Eger - hetilap, 1870
1870-11-24 / 47. szám
384 sitéseért a nagyhatalmak kezességet vállalnának, sőt Franeziaország jövendő kormányának nemzetközi elismerése is e föltételek pontos betöltésétől tétetnék fliggövé. E kérdés európai congressuson intéztet- nék el, mely egyidejűleg a keleti kérdést is tárgyalná. Azonban újabb hir szerint e javaslatnak sem volt sikere, Bismarck visszautasította azt. Különben talán egyelőre a franczia kormánynak sincs nagyon ellenére az újabb alkudozások meghiúsulta, mert a háború kifejlődésére nézve nagy reményeket köt a keleti kérdés fölmerülé- séhez. Az uj német szövetség, úgy látszik, már megalakult. Az alkudozások Versaillesban e bó 17-én befejezlettek, s a szerződést Wttr- temberg, Baden és Hessen már aláírták. Bajorország sokáig vonakodott a szövetségbe lépni, végre is Bismarck kénytelen volt neki engedményeket tenni a katonai kérdésben, minek folytán az északnémet szövetség lényeges változást fog szenvedni. Bajorország belépése tehát biztosítva van. Ez uj szövetség által a népek szabadsága mit sem nyert, olyan lesz az, mint az északi szövetség, a Bismarckpolitika satellese s mieden szabad mozgás ellensége. Legközelebb a német fejedelmek Versaillesben congressust fognak tartani, ba ugyan a hadi események meg nem gátolják. Spanyolországnak végre, post tot diserimina rerum, sikerült királyra szerttenni. A királyválasztás e hó 16 án ment végbe a kor- tesgyülésen, következő eredménynyel: Aosta olasz kir. herczegre 191, a köztársaságra 67, Montpensier herczegre 27, Esparterora 8, Alfonsra 2, Montpensier fiára 1 szavazat adatott be; tires szavazó- czédula 19 volt. A választás a legnagyobb rendben folyt le. E szerint Aosta (Amadé) herczeg lett spanyol király, kihez egy 25 tagú küldöttség ment Olaszországba, részére a spanyol koronát fölajánlani. Ausztria. A birodalmi tanács mindkét háza megszavazta már a föliratot, melynek tárgyalása alkalmával ugyancsak sok borsot törtek a kormány orra alá. A képviselőházban a lengyelek nem vettek részt a vitában. A lengyelek nevében Grocholski kijelenté, hogy a fölirati javaslat szerzői egy, az államra nézve veszélyes párt (a centralisáló német) egyoldalú álláspontját foglalják el, mely párt az osztrák népek közötti egyenetlenséget nem megszüntetni, hanem föntartani akarja, hogy hatalmi állását biztosíthassa. Szónok és elvtársai ennek folytán elhatározták, bogy nem terjesztenek elő ellenjavaslatot, hanem minden vitától tartózkodva, a többség javaslata ellen szavaznak. E nyilatkozat természetes felelet ama centalisticus törekvésekre, melyek a képviselőház többsége kezeiben most oly kihivólag előtérbe lépnek. A clericalisok és foederalisták nevében Giovanelli szólt, s „Vorarlberg, Felső-Ausztria, S iria, Krajua, Istria, Görz, Trieszt és Dalmátiából való elvtársai nevében“ kinyilatkoztatá, hogy ök részt vesznek ugyan a vitában, de majd szavazatukkal vetik el a fölirati javaslatot, melyet az Ausztria népei közötti kiegyezéssel szemben oly ellenséges szellem leng át. így főleg csak a tulajdonképi német párt vitatkozott, miért is a tárgyalás meglehetősen egyhangú volt. A fölirat megszavazása után megválasztattak a delegatio tagjai. A Potocki-miniszterium bécsi hirek szerint még a fölirati viták folyama alatt beadta lemondását. Az uj cabinet megalakításával újra Potocki fogna megbizatni. Egy korszerű kérdés. Több hazai lapban fölmerült azon kérdés : mikép lehetne a vasúti fontosabb állomásokat honfiakkal betölteni, s a külföldiek alkalmazásának kényszerűségét elkerülni? A haza majd minden városában laknak kisebb nagyobb számmal nyugalmazott katonatisztek, kiknek összes számát ezerre is tehetjük, daczára annak, hogy az utóbbi időkben sok nyugalmazott tiszt a honvédséghez beosztatott; s miután a tényleges szolgálatból kilépett tiszteknek nyugdijuk élvezete mellett meg van engedve, valamely polgári keresetmódot is folytatni, önként merül föl azon kérdés: vájjon nem lehetne-e ily nyugdíjas tiszteket és kiszolgált őrmestereket vasúti állomásokon alkalmazni, kikről pontos és lelkiismeretes szolgálatot lehet föltételezni? Meggyőződésem