Eger - hetilap, 1870

1870-01-13 / 2. szám

Ezeknek miként történt fölhasználása iránt esik az cv végén beérkezendő hivatalos jelentésekből lehet majdan bővebb fölviláuo- sitást- nyújtani. Az 1869. év I. feléből fő dolgozatlan maradt köz­munka artozásoknak bizottmányilag meghatározott áron leendő kény- szerniegváltása elrendeltetvén, a behajtás foganatosítása az illető tisztviselőknek meghagyatott. Ezek előterjesztése után örömmel jelentetett, hogy a közegész­ség az egész éven át a megye területén megnyugtatni volt ; némely vidékeken mutatkoztak himlő- és vörbeny-járványok, de ezek minden veszélyes eredmény nélkül is nét letűntek, s rendkívüli kóresetek nem ószleltettek. i 1869. év január hó 10-én Puszta Sülyön mutatkozott a marha­vész jelensége; 3 darab e hullott, s már február hó 1-én a vé-z telje­sen megszűnt, s a zárlat fő oldatott, ezenfölül mutatkozott Aldebrön, B senyön, s más he ységekben a sertés-vész, azonban jelentéktelen mérvben, s a kellő óvrendszabályok megtétele után csakhamar meg­szűnt. Jelentékenyebb tüzesetek voltak Gyöngyös városában, Vcrpe- lét, Pétervásár és Pély községekben, hol a dühöngő elem tetemes ká­rokat okozott, és a károsok száma,ngy a károk nagy mennyisége or­szágos könyöradouiányok gyűjtését tették szükségessé, és ez iránt a belügyminisztériumhoz folterjesztés is intéztetett. A szemó'y- és vagyonbátorság szokottnál nagyobb mérvben a megye teriileén meg nem zavar atott, jóllehet a súlyos estisértések- b ö 1 eredett emberö ések jóval fölülhaladják a muít évi kimutatást, s a m< gyei IVgyenczek száma 264-re emelkedett, kik közül elítélte­tett . . . . . . . . • • .172 per alatt és vizsgálat alatt van . . . . • .92 kik a megye b riönében szigorú (Ölügyelct alatt őriztetnek. A köztigyek elintézése körül az illető tisztviselők kellő szor­galmat és igyekezetei tanúsítót ak, mi leginkább kitűnik a benyúj­tott hivatalos kimutatásokból. Uryanis: Deczember lió 2-1 ig bezárólag beérkezett a közigazgatási iktató-könyv kimu atása szerint . 2,050 figydarab, ebből cliutéztetett ............................................1,896 „ m aradt elintézetlenül . . . . 160 Első alispáni ügydarab beérkezett • . . 5,560 elintéztetett................................... . 5,341 maradt elintézetlen 219 A közigazgatási irodába 1869. január 1-töl deczember 24-ig beérkezett . . 7,543 kiadatott . . 7,527 maradt hátralék. 16 6,784 Ugydarab, 497 Az 1867. 1868. és 1869. évi megyebizottmányi jegyzőkönyvek letisztáztalak a levéltár részére, s mutatókkal elláttattak, nemkü­lönben a megyai fenyitö jegyzőkönyvek is a közigazgatási irodában tisztázás alá vétettek. A megyei egri polgári törvényszékhez beér­kezett 1869. január 1-től . . maradt 1868. évről . összesen: . 6,981 ~ ezek közül elintéztetett . , 6,510 hátralékban maradt . . , 330 „ törvényszék tartatott . . . 187, tárgyalás „ 396. A telekkönyvi törvényszéknél hátralékban ma­radt 1868-ról .... 459 darab beérkezett január 1-töl dec. 23 -ig 8,373 ,, összesen: . 8,832 „ Ebből elintéztetett , . . t-,649 „ hátralékban maradt . . . 183 törvényszéki ülés tartatott . . 198 ” tárgyalás tartatott . . . 634. A fenyitö törvényszékhez beérkezett . . 1,985 darab ebből kiadatott .... 1,841 tartatott ez évben . . . 121 fenyitő­törvényszéki ülés. Végre deczember 12-én a megyei pénztár küldöttségileg meg­vizsgáltatván, a bevételek, kiadások számvevöileg összehasonlittat­Elkisérte egy ideig, de 'égre egy embertömeg elválasztotta Hannáktól. O vis-zatért. azon bitben, bogy Hannah is otthon van. Eduárd, végig hallgatva a tudósítást, Johnt a házi orvos u'án küldőt e, Bettit beteg neje mellé rende te, maga pedig több rend -'ír- hivatalt keresett föl, s loljelcnté az esetet, kérve, hogy segítsék öt egyetlen gyermeke föltalálásában. Midőn sebzett szivével hazajött, a különben vidám házban min­dent pusztának, csendesnek ta ált. Maii ágya mellett az orvos ült, literét vizsgáira ; in áztól féltette a fiatal nőt. A következő nap ép oly kínzó volt Eduáidra, mint az előbbi. Kemény és félelem között hányatott, még neje éle'ét is féltenie kel­lett, és mindezt egy meggondolatlan szolgáló kíváncsisága miatt. Boldog alari kíváncsiság! Magának is keserű szemrehányásokat tett, miért nem győzte le kíváncsiságát, miért nem maradt hon ? **> * ’ * Felír. 