Eger - hetilap, 1870

1870-01-13 / 2. szám

JO A magyar kormány kész vadászati törvényjavaslata, bár ta- gadhatlanul egyik-másik rendelkezése ellen alapos kifogást tehetni, megfelel a kor követelményeinek, s a nemzetgazdászat nagy érde­keinek ; sőt agy látszik, hogy az abban elfogadott bérleti rendszer a nép közvéleményével sem ellenkezik; megyénkben legalább már 1861-ben történtek a vadászti jog ily kibérlései, igy keletkezett pl. a „mátrai vadásztársnlat“ is. A mi hiányait illeti, országgyűlésünk számos szakférfiút bir kebelében, kiknek körültekintő bölcseségé- töl várjuk s reméljük, hogy a szükséges módosításokat annak idején közmegelégedésre eszközlendik. Nekünk csak egy óhajunk van: hogy a javaslat, mely az erdőtulajdonosoknak is, legalább közvetve hasznot ígér, mielőbb szentesítést nyerjen. LSrinczfy János. Megyei élet. Az 1869-ik év deczember hó 27-én és következő napjain foly­tatva tartott bizottmányi ülésben előterjesztett Il-od alispáni jelen­tés tárgyai közül kiemeljük a következőket: Az utóbbi ujonczozás következő eredménynyel ment véghez: A Tárná-, Gyöngyös-, Tisza- és Mátrajárásban volt mind az 5 korosztályban..................................................... 8589 egyén. Ezek közül besoroztatok a rendes hadsereghez 1015 „ a póttartalékba . 92 „ a honvédséghez . 1217 „ összegen 2.324 „ Családi tekintetből ideiglenesen felmentetett. 1727 „ mérték hiányából .................................................... 705 „ tá vol volt.............................................................1416 „ a hadseregben már szolgálatban volt . . . 13 „ tévedésből fölvétetett ...... 34 „ szemlélet végett kórházba vitetett .... 4 „ föltilvizsgálatra rendeltetett................................... 2 „ ö sszesen 8589 A besorozottak közül a 25. és 27. §§. értelmé­ben tényleges szolgálat alól fölmentetett . s az utó-állitások kellő eredménynyel minden hó 1-én és 15-én fo­lyamatban vannik. A közmunkára nézve 1869. év folytán beérkezett jelentések a következő eredményt tüntetik föl: Az összes közmunka volt 1869. évben : Két-igás napszám . 41,880 egyigás „ . 1,525 kézi „ . 1.39,056 Ennek összes értéke a megváltá-i árak szerint : 41,880 két-igás napszám 1 írtjával . . . 41,830 ft 1525 egy-igás napszám 50 krral . . . 762 ft 50 kr 139,056 kézi napszám 20 krral . . . 27,311 ft 20 kr összes érték: . . 70,453 ft 70 kr. Ebből megváltandónak bejelentetett 13,060 lgás napszám 1 forintjával 13,060 ft 965 egyfogatu napszám 50 krral . . 482 ft 60 kr 24,216 kézi napszám 20 krral .... 4843 ft összesen: . 18,385 ft 50 kr maradt természetben leszolgálandó : két-igás napszám . , 28,820 egyigás „ 560 kézi „ 114,841 ennek pénzértékét véve 52,068 ft 20 kr. Ebből ledolgoztatott az 1869. év I. felében : két-igás napszám . 5,013 egy-igás „ 23/ kézi 12,226 maradt az 1869. év II. felében ledolgozandó: két igás napszám 23,807 egy-igás „ 320 kézi „ 102,615.-«§ T A II C Z A. A sashoz. Királyi sas! ki messze, fönn lakói, A sziklabérczen, ott, a hol A fellcg ül csupán ; — Királyi sas! — talán megengeded ? — Szeretne szólni im veled Az árva pittypalaty. i Panaszkodál, és bal lám hangodat. Hogyan? hát ilyen hangot ad A sas ? — csodálkozám. i Ki szárnyain a nap felé mehet, Sasnak megfagyni! nem lehet, Hiában mondod ezt 1 Te sas vagy ah! és nem hitvány madár; Ez is, ha fázik, őszre jár —- Meleg vidékre tér. Röpülj, röpü'j a fényes nap felé, Hisz a tied, a lelkedé — t Elvisznek szárnyaid. Itt égj el inkább, bogysem lelkedet Fagyos lehével ölje meg A néma dermedés. Ha halni kell: az énekes kebel Szeretve, égve haljon el — A költő sorsa ez l ^ ‘ ÍMáv. i " f 1 Az elveszett gyermek. (Folytatás.) Egy negyedóráig állott a házaspár az ajtó előtt; már lakatos után akart menni Eduárd, midőn John és Betti megérkeztek. J hu egy nála levő kulcsé al megnyitá a/, ajtót. Betti elbeszélte úrnőjé­nek, hogy semmit sem látott, s m g mi i é majd hogy ki nem nyom­ták belőle a lelket Mari fölszaladt a lépcsőkön, és benyitott a gyermek szobájába, — az üres volt. „Hannah! Hannah!“ — kiáltozák Eduárd és Mari. Semmi fele­let A gyermeknek és Hannáhnak semmi nyoma. A háláló an meg ijedt nő kétségbeesett aggodalmában nem tudott többet szólam,' és egy székre hanyatlott. Eduárd heves kifakadásokban adott küeje- zést méltó haragjának, hogy — mint gyanitá — a kivájcHságtól fizetve, ö is elment, és a gyermeket magával vitte. Ezalatt John, a hű és okos szolga, egy átellenes házba ment, hol egy beteges kisasszony lako't. ki szórakozás1; l egész nap az ab­lak mellett tilt, azt nézvén, mi történik a szomszédbázak el itt. John a kisasszonytól hazajővén, elbeszélte urának, hogy tíz órakor egy liberiás inas ment be a házba, ki nemsokára kijött Hannálival, ki a gyermeket karján vitte. Mindketten lefelé mentek. Ekkor nagyot lélekzett Clarendon úr, ö ismerte ez inast, mint Hannábnak nagybátyját, és gondolá: az ina< ura bázáuál adott he­lyet valamelyik ablakban, a gyermek tehát, nincs veszedelenibetí- Hannah csak azt várja, bogy az utczán szűnjék a tolongás, és yisz- szatér. Clarendon nr igyekezett Ma iját is megnyugtatni. De ö vi- gasztalbatlan volt, és keserű fájdalommal monda: „Talán sohasem láthatom többé az én angyali Hedvigemet. Oh mié t is roen em el hazulról?! Örökös bánat lesz osztályrészem.“ ... Johnt ura az inashoz küldötte. Egy óra múlva jött vissza ; de areza után Ítélve, nem a legjobb hír. cl. Spark, az inas, azt beszelte neki, hogy az ura által várt vendégek nem érkeztek meg, tehat egy utczára néző ablak maradt rendelkezésére, azért ment unokatestvé­rét elhivni. Ez eleinte vonakodott; de a kedvező idő és az út rövi sége végre is rábírták az aj mlat elfogadására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom