Eger - hetilap, 1871
1871-04-27 / 17. szám
131 közleményeknek az ország több egyházmegyéjében állítólag történt kihirdetéséről hivatalos tudomása nincs, s hogy a kormány a kir. tetszvényjog foganatba vételéről intézkedett, annak csonkitatlan töntartását kötelességének tartja, s reméli, hogy azon törekvéseiben, melyek a polgári szabadságnak s a magyar közjog függetlenségének egész épségében föntartására irányozvák, minden hazafinak kész támogatására számíthat. A ház a miniszteri választ — a szélsőbal kivételével — tudomásul vette, és Schwarcz Gyula kijelenté azzal való megelégedését, kérve a minisztert, hogy azok ellen, kik a csalhat- lansági dogmát engedély nélkül kihirdették, teljes szigorral járjon el. Ghyczy Kálmánnak és gr. Zichy Nándornak a kath. autonómia ügyében tett interpellatiójára Pauler Tivadar miniszter szintén válaszolván, mindenekelőtt kijelenté, hogy a kath. congressus határozatai fölött érdemileg nem nyilatkozhatik, miután azok még eddig a minisztériumhoz felterjesztve nincsenek, tehát még alapos s beható tárgyalás alá sem vétethettek. Azon állításra, hogy a congressus nem törvényes módon alakult, azt feleli: hogy a congressus semmiféle törvénybe nem ütközött, sőt a vallás-szabadságnak s az 1848. 20. t. czikkben kimondott egyenlőség kifolyásának mutatkozik. A mi a kormány jövőben követendő eljárását illeti : a kormány az egyházak és hitfelekezetek szervezési és önkormányzati jogát az 1848.20. t. ez. értelmében, a törvények határain belül, az állam fölügyeleti jogának teljes épségben tartása mellett, egyátalában s igy a kath. egyházra nézve is elismeri. A mennyiben azonban ezen önkormányzati szervezés által fönálló törvények és törv. gyakorlaton alapuló viszonyok megváltoztatása czéloztatnék, foganatositása előtt a törvényhozás jóváhagyását elkerülhetlennek tartja. Mihelyt tehát a congressus munkálatai a kormány elé fognak terjesztetni, az azokat beható megfontolás alá veendi, s a kifejtett fölfogás szerint fog intézkedni és eljárni. — A ház a miniszteri választ többszöri helyeslés által szakasztottá félbe. Erre Ghyczy Kálmán felelt. Föntartja továbbra is azon nézetét, hogy a kath. congressus nem törvényes módon alakult, s hogy ennélfogva annak határozatai még ő Felsége netaláni megerősítése daczára sem lennének a kath. hívekre nézve kötelezők az országgyűlés jóváhagyása nélkül. Egyébiránt a miniszter válaszával, az ügynek jelen stádiumában megelégszik. Gr. Zichy Nándor is kinyilatkoztatta, hogy a miniszteri válaszszal teljesen megelégszik ; mire a ház azt tudomásul vette. Ezek után a ház folytatta az irtványokról szóló törvényjavaslat tárgyalását, melynek gyors befejezte után az elnök bejelenté a miniszterelnök levelét, melyben tudatja, hogy ő Felsége a delegatiókat Bécsbe, máj. 22 re összehívta. A levél kinyomatása és tárgyalása elhatároztatott. — Végül tárgyalás alá került a tagosítás és arányosításról Erdélyben szóló törvényjavaslat , melyet a ház átalánosságban vita nélkül elfogadott, s a részletes tárgyalásban a 27. §-ig haladt. — April 24-én nem volt ülés. / — Es én gazdag?niint Kroesus,szerelem és gyöngédségben. Agatha, monda lágy, reszkető hangon, lábaihoz térdelve, azon óra a vasúton határzott életem fölött. Én szeretem önt, ez már ön előtt sem lehet titok ; legyen enyém Agatha, oszsza meg velem szerény sorsomat, mit végtelen szerelmem nyújthat önnek. E gyermek, ki által az égő pokoltól menekültem meg, ez legyen őrangyalunk az életben, ez fűzze össze szorosabban sziveinket. — Ön felejtő, hogy én e Don Jüant szeretem, sza’kitá félbe Agatha. — Én e szerelmet ki fogom szakítani szivéből, folytatá a báró szenvedélyes hangon ; oh, csak egyetlen szavát adja a reménységnek, Agatha, életem ön nélkül becsnélktili. Kétkedik ön szerelmemben? — Hogy tenném azt? mondá bensöleg a Hölgy ; egészen büszkévé tesz, hogy miattam elhagyja a milliomos nőt. Én hiszek szerelmében, mely boldoggá tesz. — Agatha! — Azonban egy föltételt tűzök ki. — Mindent teljesítek. — Nos tehát, én mindkettőnket meg akarom óvni a késő megbánástól. Ön holnap reggel menyasszonyához fog menni, és minden gyűlölet nélkül megmondja neki, hogy miért nem öt választhatja. Legyen, kívánságát teljesítem ; minden gyülölség és