Eger - hetilap, 1871

1871-03-23 / 12. szám

91

gek, fejezetek, czimek és rovatok szerint. A tvjavaslat nagy ^terjedelménél fogva csak a fejezetekre szorítkozunk.

Re ndes kiadások: I. A kir. udvartartás költségei 3,650,000 ft, II. 6 Felsége kabinetirodája 608,229 ft. III. közösügyi kiadások 2o,713,792 ft. IV. Államadósági járulék 32,723,200 ft. V. Az 1849- töl 1860. évig tettleg fönállott közp. közegeknek nyugdijai 280,000 ft. VI. A minisztériumok nyugdijai 2,446,166 ft. VII. A főrendi és képviselöház szükségleteire 800,000 ft. VIII. Horvát-Szlavouorszá- gok beligazgatási szükséglete 2,200,000 ft. IX. Fiume 81,230 ft. X. Állami számvevőszék 158,000 ft. XI. Miniszterelnökség 328,680 ft. XII. 0 Felsége körüli minisztérium 70,314 ft. XIII. Belügyminisztérium 10,007,814 ft. XIV. Pénzügyminisztérium 47,630,999 ft. XV. Közm. és köziek, minisztérium 5,108,790 ft. XVI. Földm. ipar- és keresk. minisztérium 8,701,470 ft. XVII. Kultusminiszterium : 2,863,987 ft. XVIII. Igazságiigyminiszterium : 3,502,470 ft. XIX. Honvédelmi minisztérium: 5,550,702 ft,j XX. Horvát minisztérium 45,500ft, Rendes kiadások összege tehát: 149,923,961 ft.

B) Rendkívüli kiadások.

I. Közösügyi kiadás 7,646,202 ft. II. Miniszterelnökség 50,000 ft. III. Belügyminisztérium 813,204 ft. IV. Pénzügyminisztérium 10,746,037 ft. V. K izrr.- és köziek, minisztérium 28,677,046 ft. VI. Földm., ipar- és keresk. miniszt. 741,900 ft. VII. Kultuszminisztérium 1,680,430 ft. VIII. Igazságügyminiszterium 371,600 ft. IX. Honvédelmi minisztérium 4,373,287. A rendkívüli kiadások ösz- szege tehát 55,099,706 ft.

0. Hitel- és pénztár-műveleti kiadások.

I. Általános kezelési költségek 233,050 ft. II. Földteherment. és örökváltságok 16,540,000 ft. III. Vasutkölcsön 26,758,280 ft. IV. Szölödézsma- váltság 3,166,179 ft. V. Sorsolási kölcsön 8,133,150 ft. VI. Függő adósság 849,846 ft VII. Pénztári műveletek (provisiók a bankári kezelések után) 100,000 ft. Összesen 55,780,505 ft.

A 3. §-ban a fönebbi megajánlott kiadások fedezésére a bevételek jelöltetnek ki következő előirányzat szerint:

A) Rendes bevételek. I. Ő Felsége körüli minisztérium 540 ft, II. BelUgym. 57,960 ft. III. Pénzügyminisztérium 137,984,231 ft. IV. Közmunka- és köziek, min. 81,580 ft. V. Földm., ipar- és keresk. min. 7.170,150 ft. VI. Kultuszminisztérium 297,560 ft. VII. Igazságügymin. 54,820 ft. Összesen 145,646,841 ft.

B. Rendkívüli bevételek. I. Közös p. ü. pénztár: 3,512,705 ft. Belügymin. 59,024 ft. III. Pénzügym. 10,972,281 ft.

IV. Közm. és köziek, min. 24,452,497 ft. V. Földm., ipar- és keresk. min. 10,000. VI. Kultuszmin. 37,650 ft. VII. 1870. évi hiteimarad- ványokból : 4,241,369 ft. Összesen 42,610,526 ft.

