Eger - hetilap, 1871

1871-04-13 / 15. szám

J14

tatni a gyanús vagy veszélyes egyént, a következő esetekben : 1) midőn a vizsgáló bíróság vagy megyei ügyészség valamely vádlott ellen elővezetési parancsot bocsát ki, és annak foganatosítását a községi elöljáróságra bizza ; 2) midőn a községben valamely személy azon nehéz gyanú alatt áll, hogy bűntettet követett el, vagy a bűntetten rajtakapatott, s tartani lehet, hogy szabadlábon maradása által vagy meghiusitja a birói vizsgálatot, vagy elszökik. Az első esetben, mint a birói hatóságok törvényes közege, a másodikban pedig, mint közrendtartási közeg tűnik föl a községi elöljáróság, s kellő óvatosság mellett élhet ezen jogával fölsőbb megbízás nélkül is, hivatalos kötelességből.

Kötelessége minden községi elöljárónak ép úgy, mint a biztonsági hatóságnak, a letartóztatott személy vallomását tüstént kivenni, a tényáll.ást jegyzőkönyvbe venni, s ha a letartóztatásra alapos ok mutatkoz'k, a foglyot az illetékes bíróságnak átküldeni. Történik ugyanis gyakorta, hogy a városi községekben, különösen lakodalmak alkalmával, az illetékes rendőri biztos elfogat valamely gyanús személyt, s több napon át zárva tartja, mialatt az ily letartóztatott személy, ki például semmi veszélyt nem sejthetett előre, s egy napra hozott költséget magával, éheztetésnek, fagyoskodásnak s más egyéb szenvedésnek, vagy jószága s egyéb vagyona megkárosításának van kitéve; mi hogy ne történjék, csak a községi elöljáróság emberiessége s eszélyes eljárása által előzhető meg. A törvény és lelkiismeret ezen parancsa szem előtt tartandó a községi elöljárók által akkor is, midőn közzavargások s verekedések alkalmával több egyént fogatik el egyszerre.

Ha méltó okok fordulnak elő arra nézve, hogy valaki elzáras- sék, ez megtörténvén, igen ajánlatos, miszerint a községi elöljárók, különösen pedig a jegyzők, kimerítő tényleirást csatoljanak a följelentéshez. Az ily tényleirásokat az illető bírósághoz kell beküldeni a tettessel együtt.

Mindezt megtenni, a községelőljáróságok részéről nemes kötelesség, és úgy tartjuk, hogy mindaz, a ki méltónak érzi magát arra, miszerint valamely község kormányát elvállalja, e nemes kötelességet nem fogja csekélyebbnek tekinteni a tényleges törvények parancsánál, melyet ha betölt is valaki, teszi, mint csupán honpolgár, de mit ily nemes ügybuzgalom nélkül mindenkor csak mint tisztviselő, nem pedig mint egyszersmind igaz hazafi s honpolgár teljesitne. Mert a társadalmi élet rendében mindenkor a községélet érdekei képezik azon legközelebbi központot, honnan valamint a magáncselekvőség, úgy az országos közrehatás munkája által mindenki legáldásosabb fényt áraszthat az egészre, s hol leginkább betöltheti emberi, hazafiui s honpolgári hivatását. L'órinczfy János.

Megyei élet.

Heves-Szolnokmegye aprilhavi bizottmányi üléseiből.

(Vége.)

— A magyar kir. belügyminiszter f. év márczius hó 31-éröl 16715/>87o- szám alatt az 1871-óvre szóló megvizsgált — a magyar kir. igazságügyminiszterrel egyetértve 186,140 ftban megállapított, s az országgyűlés által is helybenhagyott — költségvetés egyik példányát mellékleteivel együtt a megye közönségének azzal küldi vissza, hogy háztartását a költségvetésben megállapított tételek és ugyanabban foglalt tüzetes utasítás szabatos szem előtt tartásával, a megállapított egész évi javadalmazás határain belül, oly módon igyekezzék berendezni, hogy a fönkitett évi javadalmazás összegéből a megyének minden kiadásai, és bármi néven nevezendő közkormányzati szükségletei fönakadás nélkül fedeztethessenek, és pedig annál inkább, mert a kiszabott javadalmazás a megjelölt határt már is túlhaladván, a javadalmazás netáni szaporítására irányzott kérelmeknek a legjobb szándék mellett sem tehetend eleget.

Tudomáséi vétetvén, Isaák László első alispánnak tudomás, és Okolicsányi József főpénztárnoknak, a visszaküldött költségvetéssel együtt, miheztartás végett kiadatott.

— A verpeléti zugó helyszíni megvizsgálásával megbízott küldöttség f. évi márczius 31-én kelt hivatalos jelentését bemutatja.

