Eger - hetilap, 1871
1871-04-27 / 17. szám
132 A községtanács a korona fölfedezett drágaköveit elkobozta, ugyanezt akarja tenni az osztrák-magyar követség tutoraival, azon ürügy alatt, mintha azok a császárné tulajdonát képeznék. A Vendome-szo- bor eladása végett árverést hirdetett ; a Louvre-palota hires festményeit is kótyavetyére bocsátja; a rokkantak palotájában levő ezüstkészletet lefoglalta, s a gáztársulat irodáiban házkutatást tartván, az ott talált 3 millió frankot elrabolta, s egy rendelete által minden távollevőt hazaárulónak nyilvánítván, vagyonuk elkobzását rendelte el. Az istenitisztelet szabadsága fölfüggesztetett; april 16-ika óta Páris valamennyi temploma és iskolája zárva van. — A Conciergerie-fog- házban mintegy 80 pap van elzárva, kikkel a legembertelenebbül bánnak. Eleimül reggel egy darab fekete kenyeret, 9 órakor egy állítólagos bouillont, d. u. 3 órakor egy adag vizet vagy kevés bust kapnak. Sem kést, sem villát nem kapnak, hanem kis rövid fakanalakat. Azt sem engedik meg nekik, hogy, mint a többi foglypk, saját pénzükön terítéket s jobb ételeket hozassanak maguknak. Éjjel-nappal cellájukban kell maradniok, a börtön udvarán szabad levegőt szivniok nem szabad; leveleket nem Írhatnak, s nem kaphatnak. — A lakosok szánandó sorsát az élelmiszerek nagy hiánya is sulyos- bitja. Hús már nem kapható, vaj egy kilogramm 90 frankba kerül. A város bombázása is sok emberéletbe kerül. A Mont-Valerien-eröd bombái a legszebb városrészeket végenyészettel fenyegetik. Különösen nagy volt a rombolás april 21-én. Az ágyuk pokoli dörgése a Ternes-városrész lakóit egészen elűzte. A hires diadalív már romokban hever. A békés kiegyenlítés reménye végkép eltűntnek mondható. A párisi lapok legnagyobb része ajánlja ugyan a kiegyezést, de a községtanács csak oly föltételek mellett volna hajlandó a kiegyezésre, melyeket a versaillerí kormánynak lehetlen elfogadnia. Ézt maga a községtanács is jól tudja, azért egy april 19-iki nyilatkozata, mely a párisi forradalom állítólagos czéljait fejtegeti, kijelenti, hogy a kigyult harcz egyezmény utján véget nem érhet. „Nekünk har- czolnunk, vagy győznünk kell !“ mondja végül a nyilatkozat. Ennek daczára a párisi republicanus liga, mely nagyobbrészt mérsékelt elemekből alakult, még nem mondott le végleg a kibékülés reményéről. April 21-én egy három tagú küldöttséget választott, mely Versailles- ban utolsó, határozó lépést tegyen a kiegyezésre. A küldöttség határozottan körvonalozott alkudozási föltételeket vitt magával, melyek ha Thiers által elfogadtatnának, a liga hajlandó lenne a községtanácsot is rábírni e programra elfogadására. E küldetés eredményéről még nem érkezett tudósítás. — E közben a községtanácsnak elég oka van az aggodalomra. A nép fenyegető arczot kezd ölteni, s csak nagy nehezen képes tekintélyét az ordítozó éhes nép zajongása közt fön- tartani. Ide járul, hogy a községtanács tagjai közt is nagy egyenetlenség uralkodik. A Páris körüli harczokról a távirda változó s egymásnak ellenmondó híreket hoz, melyek egybevetése azon eredményt tünteti ki, hogy a versaillesi csapatok, bár még mindig nem tudtak döntő sikert kivivni, a fölkelők fölött határozott előnyben vannak, s Versaillesban nem minden alap nélkül remélik, hogy rövid idő alatt sikerülni fog, a községtanács iszonyú gazdálkodásának véget vetni. De minden jel oda mutat, hogy sok vér fog még addig kiömleni. A községtanács egész Párist torlaszhálózattal vonatta be; a külső boulevardok valóságos kis erődök,melyek tömérdek golyószórókkal vannak ellátva.Több helyen robbanó gépek is vannak elhelyezve. Ha tehát a versaillesi csapatoknak sikerül is Párist rohammal bevenni, azutczákon kifejlendö harcz kétségkívül makacs és véres leend. Ducrot tábornok 32,000 emberével már csatlakozott Mac-Mahon főparancsnok hadseregéhez, mely naponta újabb erődítéseket nyer a hazatérő foglyokból. De a községtanács is mindent elkövet a győzelem biztosítására. Legközelebb minden fegyverképes férfit egész 55 éves korig fegyver alá szólított, s a ki önként nem megy, erőszakkal viszik a harczba. A lázadók állítólag 200,000 emberrel, 410 ágyúval és 