Eger - hetilap, 1870
1870-01-13 / 2. szám
till, évi folyam 2. szám •Január 13 an 1870. Elő fizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . t ft .'Olki. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. Hirdetésekért ni ind--n hasábzott petit sorht ly után 4, bétyegudó fejéi eu minden hirdetéstől 30, uyilttérhen egy petit' sorhelyért 8 kr tizetie.ik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, ki »fizetéseket elfognd : a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentseh G. könyvkereskedés s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bély-gtrri együtt 1 Irt. 30 kr. A vadászati ügy. A vadászati ügy szabályozását, ott, hol a mezei rendöis’g és az erdőtörvény életbe léptetve van, hacsak ezek üdvös hatását gátolni nem akarjuk, késleltetni tovább nem lehet. De nem mellőzhető az különösen a rendszeres büntető-törvénykönyv behozatalánál sem; azért a müveit külföld törvényhozá.-ai ugyanakkor, midőn a büntotö- codexeket életbeléptették, párhuzamos m terjesztették ki figyelmüket a vadászati ügy törvényes szabályozására. így B tjorországban már 1806. évben (Miksa József király alatt), a westubaliai királyságban (Napoleon Jeromos által) 1808. évi febr. 6-án, Poroszországban pedig még korábban rendszeresittetett az. Vitéz és lovagias jellemű nemzeteknél mindenütt kedvencz foglalkozás a vadászat, s a magyarnak, mint épen az ily jellemű nemzetek egyikének, szintén kedvencz időtöltése s mulatsága volt az a legrégibb időtől kezdve egész a mai napig, s ez az oka, hogy habár nem mindenütt ismeretes is nemzetünk Emópában, nagyszerű vadászatainak hire régen messze túlhatott a Kárpátokon, s a külföld megszokta a magyart vagy dúló csaták, vagy bölények, medvék s farkasok viadalai közt képzelni. A vadászat azonban polg rosult nemzeteknél ma már nem csupán idő öltés, hanem a népgazdász-at- rik egy jelent kény ága, mely szoros összeköttetésben áll a netms állatok tenyésztésével. S ily viszonyok közt ti rmészetes, bogy a törvényhozás figyelmét sem kerülheti ki c tárgy, minthogy akkor, midőn e nemes foglalkozást népgazdászati ággá törekszik eme’ai, s a gyönyöi ködfetőt a hasznosa il összekötni, föladata egyúttal ekörül a jogok határát is kimérni. Nálunk e részben a régibb időben a jog mezeje nem csalt' igen tág, de majdnem korlátlan volt. Az egyszerű p:>»/.torkodé, vadászó éleiben csekély volt a súrlódás, kevés az ösz- szt ütközési pont, a nép szilaj erejű ugyan, de erkö estiben tetemesen el nem fajult; alacsony önzés,haszonvágy,igazságtalanság.mt !y tk utóbb nemcsak a buli kilandok, s az azok által növekedő garázdaság clnm hátián következő éayei, hanem a közösen gyakorolt jog sz/ttagolása s szorosb korlátozásának kifolyásai is lőnek, — nem voltak uralkodó szenvedélyek s n m idé ték elő azon szükséget, hogy a törvények féke által ellensúlyoz.as-anak. Régibb törvényhozásunkat tekii tve, n ár a tizenhatodik században Iá link ugyan intézkedéseket, me yek a vadászati ügy szabályozása köríti tétettek; de mindezen intézkedési két távolról sem mondhatjuk oly jogi tiiaen ényn< k, mely a volt jobbágyi és földesúri kapcsolatokon tö lti, akár a tulajdonjog, akár a n 'pgazdásza'i érdeket* magasb látköréig emelkedett volna. így olvassuk példáu II Ulászló királynak 1504 évről kelt ötödik d crcmma 18 ik czikkelyében, hogy „vonatin et aucup u n mstics prohib.tmn“, s különösén „ut nemo colonorum et rustico u n liüjns regni wnatinnes cervorum, da- mu'arnm, lepornmque ét aproruhi, item auenpia phisianornm et cae- saréorttm — vulgo császármadár —■ ex re re pia sumat.