Eger - hetilap, 1871

1871-04-13 / 15. szám

115

küldöttségileg megvizsgáltatván, teljes rendben találtattak. — A szol- gabirói nyilatkozatból kitlinik, hogy Szombathelyi Endre szbiró eljárása sem a birókijelölésnél — midőn Posta Istvánt is kijelölte,— sem a választásnál, sem más alkalmakkor, sem törvényességi, sem ildomossági tekintetben kifogás alá nem esik. Mindezeknél fogva L. Kovács János, és P. Kovács János vádfolyamodóknak azon kérelme, hogy a szolgabiró ellen fegyelmi vizsgálat, a községi biró és jegyző ellen pedig bűnügyi vizsgálat rendeltessék el, mint teljesen indokolatlan — nemcsak elutasittatik, hanem nevezett folyamodók az általuk kiküldetni kért számvizsgáló küldöttség 83 ft 52 krra számított költségeiben is elmarasztaltatnak. Ezenfölül, minthogy rágalmazó és be- csületsértö kitételekkel teljes folyamodásuk által mind a szolgabirói, mind a községbirói hivatalt lealacsonyítani törekedtek, ezekre nézve az ellenük indítandó további eljárás végett, az összes iratok a szolnoki fényitötörvényszékhez áttétetnek. — Mely határozat Szombat- helyi Endre szolgabirónak tudomás, s a vádolt községi biró és vádfolyamodókkal leendő közlés végett azzal adatik ki, hogy elmarasztaltaktól a fönt kitett összeget behajtván, ezen eljárásáról mielőbb hivatalos jelentést tegyen.

Országgyűlés.

— A képviselöház april 4-iki ülésében P. Szathmáry Károly az iránt interpellálta a közlekedési minisztert : vájjon szándékozik-e egy szakférfiakból álló küldöttséget kiküldeni arra nézve, hogy a báttaszék-zágrábi vonalnak Kaposváron fölállítandó állomása az ottani helyi szükségleteknek megfelelő módon épittessék?

Török Sándor (soproni) a következő határozati javaslatot nyuj- tá be : Tekintve a nemzeti színművészeinek a hazai cultura fejlődésére kiható nagy fontosságát, hivja föl a képviselőház a belügymi nisztert, hogy a f. évi husvét hetében Pesten ülésező és a vidéki színészet rendezése, valamint egy nyugdíjalap alkotása iránt egybegyült szinészcongressus működését figyelemmel kisérve, azt lehetőleg elősegítse, és a nemzeti szinügy czéljainak leginkább megfelelő irányban vezetésére a szükséges intézkedéseket megtegye, és az eredményről a háznak jelentést tegyen.

Szeniczey Ödön következő interpellatiót intézett a közlekedési miniszterhez: Mennyire haladt előre az ország fővárosának Zimony- nyal leendő összeköttetését illető vasútvonal tanulmányozása ? és megtett-e a kormány minden intézkedést, hogy a kérdéses vasúti összeköttetésre vonatkozólag a Duna mindkét partján tanulmányok

vétessenek foganatba, s hogy azok eredménye a törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztessék a képviselöház elé?

Or. Zichy Nándor a kath. congressust illetőleg következő interpellatiót intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez : Szándékozik-e Ghyczy Kálmánnak ugyané tárgyban tett interpellatejára válaszolni, hogy az ezen interpellatióban fölhozott tények helyreigazítása által a Magyarországban élő kath. honpolgároknak azon megnyugtatást szerezze, melyre ők méltáu számot tartanak, s nevezetesen, szándékozik-e őket az iránt megnyugtatni, hogy az 1848. XX.

t. ez. 2. §-ában a vallásfelekezeteknek biztosított jogegyenlőség és viszonyos jog alapján tölök sem fog azon önkormányzati joggyakorlat megtagadtatni, mely a görög-keleti egyház híveinek az 1868. IX. t. ez. által már tényleg megadatott.

Mindezen interpellálok kiadattak az illető minisztereknek, a határozati javaslat pedig kinyomatni rendeltetett.

Ezután a ház napirendre tért, s letárgyalta az úrbéri törvény- javaslatnak még hátralevő (80—96.) §-ait, azokat részint változatlanul, részint módosításokkal fogadván el. Végül tárgyalás alá került Irányi Dániel határozati javaslata az alsóbb miniszteri hivataloknak pályázat utján leendő betöltéséről. A ház az igazságügy miniszter azon kérelmére, hogy a kezdeményezés ez ügyben bizassék a kormányra, Irányi javaslatát elvetette.

— Az april 5-iki ülésben Hrabár Manó interpellatiót intézett a közoktatásügyi miniszterhez. Eddig a kath. alapitványokból a görög szertartásit katholikusok is résztvettek, mig a váczi és budai Széchenyi- és Mária Terézia-féle alapítványi ösztöndíjakra 1870. évre történt pályázati hirdetmények úgy voltak fogalmazva, hogy az volt belölök kimagyarázható, miszerint azokból a gör. szert, katholikusok ki vannak zárva; kérdi tehát: van e erről tudomása, s szándékozik e jövőre akként intézkedni, hogy ezen alapítványok ösztöndíjaiban görög szertartásu tanulók is részesittessenek? Ez interpellate kiadatott az illető miniszternek.