C. Hitel pénztár-műveleti bevételek. I. Földteher- mentési örökváltságok 16,540,000 ft. II. Vasúti kölcsön 25,968,078 ft. III. Szölödézsmaváltság 3,166,179 ft. IV. Sorsolási kölcsön 8,133,150 ft. # V. Függő adósság 27,036 ft. VI. Pénztári műveletek

170,000 ft. Összesen 54,004,443 ft.

A 4. §. a különbözeiét 18,542,362 ftban mutatja be, és e hiány fedezésére fölhatalmazza a minisztert, hogy az államnak a dijak, bélyegek és illetékek hátralékából származó, nagyobbrészint jelzálogi- lag is biztosított követelései alapján, a fedezendő összeg erejéig időről időre kamatozó kincstári utalványokat adhasson ki, vagy e hiány fedezését más megfelelő hitelművelettel eszközölhesse. Az ezen hitelműveletek folytán származandó függöadósság azon arányban lesz visszafizetendő, melyben az érintett követelések az állampénztárba befolynak.

A szervező kath. congressus

márcz. 14. 15. 16. 17. 18. és 20-án folytatta az általános vitát a 27-es bizottság munkálata fölött. Bartha B., b. Jósika Lajos, gr. Apponyi Gyögy, gr. Cziráky János, Berta János, Schlauch Lörincz, b. Wenck- heim László, Oltyán János lugosi g. e. püspök, Pados János, Perger János kassai püspök, gr. Zichy Jenő, Lonkay Antal és b. Sennyey Pál a többségi —, Hegyessy Kálmán, Hatala Péter, Horváth Miklós, Rudnay István, Mikó Mihály, Királyi Pál, Perczel Miklós, Tóth Bálint, Horváth Döme, Gajzágó Salamon és Babies János a kisebbségi munkálat mellett emeltek szót. Akadt oly szónok is Majoros István személyében, ki mindkét javaslat elvetését s a „szabadság, egyenlőség és testvésiség alapján“ egy újnak készítését ajánlá. A márcz. 20-iki ülésben, miután Bartal György a kisebbség s Szilágyi Virgil a többség részéről zárbeszédöket elmondák, az átalános vita végét érte, s a márcz. 21-iki ülésben névszerinti szavazás utján a többségi javaslat 96 szavazattal 54 ellen elfogadtatott. Erre kezdetét vette a részletes tárgyalás.

Politikai hetiszemle

Párisban igen veszélyes jellegű forradalom tört ki, még pedig csupa obseurus külvárosi férfiú vezetése alatt. A zavargások még márcz. 4-én vették kezdetöket, s lassankint mind nagyobb mérvet öltöttek. A forradalom föfészke a Montmartre külváros. A vihar válságos kitörését Aurelles de Paladiné tábornoknak, a párisi nemzetőrség főparancsnokának tulajdonítják, ki hosszabb ideig tétlenül nézte a mozgalom erösbödését, s midőn végre erélyes föllépésre határozta el magát, már késő volt. A zavargások márcz. 14-ike óta komolyabb irányt vettek, s miután a lázadók a kezeik közt levő ágyuk kiadásáról hallani sem akartak, márcz. 18-án Vinoy tbk. katonai támadást intézett a katonailag fölszerelt Montmartre ellen. A támadás azonban meghiúsult, a sorkatonaság egy része átment a lázadókhoz, kik Lecomte és Thomas tábornokokat is kézrekeritették, s őket még az nap sommás Ítélet után föbelötték, holttesteiket pedig megcsonkították. Vinoy erre a hiven maradt csapatokkal a Szajna balpartjára vonult vissza, s a rend helyreállítását a nemzetőrségre bizta ; ez azonban csatlakozott a lázadókhoz, kik a nemzetőrség táborkari törzsének épületét, a minisztériumok helyiségeit, a városházát s a távirdahivatalt hatalmukba ejtették, és egy központi bizottságot bíztak meg a végrehajtó hatalom gyakorlatával. E bizottság azonnal fontos határozatokat hozott ; két proclamatióban az ostromállapotot megszünteti, uj községtanács választására hivja föl a népet, a kormányt elüzöttnek nyilvánítja, sfölbivja a népet a valódi köztársaság fölállítására. A lázadás e közben mind tovább terjedt, a Szajna balpartját is magával ragadta, mire Páris katonai kormányzója, Vinoy tábornok, jónak látta, márcz. 19-én éjjel 40,000 főnyi seregével Versaillesbe vonulni vissza, s igy az egész főváros — azon erődök kivételével, melyek a sorkatonaság, vagy még a poroszok hatalmában vannak, — a forradalom zsákmányául esett.