szerint, a rangjuk szerint alkalmazott ily nyugalmazott katonatisztekből igen derék vasúti hivatalnokok válnának, kivált ha reversalis aláírásával lekötve lennének; noha egyes esetekben a megelőző fölmondás után az említett lekötelezettség föloldása szükségessé válhatnék. Régibb időben a kiszolgált katonatisztek a kincstári sóházaknál nyertek alkalmazást: nem lett volna-e czélszerü, az újonnan fölállított sóházaknál is e rendszabályt alkalmazni ? ez által is csökkentek volna az állam kiadásai. Meglehet, hogy jelen indítványom nem találkozik mindenkinek helyeslésével; de arról meg vagyok győződve, hogy a mondott módon alkalmazott katonatisztekből, rövid idő alatt igen hasznos és derék polgári egyének válnának. És már ez is nyereség lenne. D. L. Törvényjavaslat a községek rendezéséről. (Folytatás.) VI. FEJEZET. A községi elöljáróságról. 53. §. A képviselő-testület határozatait s szabályrendeleteit a 16. és 19. §. korlátái között a községi elöljáróság hajtja végre, s az átruházott teendőket az elöljáróság teljesiti. (22. 79. §.) 54. §. A községi elöljáróság áll: helységekben a bíróból, legalább 2 tanácsbeliből (esküdt, hites) és a körjegyzőből; nagy községekben a bíróból, legalább 4 tanácsbeliből, pénztárnokból, községi jegyzőből s közgyámból; rendezett tanácsú városokban az elöljáróságot a tanács tagjai képezik, t. i. polgármester, jegyző, rendőrkapitány, tanácsnokok, ügyész, árvaszéki ülnök, pénztárnok, számvevő, ellenőr, közgyám, levéltárnok, orvos, mérnök s a község által a helyi igények szerint rendszeresített más tisztviselők. 55. §. Helységekben és nagy községekben a biró, jegyző, tanácsbeli, illetőleg pénztárnok és közgyám kötelességeit s a szolgaszemélyzet létszámát, rendezett tanácsú városokban a tanácsnak s a tanács fejének, a polgármesternek, a képviselő-testülethez, illetőleg az egyes tisztviselőkhöz való viszonyát; nemkülönben a tanács és egyes tisztviselők munka-, jog- és hatáskörét s a segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet szervezetét a képviselő testület szabályrendelettel állapítja meg. Mig ez megtörténik, a fönálló gyakorlat marad érvényben. 56. §. Helységekben csak a biró és körjegyző ; nagy községekben, a biró, községjegyző, pénztárnok és közgyám húz rendes fizetést; rendezett tanácsú városokban az elöljáróság, a segéd- és kezelőszemélyzet valamennyi rendes tagja. A fizetés, valamint az esetleges napidijak mennyiségét az 57. §. korlátái között a község szabályrendelettel állapítja meg. 57. §. A polgármester évi rendes fizetése kevesebb nem lehet azon javadalomnál, melyet a város fölöttes törvényhatósága a szol- gabirák részére megállapít. A községjegyző fizetését a nagy községekre és körjegyzőségekre nézve a képviselő-testület meghallgatásával s a község, illetőleg a szövetkezett helységek anyagi viszonyaihoz képest a törvényhatóság állapítja meg. E fizetés — nem számítva a természetben kiszolgáltatandó szabad lakást — 300 o. é. forintnál kevesebb nem lehet. A jegyzők által eddig használt községi földek jövőre is a jegyzőknél hagyathatnak, de a földeknek az adócataster szerint fölvett évi jövedelme a megállapított készpénzfizetésből levonatik. 58. §. A körjegyzőt a szövetkezett helységek közösen fizetik. Azt, hogy valamely körjegyzőség a körjegyző mellett aljegyzőt is tartson, úgyszintén azt is, hogy a körjegyző és aljegyző melyik községben lakjék, s a szövetkezett helységek mily mérvben járuljanak a körjegyző fizetéséhez s a közös kiadásokhoz, a képviselő-testületek meghallgatása mellett, esetröl-esetre az alispán határozza meg. 59. §. Helységekben a bírót és tanácsbelieket a választó közön-ég (28. 29. 30. §.), a körjegyzőt a szövetkezett helységek kép- viselő-testitleteinek egyeteme (74. §.); nagy községekben az összes elöljáróságot a választó közönség, rendezett tanácsú városokban pedig a képviselő-testület választja. 60. §. Az elöljáróság helységekben és nagy községekben három évre, rendezett tanácsú városokban 6 évre választatik. A község- és körjegyző élethossziglan megtartja, s csak tiszti kereset folytán veszti el hivatalát. (81. §.)
