-szobor, hanem XVI. Lajos kápolnája is le- romboltassék. — Párisban a sebesültek közt rendkívül nagy a halandóság. Hir szerint a cholera jelenségei is mindenfelé mutatkoznak, de szigorúan meg van tiltva, e felöl beszélni. Gambetta volt miniszter közelébb Madridból visszatért Fran- cziaországba ; alig ért azonban franczia földre, a versaillesi kormány ellene és bizalmas embere Laurier, volt párisi ügyvéd ellen minden irányban elfogatási parancsot bocsátott ki. A versaillesi kormány ezen eljárásának oka bizonytalan. Egy hir szerint Bordeauxban szövetségi liga alakult, mely nyomást akar gyakorolni a versaillesi kormányra, hogy Páris iránt engedékeny legyen. E liga feje állítólag Gambetta lenne. Egy más hir szerint Rosseban Gambetta elnöksége alatt titkos törvényszék alakult, mely a nemzetgyűlés megszüntetésére törekszik. A Német- és Francziaország közt függőben levő béke kérdése váratlanul uj fordulatot vett. Az alkudozások Brüsselben félbesza- kittattak, s a német részről Versaillesba küldött ultimatum nyomása alatt, a majnai Frankfurtban kezdettek meg újra , és pedig közvetlenül Bismarck és Favre Gyula közt. Franczia részről a fizetési föltételek miatt támasztattak nehézségek, miután a francziák az 5000 millió franknyi óriási összegnek 3 év alatti lefizetését magukra nézve lehetlennek tartják. Német részről azonban nem engedtek, s e miatt szakittattak meg a tárgyalások Brüsselben. Úgy látszik, hogy a frankfurti alkudozások sikeresen folynak, s gyorsan fognak befejeztetni, daczára annak, hogy Bismarck a hadikárpótlás pontos fizetését erősen hangoztatta, s kölcsön fölvételét ajánlá. Május 7-én valameny- nyi főpontra nézve egyetértés jött létre, s a békeokmány szövege legközelebb meg fogna állapíttatni. Olaszországban a „nemzetközi társaságinak messze elágazó összeesküvését fedezték föl, mely az ország föllázitását tűzte ki czélul. Az összeesküvésben katonák is részesek. Az ország valamennyi nagyobb városában a forradalmi ügynökök már minden előkészületet megtettek a forradalom kitörésére. Nagyszámú elfogatások történtek. A porta állítólag komolyan háborúra készül az egyiptomi alki- rály ellen. Konstantinápolyban a szakadást bevégzett ténynek tekintik. Oda érkezett magántudósitások szerint, az alkirálynak épen nincs szándékában a portával szakítani, de a szultán az, ki a háborút minden áron előidézni törekszik. A hadi készületek állítólag nagy gyorsasággal s erélylyel folynak Egyiptom ellen. Máj. 4-én a nagyhatalmak követei az angol követ palotájában értekezletet tartottak, melynek tárgyát az egyiptomi kérdés képezte. Különben remélik, hogy az angol követnek, ki a két fél közötti közvetítést magára vállalta, még sikerülend, egyességet hozni létre. Az alkirály megígérte volna, hogy hadseregét leszállítja, s a Vörös-tenger partjain kezdett erődítési munkálatokat abbanhagyja.