“ A későbbi törvénybe ás, különösen pedig az 1729 iki országgyűlés, valamint továbbá a Mária T ré/.i i által behozatott urbérsza- balyozó rendelvény némi elöl pest ett Ugyan, de ezen rlölépés sem t rjedt messzebb, mint libgy a tilalmas vadászat, mint bűntény szóró abban Ibrmtiláztntot*, s azo i egy n k s osztályok, melyek a vadászatra jogo-tt’atíak, egyenkiot • I '» z-im 15Itattak. Minden e tárgy- hím hozott törvény azonban még findig csak a körül forgott : hogy min i korlátok közt ü gyen sz, bad a parasztnak is rémi'eg gyako rolni a vadászat jogát, és hogy nii-’y kiváltságok illessék e Téren a nemesem!) r. Ugyanis minden nem-sember szabadon vadászhatott, tudni.Ilik u maga ha‘á ában — de tilalmaira volt, hogy ezen joggyakorlat által a jobbágyoknak, vagy bárkinek is kár oko::tassék. A nemesembe továbbá földbirtokának felerészét t ilalom alá vethette, a mi azonban csak az ö külön folyamodásának következtében kirendelt küldöttség jelentésére s a megyei közigazg a (ás engedélyével történhetett. A nem tilalmazott helyeken s a fajzási határidőkön kivül, minden nemesembernek s nemesi jószágot biito klónak jogában állt, bárkinek birtokában Űzni a vadászatot; katonatisztek azonban, ha mindjárt magyar nemes származásnak voltak is, csak azon ha árban vadászhattak, a melyben elszállásolva voltak, a mennyiben a jelenlévő birtokos engedelmét arra különösen kinyertek, a vadászatot egyedül mulatságból űzték. A jobbágyoknak s nemesi osztályhoz nem tartozó személyeknek saját telkeiken kivtil tilos volt a vadászat; a városi polgároknak szintén csak saját határaikban volt szabad vadászni, a külföldieknek s közkatonáknak ellenben sehol és semmiféle birtokon. Örömmel tapasztaltuk, hogy kormányunk a vadászati ügy korszerű rendezésének szükségét belátva, sietett egy, erre vonatkozó törvényjavaslatot kidolgozni, melynek főbb pontjait a következőkben foglaljuk össze: a) E törvényjavaslat fölhatalmazza mindazon földb irtokosokat, kiknek egy tagban vagy összefüggésben átló rézzekben 1 egalább ‘200 holdas birtokuk van. holdját 1200 □ ölével számítva ; vagy kiknek birtoka 200 holdnál kisebb ugyan, de kerítéssel kellőleg el van zárva, vagy belső telket vagy szigetet képez, — kérdéses birtokaikon a vadászat szabad Iizhetésére. b) A kisebb és körül nem kerített birtokokon a vadászatot űzni tilos az illető tulajdonosoknak, hanem az egy határbeli tulajdonosok, illetőleg a község, melyhez a kisebb birtokok tartoznak, kötelesek a vadászati jogot együtt haszonbérbe adni. c) A haszonbér a tulajdonosokat jószágaik terjedelméhez mért arányban illeti. Azon községekben, hol a birtok-szabályozás és az úrbéri elklilönzés még nem eszközöltetett, a vadászati jog a községi közös legelőkön és erdőkben a községet; azon erdőkben, melyek a korábbi földcsur tulajdonát képezik ugyan, de a volt jobbágyokat illcfö faizási vagy egyéb szolgalmakkal vannak terhelve, kizárólag a volt földesurat; irtványokon, udvartelki förfizetés mellett birt (cu rialis és ccnsualis), vagy hegyvám, vagy tized és egyéb úrbéri természetű tartozásokkal terheli ingatlanokon pedig a jelenlegi birtokosokat illeti, d) Azon kozségekbeu, hol a birtokszabályozás és úrbéri elkli- lönzés megtörté' t, cs a korábbi földcsur a vadászati jogot a volt ni béresek tulajdonában magának jövőre is föntartotta az ily kikötés érvényét veszti. A v<-It jobbágyok azonban kötelesek, ha a lö d< sur a vadászati jog löntariásaért akár ingatlanban akár más módon bármi árt adót», azon szabályok szerint megváltani, melyek az úrbéri természetű szolgálmányok megváltására külön törvény által megállapittattak. e) A vadászati jog legalább hat évi időtartamra adandó haszonbérbe. A b rbeadás mindig nyilvános árverés utján történik, szokott kihirdetés alapján. f) A vadászati jog kibérlőjeül csak azon egyének fogadtatnak el, kik erkölcs leg semmi kifogás alá nem esnek, rendes adófizetők, honpolgárok és a vadászatban szakértők. g) A ki a tulajdonosnak, vagy ha a vadászat bérbe van adva, haszonbérlőnek • ngedélye nélkül vad Is/, 10 ft tői óO fűig, s ha a idászat lóháton történt, 20 ft’ól . 100 f-ig terjedhető pénzbüntetés1 tarfrté, «***. » 10 ^ ",6le« 200 «* (Iliét.