A veszély rendkívül nagy, s egy párisi lap méltán nevezi márcz. 18-ikát a franczia történet egyik legsötétebb napjának. A lázadás oka még nincs eléggé tisztázva. A lázadók azon hirt terjesztek, hogy a kormány államcsínyt készít elő, mire azonban senkisem gondolt. A montmartrei bizottság kijelentette készségét, a kormánynyal alkudozni, mire az „Indep.!‘ párisi sürgönye szerint, a kormány a belügyminiszteri főtitkárt meghatalmazással látta el, hogy a legmesszebb terjedő engedményeket tegye, a meddig azok legitimek. Â központi bizottság állítólag a következő engedményeket követeli: Langloisnak a nemzetőrség parancsnokává, Edmond Adamnak rendőrfőnökké, Doriannak Páris polgármesterévé, Billott tbnoknak a párisi hadsereg parancsnokává leendő kineveztetését. Egy párisi hir szerint, a nemzetőrök Versaillesba akarnak vonu’ni, mire a nemzetgyűlés Orleansba költöznék át, s Faidherbe tbk neveztetnék ki az összes szárazföldi és tengeri haderők főparancsnokává.

A párisi események folytán Berlinben Vilmos császár Bismarckkal, Moltkeval és Frigyes Károly herczeggel tanácskozmányt tartott, s elhatározták, hogy ha a franczia kormány nem lenne képes a forradalmat elnyomni, Parist a poroszok újra megszállják. Berlini hir szerint, a brüsseli békealkudozósok is elhalasztattak. Páris újbóli megszállása esetén a hadműveletek a Montmartre ágyúzásával fognának kezdődni. Frigyes Károly herczeg parancsot kapott, hogy állomására rögtön visszatérjen. A német csapatok hazavonulása Francziaország- ból teljesen be lön szüntetve. E hirekkel kapcsolatban megemlítjük még, hogy Napoleon excsászár Vilhelmshöhéböl történt elutazása előtt igen előkelő egyénekkel szemben biztos reményét fejezte volna ki dynastiájának visszahelyezése iránt. Bonapartista érzelmű igen számos tiszt ment Ostendebe, az onnan Angliába utazó excsászárhoz, hogy parancsait fogadja.

Francziaország súlyos pénzügyi állapotát illetőleg érdekesek a következő adatok : A franczia államadósság, mely az első császárság végével 13/4 milliárd frank volt, s a második császárság kezdetével 6125 millióra emelkedett, a háború kezdetekor 13,053 millión állott. Most Francziaországnak 5000 milliót kell még fizetnie Németországnak ; ezen fizetés azonban, az átadott terület x’észletét, az együtt átengedett vasutakat s a már fölvett contributio részleteit leszámítva, 3750 millióra apad le. A francziák saját hadi költségei 2000 millióra tehetők, az elvesztett hadikészletek értéke pedig 1000 millióra, a kárba ment adó, mely a háború ideje alatt nem folyt be, 241 millió, az álladalom különféle kárai 600 milliót tesznek ki, s ennélfogva az államadósság 7600 millióval gyarapodván, 20,644 milliót ért el, éven- kint pedig 7 perczentes kamatláb mellett 500 millió a kiadási többlet.

Említők már, hogy Francziaországban porosz ellenes liga keletkezett. A liga, programmja szerint, 5 évre alakult. Czélja: a legfontosabb franczia piaczok kereskedelmi házaiban elsassiakat és lotha- ringiaiakat alkalmazni, hogy a kémkedés kikerültessék, midőn az

*