A jelentés tárgyának érdemére nézve teendő intézkedés a legközelebb tartandó évnegyedes bizottmányi gyűlésnek tartatik fon. Hogy azonban addig is a szükséges óvó s a kellő előintézkedések az illetők által megtétethessenek, a jelentés másolatban Nagyfejeő Má tyás szoigabirónak azzal adatik ki: hogy azt Verpelét mvárossal s az érdeklett malombirtokosokkal közölvén hívja föl azokat, hogy a jelentésben körvonalazott tervek nyomán létesítendő óvintézkedésekre nézve egyetértöleg határozzanak. Egyszersmind pedig nevezett szolgabiró fölhatalmaztatik, hogy ha a szükség úgy kívánja, az ideiglenes fölfogó gátat átvágathassa, hogy ekkép a viz a rendes mederbe vissza vezettethessék, elváratván annak idejébeni hivatalos jelentése.

— A 13,/xvi87i- sz. a. határozattal Posta István Czibakháza m.- város bírája által kezelt pénztári számadásoknak megvizsgálására kiküldött bizottság hivatalos jelentését bemutatja. Ennek kapcsában fölolvastatott Szombathelyi Endre szoigabirónak ugyanezen határozattal beadni elrendelt nyilatkozata.

A küldöttségi jelentésből kitűnik, hogy a Posta István czibak- házi biró által kezelt pénztárak s az azokról vezetett számadások

A talált gyermek.

(Folytatás.)

Az idegen hölgy, ki a talált gyermeket pártfogása alá vette, sürü fátyola alól egy vizsgáló pillantást vetett a báróra, aztán egy csöndes, elégedett mosoly jött ajkára.

Midőn a vonat ismét mozgásba jött, a báró a hölgy elé állott, és mondá : Engedje meg ön, hogy az emberiség nevében legmélyebb köszönetemetnyilvánítsam; ne utasítsa ezt, kérem, büszkén vissza, ha mindjárt tettének jutalmát szivében hordja is.

— Ön túlbecsüli azt, mit tettem, báró ur, mondá a hölgy, visz- szahajtva fátyolát, volt-e ez több egyszerű emberi kötelességnél?

— Oh igen ! sokkal több e téren, kiálta a báró, itt, megbocsásson, asszonyom, az emberi kötelesség e neme fehér holló.

— Azt hiszem, nem következtetek hamisan, ha fölteszem, hogy helyemben ön sem tett volna máskép, báró ur.

, — Én ? oh az nem épen bizonyos ! Mi férfiak már a természettől önzők vagyunk, s mig ön e szegény, elhagyott árvát magához vévé, én legjobb esetben egy-két tallérral elégítettem vohaa ki, de soha sem cselekedtem volna oly hösileg, hogy e gyermeket magamhoz vegyem. Látja ön, ez a különbség egy nemes, föláldozó nő, és egy önző férfi között.

— Ön rágalmazza tulajdon szivét, folytatá kevés szünet után a hölgy ; meg vagyok győződve, hogy itt nem letemben inkább a coupet hagyta volna el, a következő vonatot megvárva, semhogy eltűrje, hogy e szegény, elhagyott gyermeket védtelenül kidobják. De zárjuk be e sajátságos vitát, és hallgassuk meg inkább, hogy kis védenczem tud-e felelni.

Erre a hölgy különféle kérdéseket intézett a gyermekhez, melyekre ez meglehetős értelmesen telelt. Annyi kitűnt beszédéből, hogy

Friderikának hívják, s hogy keveset kapott enni, de annál több verést egy öreg, haragos nagyanyától, ki messze útról jött, és azonnal e coupéba tévé be.

— Most, ha szabad kérdenem, mit fog kegyed pártfogoltjával tenni? Mint láthatja, e gyermeket szándékosan hagyták el.

—- Én e gyermeket megtartom, s mint sajátomat fogom fölnevelni,— válaszolt a hölgy egyszerűen.

— Ez tettét megkoronázza ! kiálta a báró csodálkozva. Térdeimet szeretném meghajtani ily emberszeretet előtt. Oh mit ér a világ minden gazdagsága nemes szív nélkül,csak ez által nyeri meg amaz valódi megszenteltetését !

A nö hallgatott, s bájosan elpirulva hajlott le a gyermekhez. Nem tudá a báró tekintetét kiáilani.

— Talán megsértettem őszinte csodálkozásommal, hogy arezá nak láthatását megvoná tőlem ? kérdé rövid szünet után a báró.

— Oh épen nem, de szemeim fájnak.

— És valóban fájnak szemei?

Ezt oly kétkedő hangon és úgy hangsúlyozva mondá, hogy a nő mosolyát nem tudá visszatartani, és gyorsan emelé arczát a báró felé.

Robeck báró el volt ragadtatva e dévaj mosoly által, és fölkelt, hogy a nő kezét megcsókolja,

— Mit tesz ön, báró ur ! kiálta comicus komolysággal ; ha ezt a,büszke szépség látná, kinek ehhez bizonyára több joga van? . . . En önt sokkal hivebbnek gondoltam, az első benyomás után Ítélve.

— Melvnek semmi áron sem szabad elmosódnia, mondá hevesen a báró. E büszke szépség maga sem gyanítja, hogy mily nagy köszönettel tartozom neki e szegény gyermek miatt. Ön engem, mint egy égi tündér, egy átok alul szabadított föl. Már csak kimondom őszintén : egy borzasztó jövőtől őrzött meg kegyed engem.