Eger - hetilap, 1870

1870-11-24 / 47. szám

383

csak azt akarta mondani, hogy ö maga sem kívánja e fontos tárgyat csupán szavazás által eldönteni, hanem kívánja annak tárgyalását. Most megtörténik a szavazás. Szavazott a tudomásul vétel mellett 3, az iigv tárgyalása mellett 245, távol volt 181 képviselő.

Wahrmann Mór ezután határozati javaslatot nyújt be, mely szerint a ház, miután a miniszter szavaiból arról értestilt, hogy az elölegezési üzlet a magyar kormány tudtával és megbízásából történt, kijelentse, hogy elvárja, miszerint mind az illetékes közeg e fölött nyilatkozzék, mind pedig aztán a ház elé törvényjavaslat terjesztessék az iránt, mikép legyen e kölcsön véglegesen fedezendő. A ház elhatározza, hogy e javaslat a miniszter válaszával a legközelebbi, nov. 2‘2-iki ülésben együtt tárgyalta-sék.

Végre miután a China, Japan és Siammal kötött szerződések harmadik fölolvasásban is elfogadtattak, az ülés eloszlott.

A csatatérről.

Az orleansi nov. 9. és 10 iki ütközetekről jelen ik Tuursból, hogy a francziák győzelme teljes, a mozgó nemzetőrök magatartása igen jó és az erkölcsi siker nagy volt. A németek 5000 embert vesztettek. A foglyok számát egy hivatalos jelen'és 2500-ra teszi. A Lo- ire-badsereg további hadműveleteiről kevés biztosat tudunk. Az orleansi fényes győzelem után e hadsereg megkerülte Toury környékén a mecklenburgi nagyberczeg parancsnoksága alatt egyesült mintegy 80—90,000 főnyi német sereget, s Orlean-ból Cba- taudua és Dreux városokon át északra Mantes (nem Nantes) felé nyomult, hol az egyesült Loire- és bretagnei sereg még a Liliéből jövő B mrbaki seregét is magához vonta. A németek későn vették észre az oldalmozdulatot. A Mantesban egyesült három hadsereg legalább 150,000 főre tehető 300 ágyúval, melyeket gyakorlott tengerésztüzérek kezelnek. E hadsereg nov. 18-áutoursi távirat szerint már V rsaillest fenyegette, miért is hire járt, hogy a porosz főhadiszállást Versaillesböl Fontainebleauba teszik át, ez azonban még eddig nem valósult. Versaillesböl nov. 20-ról sürgönyzik, hogy a Loire-sereg a döntő csatát nem akarja elfogadni. De azt hiszsztik, hogy erre nem sokáig keilend várni a poroszoknak, sakkor egyidejülej? bizonyára Trochu is kirohanást teend a párisi véderővel A „Wehr-Zg.“ szerint, ha Trochu Párisból 150,000 egész

200,000 embert kihozhat, és a Loire-hadsereggel egyesítheti, s ha ehhez még Garibaldi serege csatlako hátik, úgy 350,000 fran czta fog szemközt állami mintegy 200,000 poroszszal, mert a fran- czia földön levő összes németek száma nem több 430,000 embernél, e számból azonban az elfoglalt várakra legalább 230,000 ember szükséges.

Versaillesi sürgöny szerint, a poroszok e hó 17-én mintegy 700) nemzetőrt Dreux környékéről elűztek; a francziák vesztesége 60 halott és számos sebesült, a poroszoké 3 halott és 35 sebesült. Ellenben Tuursból hivatalosan jelen ik, hogy a poroszok Dreuxt e bó 19-én megtámadták, azonban a nemzetőrök által kényszerittettek a vidékre visszavonulni. Egy másik toursi távirat szerint, Bourbaki tábornok 18-án két, Metzből jövö porosz hadtest támadását Beau- vaisnél visszaverte. Ugyancsak Toursból hivatalosan jelentik nov. 19 ről, hogy a Chatillonban levő németeket garibaldisták, Ricclotti Garibaldi vezénylete alatt megtámadták, s az összes ellenséges katonákat (mintegy 700—8)0 at) részint megölték, részint elfogták. Versaillesböl pedig sürgönyzik, hogy 18-án a poroszoknak Chateauneuf- nél győzelmes ütközetük volt; a poroszok vesztesége 100 ember, a francziáké 30) halott és sebesült s 200 fogoly let; volna. Szintén porosz sürgönyök szerint, nov. 16 án, Montmédy körülzárolásakor, a poroszok győzelmes ütközeteket vívtak Chauvancy ésTonnele körül; a Méziéres és Belfortból tett kirohanásokat pedig a poroszok visz- szaverték, s ez utóbbi helyen a francziák 2)0 halottat és sebesültet s 58 foglyot vesztettek. Berlinből jelentik, hogy nov. 20-án a francziák 6 századdal és 4 üteggel megkísértették la Féreből a németeket elűzni, de egy zászlóalj által visszaverettek, valamint az erődből való kirohanásuk is visszaveretett.

Parish >1 Toursban sem léghajón, sem galambposták által nov.

7-ike óta nem kaptak h reket. A brüsseli „Indep.“ egy angol iratát közli, ki nov. 8-án hagyta el Párist, s a főváros állapotát jelzi. Ez irat szerint a marhahús Párisban mérsékelt árra van szabva. Ló- és szamárhust mindenki kaphat. Has átalában 3 hóra van még; a kenyérkészlet áprilisig eltart; bor 2 évre elegendő, czukor és só a közönséges áron kapha'ö még; főzelék tulmeunyiségben van. A csapatok kirohanást kivánnik. Az ,,Indep." hozzáteszi, hogy ezen angol jelentése hitelre tarthat számot. (?)

