Eger - hetilap, 1871
1871-03-23 / 12. szám
92 előbbi porosz alkalmazottak kizáratnak, s egykori honfitársaikkal pótoltatnak, kik az ily állomásokon tudni szükséges német nyelv teljes birtokában vannak. Czélja továbbá, az annectált lakosság kivándorlását előmozdítani; az országban hazafias nyomtatványokat terjeszteni, iskolákat alapítani sat. Minden tag beiratásakor 12 frankot tizet. Mihelyt elegendő számú tag jelentkezik, közgyűlés tartatik az alapszabályok megalkotása s a végleges megalakulás végett. A társulat székhelye Páris. A tagoknak havi jelentés küldetik az egylet működéséről s vagyonállapotáról. — A német-ellenes mozgalom Párisban egyre tart. Valamennyi lap azt tanácsolja, hogy a Parisba visszatérő németek iránt minden erőszaktól tartózkodni kell; de azt kívánják, hogy erkölcsileg ellenükben a kérlelhetlen kizárás alkalmaztassák. „Mi egy németet sem akarunk Párisban, semmi ürügy és semmi föltétel alatt sem — Írja egy párisi lap. Egyet sem akarunk még a legalsóbb állásokban sem, melyek ezen alárendelt fajt természetszerűen megillették. A németeket többé még mint utczasöprőket, csatornatisztitókat és szeméthordókat sem törjük, s ép oly kevéssé tűrjük a német bankárokat, Valamennyi nagy és kis háznak kérlelhetlenül zárva kell maradnia előttük." Párisban most már annyira mennek, hogy a németekkel minden összeköttetést meg akarnak szakítani, s nekik sem bort, sem gyártmányokat, sem színészeket nem küldeni. E mellett természetesen comicus dolog is fordul elő. így például Nadar, az ismeretes léghajós és fény képész, üzlete ajtajára ezt irta: „Ezen ajtó minden német előtt zárva van.“ E németgyiilölet igazoltnak tűnik föl előttünk, ha visszaemlékezünk a németek viselt dolgaira a háború alatt, s ha még hozzáteszszük, hogy sok német azért haragszik Bismarckra, hogy miért nem csikart ki Németország részére még fényesebb föltételeket. Ily undort gerjesztő telhetlenségre csak is a poroszok képesek. Szent-Pétervárott nagy az öröm a londoni conferentia eredménye fölött, mely az ottani hivatalos lap szerint, az oroszokra nézve az elégtétel és jogos büszkeség indoka. Valóban, Oroszországnak jó oka van, megelégedni egy oly értekezlettel, mely követeléseit oly készségesen elismerte. A „Journal des Debatsu a conferentia eredményét a nyugati hatalmak negyven évi politikájának mély megaláztatásául tekinti. Anglia — úgymond — megkapta büntetését porosz politikájáért, mert a krimi háború minden eredménye elveszett. Fran- cziaország eltört kardját ismét kivonhatja ; Francziaországnak azonban közelebb fekvő tárgyai vannak szeme előtt, mint Törökország integritása. A porosz lapok hevesen kikelnek az osztrák minisztérium ellen, mivel az a német győzelmek megünneplését betiltotta. A „Br. Z.“ kijelenti, hogy Poroszország csak addig fogja jelen barátságos (!?) politikáját Ausztria irányában folytatni, mig ott a németek uralkodnak. „Ha azonban — úgymond — ez országban nemzetiségünk oly népségek miatt mellőztetik, melyek jelentékenyen mélyebb culturfokon állanak; ha a német osztrákok segélyt keresve, utánunk nyújtják ki karjaikat, követhetjük-e Ausztria iránt őszintén az eddigi politikát? nem vagyunk-e akkor följogositva, figyelmünket azon területekre fordítani, melyek a német birodalommal mindig történeti és nemzeti összefüggésben állottak?1* Hasonló hangon beszélnek más porosz lapok is, s ismerve a poroszok hallatlan elbizakodását és telhetlenségét, épen nem csodálkoznánk, ha egy szép reggel Ausztria német tartományainak bekeblezését hirdetnék. Madridi hirek szerint egy, a kormány elleni igen elágazott ösz- szeesküvést fedeztek föl. — A cortesválasztások eredménye : 48 republicans, 62 carlista, 10 Montpensier-pártbeli, 16 parlamenti közép, 10 mérsékelt, 8 független és 237 kormánypárti. — Az Egyesült-Államok hir szerint azt ajánlották Spanyolországnak, hogy Cubát és Portoricot 100 millió dollárért megveszik Spanyolországtól. — Mar- seilleben az olajgyárak munkásai és az utczsöprők beszüntették a munkát. Folyton népgyülések tartatnak, melyeknél azonban zavargások nem fordulnak elő. — Napoleon excsászár, Wilhelmshöhéből f. hó 19-én utazott el. Mons gróf kormányzó a határig kisérte öt. Katonaság zenével sorfalat képezett. Levelezés. Gyöngyös, márcz. 