Eger - hetilap, 1870

1870-03-03 / 9. szám

66 talékot üzletükből nem kaphatnak, kész az állam az osztalékszáza­lék némi kiegészítésére bizonyos összeget folyóvá tenni, de ez 1 millió átalányösszeget semmi ese re meg nem haladhat. Hogy még e tehertől is minél biztosabban meg legyen kiméivé, egyidejűleg az üzletnemeket, melyekkel az intézet nyerészkedőié» foglalkozhatik, oly módon kiterjeszté, hogy most osztalékát a tőzsdén szerezheti meg a részvénytársulat. Hatszáz millió túlzott pénzjegyforgalom, melyből 120 millió ma értéktelen, minthogy minden írt a forgalomba hozott államjegyek túlzott tömege — a szükséget meghaladó pénz­kínálat— miatt 20 krt vesztett névszerinti értékéből.... ez pénz- forgalmi állapotunk egész leplezetlenségében. Már maga a beválthat! an papírpénz léte is kétségbeejtő körülmény. Azon gondolat, hogy megtakarítás, tőkegyűjtés közben légvárakat építünk, kártyaházakat, melyek az első orosz ágyú vagy porosz gyorspuska lövésére jó részben rombadölnek, tmiután ily es­hetőség uj 600 millió papirjegy-kibocsátást tehet szükségessé, mi a forgalomban levő pénz tömege megkétszereződése folytán értékének elére való leszállítását, és kézpénzben levő tőkepénzeink 50%-nyi értékcsökkenését vonná maga után) nem sorvasztja-e a tökegytijtési kedvet, nem fosztja-e meg ez által közgazdaságunkat attól, mi nél­kül soha föl nem virágozhatik, t. i. a tökétől ? De ez még hagyján, vigasztaljuk meg e részben magunkat, mondjuk, bogy a pénzrend­szer és politikai események közti ez összefüggésre alig néhány száz termelő gondol; hogy a boldog tudatlanság hályogot von a jö­vőbe tekiütő szemre, és a tőkegyűjtés nagyban és egészben akadá- lyozatlan, a tőkeérték- vesztés eshetősége által előidézett tőkegyüj- tési pangás — mondjuk, — hogy nem létezik ; nyugtassuk meg to­vábbá magunkat azzal, bogy a papírpénz forgalomba hozatala mel­lett az összeség nyer évenkint sok millió érezpénzkeszitési költséget, a papír jegygazda ság ez egyedüli lényeges előnyét, szóval, barát kozzunk meg a beválthatlao papírpénzzel: de ba ennyire meggyőz- nők is magunkat, lecsillapitnók aggalmainkat, nem ébrednének-e azok föl újra, ha a pénz jelen 20% nyi értékvesztettségére tekin­tünk ? Húsz százaléknyi elértékteleniiles, mértéket túlhaladó kibo­csátás következtében, nem valóságos csalás e, elkövetve a jogállam részéről a jegyek iránt kényszeritett bizalommal viseltetön ? És még mi merünk büszkén, öntudatos felsőbbséggel mosolygni azon koron, melynek fejedelmei a pénz szaporítása végett beiért ékét folyton csökkenték kincstári nyereség czitne alatt; mi, kik hasonlót köve­tünk el, de nem érczen, melynek minden hamisítás mellett meg fog maradni bizonyos mérvű valóságos belértéke, hanem hitvány papí­ron, pusztán tömegszaporitás által ? Hisz minden pénzjegyünk egy ötödrészét — hogy képleg szóljunk, — bátran le lehetne metszeni, mint annak megdermedt tagját, mint oly pénzhullát, mely csak aka­dályozza, bénitja forgalmi életünket. E megdermedt tagját pénzje­gyeinknek kell mindenekelőtt életre ébreszteni közös államszövet­ségi erővel. E pénzügyi műveletet kell előbb végrehajtani, és csak akkor szólhatunk siker reményével a magyar bankrendszer és pénz- forgalom önállósításáról. Mig közös erővel a 120 millió értéktelen papir be nem vonatik, és meg nem semmittetik, addig az osztrák bankot sem lehet érczpénzzeli jegybeváltásra kényszerítői, mivel az ő jegyei államjegyeink 20%-nyi értékcsökkenésében szintén részt vesznek, mely okból, ha már most volna kénytetve érczpénz-bevál- tásra, úgy néhány nap alatt megbuknék, mert a 20% érezbeni ineg- nyerhetése végett minden bankjegy-birtokos jegye beváltását ne­mes érezben követelné, minek a bank eleget nem tehetne, mintán 300 milliónyi jegyeit csak 152 millió érez fedezi, a többi összeg biz­tosítékául a legbiztosb értékpapírok és váltók szolgálnak. — De ha egyszer a 120 millió államjegy fokozatos, évenkénti csekély, az adófizetők által elviselhető hányadban bevonatott és megsemmisít- tetett, és ezzel a nemes érez- és papírpénz közti árkülönbség (agio) megszűnt, akkor itt lesz ideje, bogy a bécsi bank az érezfizetést, a beváltást ismét folyamatba hozza, ezt akkor veszély nélkül teheti, mivel senki sem fogja öt beváltás miatt megrohanni, nem lévén többé értékkülönbözet a bankjegy névértéke és a nemes érez közt, mely különbözet megnyerése késztené a jelzett esetben a bankjegy- birtokosokat az érczalap megtámadására. Ez áldozattal pénzpolitikai föladatunk felét megoldanék; mert ez esetben forgalmi eszközeink fele valósággal érezre volna ala­pítva. Kétségtelen, hogy ez uj állapot a monarchia minden népeit egyaránt boldogítaná: forgalmi eszközeinknek meg volna teljes bel­értéke, és fele érezben beváltható lenne. Ez