A „New-York Herald“ levelezője meglátogatván Bazainet, le- irá a köztük folyt érdekes beszélgetést. Ebből kitűnik, hogy Bazaine a franczia köztársaságnak csakugyan ellensége volt, ő annak kikiáltását gyalázatos tettnek nevezé, kijelentvén, hogy sem ö, sem társai (kik?) soha más kormányt, mint a czászárit, elismerni nem fognak, mig a császárnak tett esküje alól ez által föl nem mentetnek. Bazaine nyilatkozataiból kitűnik az is, hogy ő a régi franczia kamarát akarta összehívni, hogy a „törvényességet“ (azaz a császári kormányt) visszaállítsa. A beszélgetés folyamában elmondá, hogy hadserege aug. 14-ike óta a betegek és sebesülteken kívül 24 tábornokot, 2140 tisztet és 42,333 katonát vesztetr. — Changarnier tábornok, ki szintén a metzi capitulálók között volt, Bazainet inkább te- hetien embernek, mint árulónak tartja, s azt mondja róla: „ő kétszeresen bukott ember, mert semmi sem lett volna könnyebb, mint szept. első felében, legfölebb 25,000 embert a várban őrségül hátrahagyva, keresztülvágni magát a poroszokon, azzal a hadsereggel, melynél Francziaország sohasem áilitott ki jobbat és szebbet.“

A franczia hajóhad sok kárt tesz a németeknek, egyremásra fog- dossa el hajóikat, legközelebb is egy franczia hajó három dúsan megrakott kereskedői hajót vitt Toulonba. Még Amerika vizein is har- czolnak a franczia hajók a német hajókkal.

Politikai hetiszemle.

Az orosz kormány által oly váratlanul napirendre hozott keleti kérdés folyvást a legélénkebb discussiók tárgya. Anglia és a bécsi kormány már vá aszoltak az orosz kormány ismeretes sürgönyére. Az angol jegyzék kerüli a tiltakozás szót, s az orosz eljárásnak nem lényege, hanem formája ellen fordul. Határozottan mondja, hogy egy c mgressus a párisi szerződések revisióját fontolóra vette volna; az orosz kormány azonban tekintet nélkül bánik el a dologgal, azért jogtalan. Angolország sehogy sem szeutesiíheti az orosz kormány lépését. — A bécsi cabinet válaszjegyzéke udvarias hangon van tartva, de lényegében határozottan elutasító, s csatlakozik Anglia fölfogásához. Olaszország álláspontja a kérdéses ügyben még nincs tisztázva. A bécsi „Montagsrevue“ állítólag hiteles forrásból constatálja, hogy az olasz kormány csatlakozik a londoni és bécsi cabinetek dip- lomatiai lépéseihez; más hirek szerint pedig egeszen távol akarja magát tartani ez ügytől, s a keleti kérdésbe sehogy sem akar avatkozni, állítólag azért, mert a floreuczi porosz követ azzal ijesztgeti az ottani kormányt, hogy Poroszországa római kérdést fogja szőnyegre hozni, ha az olasz cabinet az angol-osztrák fölfogást támogatja. Poroszország kijelentette, hogy Oroszországgal szemben jóa- karatu semlegességet k vet. Berlinben tagadják ugyan, de több oldalról erősen hangozta1 ják, bogy Poroszország Oroszországgal már előre egyetértett az utó obi által követendő eljárás iránt, sőt annak a keleti kérdésben szükség esetében katonai segélyt is ígért volna. A poroszlapok nyilatkozatai is Oroszországra nézve kedvezöleg hangzanak.

Gorcsakoff orosz külügyminiszter már válaszolt az angol sürgönyre, még pedig kitéröleg. Úgy látszik, hogy a bécsi cabinet mindenben Angliához alkalmazkodik, Anglia jövendöbeni magatartása azonban még bizonytalan. Az angol lapok igen hevesen szólalnak föl Oroszország ellen, s a párisi békekötésnek szükség esetén fegyverrel való föntartására serkentik a kormányt, melynek eddigi lanyha politikájából azonban nehéz volna erélyesebb lépésre következtetni, habár harczias híreknek sem vagyunk egészen bijában. így kopenhágai hirek szerint Anglia szövetséget kötött volna Dániával, mely szerint háború esetén 50,000 angol katona fogna a dáü partokon kikölni. Más tudósítások szerint pedig az angol hajóhad már legközelebb a keleti tengerre vitorlázik. E hirek azonban még megerősítésre várnak. Annyi bizonyos, hogy az angol kormány kétszer is meggondolja a dolgot, mielőtt elhagyja gyapjuzsékját, hogy a cselekvés terére lépjen. Törökország rniudeu áron, tehát fegyverrel is, főn akarja tartani a párisi szerződés érvényét. E közben minden oldalról érkeznek hirek Oroszország nagymérvű hadikészülödéseiről, a szabadságosok b :hivásáröl, csapatöszpontositásokról sat., mi azt mutatja, hogy Oroszország e! van határozva, akaratát minden áron keresztülvinni, ha szükség, fegyverrel is. Egész Európa feszülten várja a dolgok további fejlődését.

A porosz-franczia békealkudozásokat illetőleg olvassuk, hogy az angol kormány fegyverszüneti alkudozásait, bir szerint a köztársasági kormány beleegyezésével, megújította, egybekötve békeajánlatokkal, melyek megfelelő hadi kárpótlásból, a határváruk lerombolásából, Elsass és Lotharingia se.ulegesitéséböl állanak, s melyek telje-