neheztelés nélkül fogom neki megmondani, hogy nem vehetem el, és örömmel engedem át az örökséget — s aztán Agatha — Ausztria. Mint Bécsből Írják a „P. N.;‘-nak, ottani diplomatiai körökben épen nem osztják az orosz politika fölötti amaz aggodalmakat, melyeket a magyar lapok nyilvánítottak. Nem mintha csalódásban élnének ott az orosz politika végczéljai körül — irja a levelező — de több ok támogatja azon föltevést, hogy a pétervári cabinetnek nincs szándékában, sem tehetségében, amúgy hirtelen fegyverhez nyúlni, mint azt gyorstollu röpiratszerzök állítják. A katonai téren mutatkozó élénk mozgalom nem tekinthető ^fenyegető előkészületnek, mert az csupán az összes orosz védrendszer átalakításának természetes következménye. Levelező továbbá megbízható értesítések nyomán állíthatja, hogy a sokat emlegetett nagy orosz-török barátságnak is alkalmasint nagyobb a füstje, mint a tüze. Az erre vonatkozó hirek mind orosz forrásokra vezethetők vissza, mi már egymagában is gyanússá teszi azokat. E híresztelések czélja lenne : bizalmatlanságot kelteni az osztrák magyar monarchiában ennek legtermészetesebb szövetségese, Törökország iránt, és az úgyis szunnyadó Angliát még jobban elaltatni. Az orosz-porosz barátságra vonatkozólag pedig úgy vélekedik a levelező, hogy bármily nagy, tüntetésszerü legyen is e barátság, Oroszországban még sem merészük remélni, hogy Németország Oroszországnak egy, az osztrák-magyar birodalom ellen intézett támadó háborújában orosz részre álljon. — Ez egész levélből az tűnik ki, hogy Bécsben nagyon is rózsaszínben látják a dolgokat. Félünk, hogy annál keserűbb lesz majd a csalódás. Egy bécsi lap irja, hogy a német császár e nyár folytán meg- látogatandja Karlsbadot és Gasteint. — Hir szerint Metternich her- czeg a dipioinatiai pályát valami udvari méltósággal cseréli föl. — A bécsi „Presse11 hevesen megtámadja az uj miniszter, Grocholszkyí, a lengyel lapokból constatálva, hogy egyetlen egy párttöredékkel sem rendelkezik. A támadó czikk azzal végződik, hógy Grocholszky kinevezése által a lengyelek helyzete csak súlyosbodott. Ez állitás czáfo- lataul april 24-én a Bécsben 1 akó lengyelek egy küldöttsége bizalmi iratot nyújtott át Grocholszkynak. — Tegetthoff altengernagynak Bécsben emlékszobrot emelnek. Az első aláírási kimutatás már 20,000 ftot tüntet ki. Magyarországban gr. Andrássy Gyula miniszterelnök fogad el adományokat. Marburgban (Tegetthoff születéshelyén), Triesztben és Polában is szándékoznak neki emlékszobrot emelni. Politikai hetiszemle Páris belállapota még folyvást a legszomorubb képet nyújtja. Nemcsak a községtanács önkénykedik a legnagyobb mérvben, hanem a nemzetőrök is gyakran garázdálkodnak saját szakállukra. A palotarablások és elfogatások napirenden vannak, hol a községtanács rendeletéből, hol egyes nemzetőrök jóakaratából. Újabban Mac-Ma- hon palotáját rabolták ki a nemzetőrök. Hasonló sors érte Picard miniszter házát, a belga követség s a hadügyminisztérium palotáját is. — Akkor az öné leszek, Arthur, ha el nem taszít magától, mint haragos Don Jüanom. A következő délután a báró doktor Eichlerhez ment ; ez rá nézve igen kellemetlen ut volt. — Hála az égpek, csakhogy itthon találtam, doktor, mondá különös sietséggel. Én meggondoltam magam, nagybátyám örökös- nőjét szeretném látni, és vele beszélni. — Majd hogy nem későn érkezett, báró ur, mondá mosolyogva a doktor; épen most készültem öt a pályaudvarba elkísérni. — Jó, én nem fogom e hölgyet soká tartóztatni ; lesz oly szives, hozzá vezetni ? — Menjen csak oda be, már útra készen találja. A báró kezével végig simitá homlokát, és eltűnt a szoba mellékajtaján. A doktor kezeit dörzsölve, ravasz mosolylyal ajkán, lépett ki a másik ajtón. Egy nyúlánk alak, hamuszin utiöltönyben állt egy asztal előtt, könyvet tartva kezében, melyben lapozgatott. Háttal volt fordulva a bárónak, kinek e nő megpillantásakor, sajátságos érzés támadt szivében. , Vontatva tett néhány lépést előre, és mondá: Én báró Norbeck vagyok. Lassan fordult meg a hölgy, és könnyedén meghajtva magát, válaszolt : — Én pedig Seefeld Agatha. Megdermedve nézett a báró reá, gyorsan voná kezeit homlokán végig, mintha szemfényvesztés történt volna vele, végre kérdé: *