azonban nekünk ma­gyaroknak nem vágyaink netovábbja, mi pénzforgalmunk, hitelvi­szonyaink függetlenségét, önállóságát óhajtjuk; mi nem akarunk a bécsi pénzpiacz ellentétes érdekeitől és kegyelmétől függni, szóval, mi a magyar korona birodalmában szabad és ön­álló bankrendszert óhajtunk. A jelzett állapotban ez még nem volna megengedhető az ál- lam-pénzrend újólagos veszélyeztetése nélkül, mert, ha uj bankok fölállítása és azoknak jegykibocsátás engedélyeztetnék, úgy a for­galomba jövő bankjegy-tömeg részint nagyobb belértékénél, részint a létezett pénzkínálatot szaporító erejénél fogva, nagy áldozatokkal egyensúlyba hozott pénzbecsünket újólag megzavarná, szóval, irá­nyukban államjegyeink értékteleniilést mutatnának föl, ennek pedig többé megtörténni nem lenne szabad Szerény véleményünk szerint, e bajon azáltal lehet segítni, ha az Ausztriával a valuta helyreállítás érdekében kötendő szerződés­ben kikötnők, miszerint, ha a bécsi bank érezfizetésképessége helyreállítása időpontjától kezdve az államszövetség bármely felé­ben teljes biztosítékot nyújtó bank alakíthatására engedé­lyezési kírvény nyujtatnék be, az közösen helybenhagyandó volna, de az államjegyek még forgalomban levő összegéből (7o: 30-lioz arány szerint megosztva) újólag annyit kellene bevonni, mennyi ki­bocsátására az uj bankengedélyezett társulat fölhatalmaztatuék. Meg vagyunk arról győződve, hogy folyton emelkedő közgazdásza­ikban bankalapítási kedv szintén mutatkoznék, és igy ez ajánlott rendszer mellett pénzforgalmi, hiteti függetlenségünk megállapittat- nék. Az ajánlott módnak pénzbecsünk helyreállítása tekintetében pedig még több előnye volna, melyek közül megemlítjük, hogy az érczforgaloin helyreállítását ez utón egészen a magánosok eszközölnék, mi egy papírpénzt helyettesítő tallérról sem gondoskod­nánk ; továbbá ez volna az egyedüli, uj és súlyosb terheltetést mel­lőző módja a 300 milliónyi fiiggöadósság kifizetésének, mert ércz- valutát helyreállitni egy érez pénz kölcsön által, melynek ka­matjai 10—30 milliónyi összegben Isten tudja, meddig terhelnék az adózók vállait egy uj állandó teherrel, a nem kamatozó papit jegy­adósság helyett, nem látjuk viszonyaink közt sem czélszertinek, sem kivihetőnek. Szólni akartunk ugyan még néhány sorban jövő bankrendsze­rünkről is, de erre még lesz időnk, ha való, mit az elbocsátottak­ban mondottunk. Befejezésül csak Isten áldását kérjük bankbizottságunk mű­ködésére, mely, tekintve tagjai pénzügyi és közgazdászat! elismert tekiutélyü képzettségét, remélhetőleg meg fogja mutatni azon útat, melyen jelenlegi pénzügyi zavarunkról legbiztosabban kimenekül­hetünk. Sctáry Ferencz. Városi ügyek. A folyó évi februárhó 27-én Eger városa részéről tartott kép­viselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak : A febr. 13-iki ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után fölolvas­tatott a katonai elszállásolás iránti véleményadással megbízott kül­döttség jelentése, melynek alapján végeztetett: Tekintettel azon körülményre , hogy Eger városa a jelenleg elhelyezve lévő katona­ságon kívül még 670 ember elszállásolhatását csak úgy eszközölhet­né, ha az úgynevezett „Generalis“ kaszárnyát a szükséghez képest fölépittetné, mely czél csak városunk ujabbi oly eladósitásával lenue elérhető, melynek, a legkedvezőbb körülmények között is, egy szá­zad kivántatnék letisztázására azon jövedelmekből, melyeket az épitendő katonai laktanya évenkint jövedelmezne: ennélfogva a czélba vett beszállásolást, illetőleg építkezést eszközölni nem lehet; ha azonban az államkincstár, a közlegénység részére szükséglendö kaszárnyát fölépittetni, s Eger városát az 5-ik osztályú lakbérfizetés helyett, a 3-ik osztályba sorozni hajlandó, ez esetre az ezrednél al­kalmazott tiszt urak részére szükséglendö szállásról — magánosok­nál — gondoskodva lesz. Fölolvastatott a közponli főszolgabírónak f. évi 279. számú megkeresése, melyben fölhivja a testületet, hogy a jövedelmi adóki­vető bizottsághoz tagokat válaszszon, s arról öt értesítse. Mely föl­hívás folytán rendes tagokul Schaffner János, Volf János, póttagokul pedig Tarnay János és Ürményi Antal választattak meg. Végül Indítvány folytán elhatároztatott, hogy, tekintve a város ut- czáinak rósz karban léteiét, egy küldöttség választassák, mely véle­ményt adjon arra nézve, hogy a javítások és tisztogatások mily renddel s kinek föliigyelete alatt eszközöltessenek, és egyúttal a megye bizottmánya kéressék föl, hogy ezen czélra, Eger városa köz- munkaerejét a szükséghez képest engedje át. Megyei élet. Heves és K.- Szolnok t. e. megyék bizottmányának febr. 21. és következő napjain tart havi ülésben a következő érdekesb tárgyak kerültek szőnyegre:

Next

/
Oldalképek
Tartalom