20. T. szerkesztő ur ! A fölszaporodott híreket regesztrálom önnek. E hó elején volt a takarékpénztár évi nagygyűlése. A tisztviselők újból megválasztattak. Ez intézet emelkedését, mely nem egészen 3 év óta áll főn, mutatják a következő számok: A bevétel 1868- ban 193,771 ft 5 kr, 1869-ben 771,252 ft 53 kr, 1870-ben 1,285,459 ft 38 kr. Ezen három év alatt a tiszta jövedelem volt: 1-ső évben 111 ft 43 kr, 2-ik évben 4870 ft 2 kr, 3 ik évben 8061 fi 20 kr. 1870-ben megvette az intézet a „magyar király“-féle házat 20,000 forinton, de oly kedvező föltételek mellett, hogy néhány évig a vételárt maga forgatván, a nyereményt érezhetöleg nem alte- rálta. Az osztalék ez évben volt 13%. Egy részvény 265 fton kel. E gyűlés alkalmával elhatároztatott, hogy Visontai Kovách László urnák, az intézet iránti érdemeinél fogva, arczképe olajban lefestessék, és az intézetben elhelyeztessék. Ugyancsak e hó elején a városi képviseleti gyűlés az összes tisztviselők fizetését 20%-val fölemelte. Mely körülményből valaki azt a rósz vicczet csinálta, hogy emlegetvén a helybeli káplánok fizetésének is hason fölemelését, kisült, hogy miután a várostól, mely pedig kegyur, semmi fizetésök nincs, e semmit emelgetni nem lehet. És igy nyilvánosságra jővén e dolog, legalább megszabadulnak a káplánok azon jász közszótól : „sok a fizettség11 ! Értekezleteknek bővében vagyunk. Volt egy a Bene-utcza tro- toirozása ügyében, eredmény azonban nem mutatkozik. Temetőnk szomorú, pusztult telek. Alakult is már egy bízott mány, mely közadakozás utján be akarja kerittetni. Mert mig ez nem történik, sem fák, sem emlékek biztonságban nem lévén, mindig csak pusztult tér marad. A beérkezett iveken azonban kevés gyűlt össze, s most nem tudni, mily módot kisért még meg a bizottmány. A miért a múltkor írtam volt, régen nem hallván a dalárda dalát, hogy talán Thorvaldsen angyala szállott reá: ezért egy, úgy tartom, basse-primo aprehendál. A többiek azonban nem haragusznak, ha álmaikban is angyalok szállnak reájok. Márcz. 7-én volt boldogult Eötvös báróért a requiem, hol szomorú és megható dalaival a dalárda is közreműködött, s úgy hallom, ugyancsak szives közreműködését Ígérte az újon diszitett templom megáldása alkalmára is, mely husvét után Il-ik vasárnap lesz, összekötve a bérmálás szentségének kiosztásával. A templomdiszités közelget befejezéséhez. Kritikát nem akarok róla Írni. Bizonyos, hogy nem valami netovábbja akár a compositionak, akár a kivitelnek. Mégis, tekintetbe véve a rendelkezésre álló erőket és a buzgalmat, melyben egy nemes akarat nyilvánul : úgy a munka minden léptét benső érdekkel és irányzó gonddal kisérő ősz polgármester, mint a költségeket megszavazó képviselőtestület elismerést és köszönetét érdemel. Úgyszintén Szapáry grófné és Auers- perg herczegné, kik az összes templomi és oltárruhák kijavitását s újakkal kiegészítését, a némi közadakozás utján bejött összegen fölül, nagy költséggel és folytonos kézimunkájukkal, valódi főúri nagylelkűséggel és ezen régiókban honos Ízléssel eszközük. A templom egyszerű föstésével, gyönyörű structurájával, tisztasága és derültségével kedves és jótékony hatást fog gyakorolni az ezrekre, kik szeretik az Ur házának ékességét. A törvényszék kérdése még mindig foglalkoztatja a kedélyeket. Rósz benyomást tett a 25-ös bizottság javaslata, melyből Gyöngyös kimaradt ; — és még talán sajgóbban vették azt, hogy a város országos képviselője hir szerint épen nem buzgóikodott választóinak ily vitális érdekében. Újabban azonban ismét növekedőben vannak a remények, a mennyiben a márcz. 16-diki Deákpárti conferentia elhatározta a javaslatot, az újon érkezett petitiók figyelembevétele tekintetéből, a 25-ös bizottsághoz visszautasitani ; — Gyöngyös városa pedig Kovách László képviselő ur által egy erősen motivált kérvényt adott be. S miután úgy tudjuk, hogy a bizottságban Gyöngyös törvényszéke épen csak egy vótummal ejtetett el, alapos a remény, hogy a nép érdekével alaposan okadatolt újabb kérvény úgy a bizottságban, mint az országgyűlésen Gyöngyös javára forditja a mérleget. E kérdésben Eger és Gyöngyös érdeke kereszteződvén, nem akarok csak épen objective szólani a dologhoz. És ez a mondottakban van. Tegnap volt még egy értekezlet Kürthy Antal ur által összehíva az itt részvények utján alakulandó pokrócz- és szürposztó-gyártás ügyében. Az üzlet, úgy a vörösmarti, mint gyöngyösi elszegényült csapók, mint az ipar emelésének szempontjából indulván ki, a legszebb két czélt tűzte ki magának ; mert mig az egyik megtiszteli az embert, mint emberséges tény, a másik megtiszteli a polgárt, mint polgárerény. Es ha sikerül a kezdemény, mint dr. Vezekényi ur nemesen kilátásba helyezi, az később egy dologházzal hozatván összeköttetésbe, a humanismusnak egy gyönyörű épületévé válnék. Mégis, néhány munkaadó csapó izgat ellene, sőt, mint hallani, a netán vállalkozó szegényebb s most sem önálló csapókat czéhbeli repressáliák- kal fenyegeti. Tehát épen azok vágnák le a csemetét, kikért ültettet- nék, hogy egykor felnövő lombjai alatt, munka és szorgalom mellett, biztosított családi életet élhessenek. Nem mondjuk, hogy néhány munkaádónak ez nem sérti talán érdekét, de mennyi szegény iparost emelne föl — kiknek pedig egy tizede sem talál amaz egy-két mesternél munkát, úgy hogy már szövőszékeket is megtámadta a szú, házukat a szegénység, és nagyobb része mezei s napszámos-munkára