Következett az úrbéri törvényjavaslat végleges megszavazása. A törvényjavaslatot az egész ház elfogadta, csupán Madarász József maradt ülve. Több tárgy nem lévén, az ülés eloszlott. A legközelebbi ülés april 17-én leend.

Politikai hetiszemle.

Páris még folyvást a legféktelenebb anarchia zsarnoksága alatt nyög, s a zűrzavar óránkint növekszik. A fólkelök már annyira nekivadultak, hogy a védtelenül álló államépületeket kezdik pusztitgatni

— Istenem ! mily drámai ön, báró ur, mondá, hamisan nevetve a hölgy ; ne tegyen engem és védenczemet oly hiúvá, én gyűlölöm e bűnt, és szeretném magam ettől megóvni.

— En nem tréfálok, mondá a báró komoly hangon, és bevallom, hogy szándékom volt, e büszke széppel, ki leánya egy milliomosnak, magamat eljegyezni.

— Ah ! sóhajtott a hölgy.

— Szomoritja ez kegyedet ?

— Talán e jelenet a gyermekkel boldogságát rombolá szét, báró ur. Mért nem követte őket?

— Mert örültem, és boldog voltam, hogy még idején kiismertem szívtelenségét, mielőtt még szavam a boldogtalansághoz kötött volna. Most szabad vagyok, kinevetem varázslánczait. Csak most érzem, mi az igazi szerelem, mi a valódi nőiesség.

— A megvetett milliomosnö megboszulja magát önön, báró ur, mondá a nő jelentősen.

— Azt hiszi? Hm, az igaz, egész mostanáig álmodtam gazdag örökségéről, és fölébredésemkor szegény ördögnek találom magamat. Es alapjában mégis szerencse gyermeke vagyok, csak kezeimet kell kinyújtanom, hogy az élet fájáról a legfényesebb aranygyümölcsöket leszakítsam.

— On talányokban beszél.

— Higyje el kegyed, néha magamnak is talány vagyok. Képzeljen egy férfit, ki korán elveszté szüleit, és a helyett, hogy, mint itt e szerencsés gyermek, egy bájos pártfogó karjaiba dobattam volna, egy mogorva nagybácsihoz juték, kinél szomorúan folytak le gyermekéveim. Néhány gyermekes csinynyel vidítottam föl napjaimat. Fiatalkoromban, miután a latinnal sokáig vesződtem, először az ekével kellett bánnom, aztán a kardforgatást megtanulnom. így egyiktől a másikhoz utasítva, szabadság után vágytam, és végre, mint tiszt, a székvárosba juték, hol megismerkedtem e milliomosnövel, ki ősi nevem után vágyott. Úsztam a boldogságban, és nevettem öreg fösvény nagybácsimat, ki elhatározta, hogy e semmittevő unokájával a legdörébb tréfát követendi el. Végrendelete záradékába azt tette be, hogy örökségét valami rút sárkánynyal oszszam meg, vagy pedig elmehetek üres kézzel. Képzelheti ön helyzetemet, mert most jövőmnek válpontján állok. Czélja mostani utazásomnak C. város, hol e boszorkánynyal fogok találkozni, hogy megvetésem és utálatom kijelentéséül kosarat dobjak lábaihoz.

— A boldogtalan ! jegyzé meg mosolyogva a hölgy.

— Ön sajnálja még most is e rút, örökségembe tolakodót?

— Mért nem? talán egészen ártatlan, és jobb hirénél.

— Ez összeköttetést komolyan ajánlaná ön?

— Isten ments! hogy vállalhatnék magamra ily felelősséget? Sajátságos, hogy sorsom sokban hasonlít az önéhez, báró ur.

— Valóban? nemde nem fogja szerénytelen kiváncsiságnak tartani, ha kérdem ?

— Bizalmát bizalommal viszonzom, báró úr, szakitá félbe a hölgy. Tudja meg tehát, hogy én is egész jövőmet egyetlen ember kezeibe vagyok kénytelen letenni, kinek jogában áll, rólam lemondani, mig én —

— S ön ? — ön csak bizonyosan visszautasítja?

— Nem, báró ur, én nem utasítom vissza.

— így elvesztem! sóhajtott a báró.

— Ön, báró ur?

— 0,nem fogja kegyedet visszautasítani, ha szemei vannak.

— 0 egy Don Juan, mit biztos forrásból tudok, folytatá a hölgy ; ö nem fog engem szebbnek találni, mint bárkit mást, kit útjában talál.

— Çz nagyon gyönge vigasztalás számomra.

— Én pedig sem egyikben, sem másikban nem találok vigaszt.

Ha elutasít jövendőbelim, úgy elveszítem a vagyont, és szegény vagyok, mint Hiob. (Folyt, köv.)

*