16-ikán, in dón épen Mari elszenderült, Eduárd pedig szomorúan iilt rc'ggi lijc mellett, egy rcndőrhivatalnok jelentetett be neki. A hivatalnok részvéttel függesztő szemeit Clarendon nrra, és közié vele, hogy a nagy kórházban egy halálra vált nöszemély van, ki alkalmasint «‘‘Clarendon nr által leírt gyermekápoló. „Es a gyermek V“ jajdult föl Ednárd. „A nőt félig összetörve, gyermek nélkül hozták a nagy kórház­ba. Embereink egyike, ki a szökevényt kutatta, fedezte föl ma reg- gel, hogy ez úgy néz ki, mint a keresett szentély.“ „Menjünk, hogy még életben találjuk !“ „ A fogat, melyen jöttem, még Clarendon ur háza előtt áll.“ Eduárd nemsokára a haldokló előtt állott. Azonnal ráismert Hannákra. O is fölí-merté, és igyekezett szólani; de egy szót sem volt képes kiejteni. „El-e még Hedvigem ?“ — kérdé Eduárd reszketve. A haldokló igenlöleg rázta fejét; a vérhányás erőt vett rajta, s nemsokára örökre elcsendesedett. „No ez is ott van már, hóm ét még senki sem tért vissza“ — monda az orvo-. lr^Pycn ön nyugodt, Clarerd« n ur, — mondá vigasztalóig a remlorhivatalirok. Halálos ágyán senki sem hazudik. Gyermeke él, nemsokára föltalálja. A londoni rendőrök mindent megtalálnak “ A szükséges hirdetések megtétettek. Eduá d ezreket, végre összes vagyonát ígérte oda annak, ki gyermekét visszahozza. Hetek, hónapok teltek el; de a kis Hedviget senki sem jelenté be. * * * Mire az ősz a park szép tölgyeinek leveleit sárgára színezte, Clarendon asszonyság testileg lÖlgyógyult, de nem szellemileg, ke­serű veszteségét nem tudá feledni. Az orvos, ki egyszersmind házi- barátjuk volt, gyakran szokta volt mondani: „A gyermek Hannah monda a szeiint életben van, mivel vógpillanatában minden ember igazmondó. Alkalmasint valamely vagyonos, de gyermektelen ember kezében van, ki szeretettel bánik vele ; mivel vagyontalan már rég visszaadta volna.“ „Ah ! de hátha oly emberek kezében van, kik újságot sohasem olvasnak, mint: kötéltáucztfsok stb.“ — mondá Mari könybe lábadt szemekkel. „Legjobb lenne — mondá ismét az orvos — egész Londonban, sőt más nagyobb városokban is hirdetéseket ragasztatni ki az ufezák szögleteire, cs nagy számokkal kitenni a 15,000 font sterling jutal­mat. Az ilyet mindenki szokta olvasni. Olyan kötéltánczosféléknek egy kis gyermek, legyen bár csodaszépség, nemér annyit, mint 15,000 font sterling.“ * * * Egy év telt el hasztalan kutatásban. Clarendon egészsége tete­mesen csökkent. Mari sem lelt semmi foglalatosságban irt, enyhet. Az orvos utazást javasolt mindkettőjüknek. Ünnepélyesen nregigérte, hogy távollétök alatt minden lehetőt megtesz a gyermek föltalálására. Elutazása előtti nap Eduárd a Hyde-parkban sétált Marival. Egy ur jött velők szemközt, ki fölötte szomorúnak látszék. Clarendon báró Stanley Alfrédet, egyetemi iskolatársát ismerő föl benne. A gyászba öltözött Alfréd üdvözlő Clarendont, és kérte, mu­tassa be nejének, és csatlakozott hozzájok. „Kómából jövök — mondá a báró ; — a Cestius pyramisnál pihen nőm, vele oda minden boldogságom; már egy éve, hogy öz­vegy ember vagyok.“ „Elmegy-e ön, kedves Stanley, megint Rómába, vagy itt ma­rad?“ keidé Eduárd. „Egy öreg nagybátyám halála hozott ide csupán, csak rövid ideig mulatok itt, mivel egy rokonom lolűgyelete alatt hátrahagy­tam Constantiám két éves árva leányát.“ (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom