Eger - hetilap, 1870

1870-12-15 / 50. szám

413 tik — bogy az így készített nyugtát a megyei főpénz! árnoknak küldje meg. Végül kijelenti a megye közönsége, bogy a szóban forgó Kőrös-átmetszési hid féntartásáraa még fönálló egyesség letel­tével mitsem forditand többé, mert annak fönállása e megyére egé­szen érdektelen, egy megyebeli község vagy puszta által sem használ­taik; a föntartás költsége jog szerint azokat terheli, kik annak használatát élvezik, s kik az anya-Kőrösön levő hidon a vámszedési jogot gyakorolják, meljhez ezen átmetszési hid használata nélkül Szolnok felöl jutni nem lehet. Országgyűlés. A képviselőház decz. 7-iki ülésében Szüllö Géza interpellálta a honvédelmi minisztert: van-e szándékában, még ez ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé, mely az ujonczozásnál ész­lelhető visszaélések és törvénytelenségeknek elejét vegye? Ez in- terpellatió kiadatott a miniszterelnöknek. Simonyi Ernő a közelgő karácsonyi ünnepek alkalmából a na­pirend megállapitását szükségesnek tartván, nehogy ismét indem- nityre legyen szükség, az adótörvények tárgyalását sürgeti. Erre a pénzügyminiszter kijelenti, hogy az állami kiadásokra nézve csak­ugyan indemnityt kellend a minisztériumnak kérni; a mi pedig a bevételekét illeti, óhajtaná, hogy ezekre vonatkozólag az indemnity az adótörvények meghosszabbítása iránt benyújtott törvényjavasla­tok tárgyalása által fölöslegessé tétetnék. Végül fölolvastatott a pénzügyi bizottság jelentése azon tör­vényjavaslatok tárgyában, melyeket a pénzügyminiszter a föld-, ház-, jövedelem, személyes-kereseti adó és a dohányjövedékről szó­ló törvények érvényének meghosszabbítása iránt beadatott. Ezen je­lentés kinyomatása, s a decz. 10-iki ülésben tárgyalása elhatároz­tatott. — A decz. 9-iki ülésben Hoiián Ernő honvédelmi államtitkár a hovédelmi miniszter nevében válaszolt Horn Edének az ujonczo- zási fölülvizsgálat tárgyában tett interpellációjára. Elmondá, hogy a fölülvizsgálat csak oly részekre nézve rendeltetett el, hol fölötte rósz eredmény mutatkozott; mert vannak oly kerületek is, hol nem­csak a honvédségbe nem soroltatott senki, de még a sorezredekre eső hadjutalék sem lön kiállítva. A kormány ez ügybeni eljárását a védtörvényre alapítja, melynek pontos végrehajtása fölött őrködni, a kormánynak kötelessége. Hogy ez eljárás szükséges volt, mutat­ja az, hogy az illető kerületekben hadképteleneknek nyilvánított egyének fele a fölülvizsgálok által hadképeseknek nyilváníttatott.— Hollán Ernő egyúttal Szüilő Gábor decz. 7-iki interpellatiójára is felelt, kijelentvén, hogy az ujonczozásoknál előforduló visszaélések meggátlására a minisztériumban törvényjavaslat készül, mely már befejezéséhez közel áll. Szüllö Gábor megnyugodott a kormányi vá­laszban; nem igy Horn Ede, ki azt tárgyalásra kívánja kitlizetni. Azonban a többség tudomásul vette a kormány válaszát. Móricz'Pál határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a ház bizottságot küldene ki, mely a dohánymonopolium megszüntetése és mikénti pótlása iránt véleményt adjon. E javaslat tárgyalásra ki fog tűzetni. Ezután a ház tárgyalás alá veszi az indirect adókra vonatkozó törvények érvényének meghosszabbítására és a pénzügyi törvény­székek ideiglenes meghagyására vonatkozó törvényjavaslatokat. A czukoradóról és pénzügyi törvényszékekről szóló törvényjavaslatok rövid vita után változatlanul, a bor és husfogyasztási adóról s a bélyeg, illeték és dijakról szóló törvényjavaslatok pedig Démi módosítással elfogadtattak. — A decz. 10-iki ülésben Huszár Imre interpellatiót intézett a közlekedési miniszterhez a nagykikinda-pancsovai vasútvonal kié­pítése tárgyában. Sztratimirovics György pedig ugyanezen vasút­vonalnak Belgráddal leendő összeköttetése tárgyában határozati ja­vaslatot terjesztett be, mely szerint utasítandó lenne a miniszter ez iránti törvényjavaslat előterjesztésére. Ezután a ház napirendre tért, s három pénzügyminiszteri tör­vényjavaslatot intézett el, az első javaslat a közadók behajtására és biztosítására vonatkozó 1868. évi XXI. törvényczikk némely ren­deletéinek módosításáról szól, mely némi változtatással elfogadta­tott. A második javaslata borvát házközösségek rendezésénél előfor­duló okiratok bélyegmentességére vonatkozik, mely változtatás nélkül fogadtatott el. A harmadik javaslat, mely a vasút- és csa­tornaépítő vállalatok állami kamatbiztositásokból eredő fizetések fedezésére külön tartalékalapot javasolt fölállítani, egyhangúlag el­vettetett. — A decz. 12 iki ülés nagyon rövid volt, Szlávy József kereske­delmi miniszter benyújtó azon államegyezményt, mely Szászország s Ausztria közt a szász-cseh vasutak összeköttetésére nézve létre­jött. Kinyomatása után az osztályok által tárgyaltatni fog. Ezután a ház napirendre tért át, s véglegesen megszavazta a czukoradóról, a bor- és husfogyasztási adóról, a pénzügyi törvényszékek ideiglenes föntartásáról, a bélyegek és illetékekről, a közadók behajtására vo­natkozó törvény módosításáról s a horvát-szlavon házközösségek rendezése körüli okiratok bélyegmentességéről szóló törvényjavasla­tokat. — A decz. 13-iki ülésnek egyéb tárgya nem volt, mint hogy fölolvastattak a jelentések a képviselőház decz. havi költségvetésé­ről, és a községek rendezésére vonatkozó törvényjavaslatról. A csatatérről. A Loire-kadseregnek Orleansbói történt kivonulása után, Molt- ke fölszólította Trocbut Paris föladására, egyúttal tudtára adván a Loire-badsereg megveretését. Azonban Trochu azzal válaszolt, bogy egy kiáltványt bocsátott ki, mely a további küzdés kötelességét s a segély reményét hangsúlyozza. Trochu el van határozva, Párist a végsőig védelmezni, s a záröv áttörését újólag megkísérlem. Fran- ezia foglyok beszélik, hogy Páris még két bóra van élelemmel el­látva, s 350,000 fegyveres emberrel rendelkezik, kikkel kirohanáso­kat fognak tenni, mig csak egy katona marad. Párisból érkezett sürgönyök szerint, ott nagymérvű csapatmozgalmak folynak. Az uj támadó művelet igen közel áll. E hó 4-ike óta Trochu és Ducrot folyvást Parison kívül vannak. Habár a francziák visszamentek a Marneon, mégis folyton megszállva tartják az avroni magaslatokat, hol erős ütegeket állítottak föl. Versaillesböl pedig azt jelentik, hogy a francziák a Mariiénál néhány előretolt hadállást, valamint az erősei* eltorlaszolt Champignyt megszállva tartják. — Versaillesi hirek szerint, Francziaország északi részén 80—100,000 főnyi uj franczia hadsereg öszpontosul, melynek czélja Páris fölmentését az északi oldalról megkísérlem. — A németek veszteségét a Páris előtt nov. 30. és decz. 2-án vívott csatákban, maguk a németek hivatalosan 4734 halottra, 8246 sebesültre s 800 fogolyra teszik; továbbá 4 ágyú elvétetett, s 18 ostromágyu beszereztetett. Újabb tudósítások szerint, a németek több mint 16,000, a francziák pedig 10—12,000 embert vesztettek nov. 28-tól decz. 4-ig. Hogy mily véresek voltak e csaták, mutatja az, hogy például egy 135 ember­ből álló csapatból csak 5 ember maradt életben, s némely ezredek majdnem teljesen megsemmisittettek. A nov. 30-iki csata után igen sok sebesült maradt a csatatéren, s a kiket decz. 1-én a kórházakba szállítani nem lehetett, éjjel a nagy hidegben megfagytak. Minden odamutat, hogy még sok ezer német veszti el életét Páris előtt — és miért ? csupán azért, hogy a dicsvágyó Vilmos a franczia fővá­rosba diadalmasan bevonulhasson! Mintha a nép csak arra való volna, hogy egy dicsvágyó uralkodó szeszélyeiért ezerek áldozzák föl életöket! A Loire-hadsereg két napi csata után decz. 4-én hagyta oda Orleanst. A visszavonulás Blois irányában történt, jó rendben, mint •Aurellesde Paladiné, a Loire-badsereg parancsnoka jelenté, ki a visszavonulása után beadta lemondását. Versaillesi sörgöny szerint a németek ez alkalommal Orleansban 77 ágyút, végtelen mennyisé­gű hadiszert, négy fölszerelt gőzöst s 10,000 harczost kerítettek kéz­re. Ellenben Toursból érkezett jelentés szerint a Loire-hadsereg visszavonulásakor csak beszegezett nehéz ágyuk vesztek oda; a tá­bori tüzérség vonata és a Páris élelemmel ellátására összebalmozott készletek érintetlen maradtak. A Loire-hadsereg, mely 200,000 emberből s 500 ágyúból állott a golyószórókon kívül, csak lassan vonult vissza, s üldözőinek gyak­ran igen erélyesen nekifordult, miböi az tűnik ki, bogy e hadsereg mégsem szenvedett oly sokat az orleansi csatákban, mint német részről állíttatott. Decz. 7-e és 8-a folytonos harczok közt folyt le Meung és St.-Laurent des Bois közt; a veszteség mindkét részről je­lentékeny, a győzelmet mindkét fél magának tulajdonítja. Decz. 9-én ismét élénk csata volt Montliraulínál, midőn porosz sürgöny szerint a francziák húzták a rövidebbet. Decz 10-én, mint Géniből megbízható birek folytán jelentik, a mecklenburgi nagyberczeg Beaugency előtt megveretett, és serege tetemesen visszaszóláltatott. Ugyancsak Genfböl jelentik, hogy a Tann-féle német hadtest súlyos veszteségek után 11-én visszavonult Orleansba. Bordeauxból, hova a, toursi kormány e hó 10-én költözött, Gambetta hadügyminiszter­nek egy jelentését slirgönyzik, mely szerint Gambetta decz. 10-én hagyta ei Chanzy franczia tábornokot, kinek bámulatra méltó fára-

Next

/
Oldalképek
Tartalom