181 golyószóróval rendelkeznek. A döntő harcz, melyben mindkét fél egész erejével részt vesz, mégnem vette kezdetét. A veszteségek az eddigi harczokban igen jelentékenyek voltak, sok ezerre megy a mindkét részröli halottak és sebesültek száma, különösen sokat szenvedtek a lázadók, kik közt a fölmerült rendetlenségek, valamint az élelmezés és az orvosi segély hiánya miatt is sok a panasz. Berlinben közelebb a császár elnöklete alatt Bismarck, Moltke és más katonai notabilitások tanácskozmányt tartottak, melyben állítólag két fontos megállapodás történt. Ugyanis ama körülményekkel szemben, melyek Francziaországban kifejlődtek, s a hadikárpótlás fizetését megnehezítik, elhatározták a franczia műkincseket, nevezetesen a képtárakat, a különféle müintézeteket, múzeumokat lefoglalni. A másik megállapodás Napoleon visszahelyezésére vonatkozik. E czélra a franczia katonaság közt már nagyban foly az izgatás, és titkos ügynökök készítik őket elő a legközelebb bekövetkezendő eseményekre. E terv épen nem valószínűtlen. Sem Vilmos császárnak, sem Bismarcknak nincsen Ínyére a köztársaság, s Francziaország jelen helyzete épen alkalmasnak látszik arra, hogy a köztársaságnak szép szerével nyakára hágjanak. E czélra a bonapartisták roppant erőfeszítéssel működnek. Napoleon elhagyta Angliát; hogy hova ment, bizonytalan. Állítólag Normandiában tartózkodik, s csak alkalmas pillanatra vár, hogy nyíltan kitűzze a császári lobogót. A német birodalmi tanács april 24-iki ülésében véglegesen megszavazta a kormány által kért 120 milliónyi kölcsönt. A vita folyamában kinyilatkoztatá Bismarck, hogy ha a francziák lefizetik az első félmilliárdot, az erődök csak a béke megkötése után fognak odahagyatni. „Mint látszik, — folytató — a brüsseli béketárgyalások nem igen gyorsan haladnak. Francziaország azt látszik remélni, hogy későbbi megerősödése után kedvezőbb föltételeket nyerhet. Mi semmiesetre sem türendjük meg a békeelözetek megcsorbitását. A párisi mozgalmak kitörésekor Németország a versaillesi kormány részéről — Agatha, ön az valóban? — Igen, báró ur, én vagyok, kinek e gonosz Don Juan kosarat adott. — És te — nem, ez lehetetlen ! kiáltá a báró magán kivül, a hölgy kezét megragadva. Te volnál — nagybátyám által kiszemelt menyasszonyom. — Igen, kiről te lemondtál, és arra sem érdemesitél, hogy megnézz. Lásd, e rut boszorkány — — Oh hallgass, hallgass, kérlek, s mintegy álmodva nézett rá ; én meg vagyok büntetve — gondolj Don Jüanra —■ — Rágalmaztak téged. — És te szeretsz, Agatha ! Nemde azonnal megismertél, és tréfát űztél velem ? — En ismertelek arczképedről, és rósz véleményed miatt akartalak megbüntetni. A báró elragadtatva voná magához Agathát, mit ez nem ellenzett, és csókokkal halmozá ajkát. — Ej, nézze meg az ember e Don Jüant ! kiáltá a doktor, fejét az ajtón bedugva, még utoljára szerelmes lesz a báró e rút sárkányba. Lassan, báró, ön lemondott kezéről, esküdözött, — — Atyailag megóvott ön, doktorkám, a hamis eskütől ; de önök játékot űztek velem. — Köszönje nekem és a gondviselésnek, hogy elfogultságából kigyógyult, kedves báróm, folytatá komolyan a doktor. En valék az, ki e hölgy szeszélyét legyőztem, és öt önnel egyidejűleg útra küldtem. A gondviselés pedig azon elhagyott gyermeket küldé, hogy önöket összehozza, — Es e gyermek oly kedves legyen előttünk, mintha sajátunk volna, kiáltá a báró. Hol hagytad őt, kedves kis menyasszonyom ? — Itt vagyok, papa, kiáltá Friderika, félénken és elpirult arcz- czal egy szögletből kilépve. — Jőj, édes gyermekem, szivünkre, szüleid leszünk, és sohasem felejtjük, mit neked köszönünk. — És a nagybácsi? kérdé, hamisan mosolyogva Agatha. — Emléke legyen áldott, mondá a báró ; ő mégis szeretett engem. Megindulva öleié át Agathát, és a doktor némán inté rá az ament. Hogy az esküvő nemsokára megtartatott, azt mondanunk sem kell. Nem volt okuk, boldogságukat továbbra halasztani. De ugyané napon egy névjegyet kaptak e nevekkel: Hubert Angelika. Golikow Iván herczeg. Mosolyogva nézett egymásra a boldog pár, s szivökben a menynyel léptek a kocsiba, mely őket a menyegzői útra volt viendő. (Németből.) Margit. *
