Eger - hetilap, 1870
1870-11-03 / 44. szám
354 A szervező kath. congressus ülései. A kath. autonómia szervező gyűlése okt. 26-án nyittatott meg, mintegy 60—70 képviselő jelenlétében. A gyűlést a herczegprimás által az egyetemi templomban tartott „Veni Sancte előzte meg, mely után a congressusi képviselők a gyűlés helyére, a múzeumi díszteremben gyülekeztek össze. Az ülést a herczegprimás szép beszéddel nyitotta meg, mely zajos éljenzést vont maga után. Erre körjegyzőkké kijelöltettek: a papi képviselők részéről Hatala Péter, a világiak részéről Horánszky Nándor és Balogh Sándor. Elnök az igazoló bizottság tagjaiul egyházi részről Lévay Sándor püspököt s Veszély Károly erdélyi papi képviselőt, a világiak részéről pedig gr. Károlyi Györgyöt, Huszár Imrét, Inkey Zsigmondot és Szilágyi Virgilt jelölte ki, miben a tagok egyhangúlag megnyugodtak. Miután végre elnök fölhívta a tagokat, hogy megbizó-leveleiket az igazoló bizottsághoz adják be, az ülés 10 órakor berekesztetett. A második ülés okt. 28-án tartatott. Gr. Károlyi György jelentést tett az igazoló bizottság részéről, mire Hatala Péter körjegyző fölolvasá az igazolt tagok névsorát. Az autonómiát szervező gyűlés a szabályok értelmében áll: az érseki és püspöki karból, a négy érseki tartomány káptalanainak 4 küldöttjéből, a tanítással foglalkozó öt szerzetesrend 4 küldöttjéből, a világi papságnak és a külön nem képviselt szerzetesek 24 küldöttjéből, a világi kath. kegyurak 4 küldöttjéből s 132 világi képviselőből. A jelentés szerint az összes világi képviselők igazoltattak, Tavaszy Endre, Ribáry Ferencz és Somogyi László (egri e. m.) kivételével. Elnök ajánlatára ideiglenesen elfogadtattak az előkészítő congressus szabályai. Végül kitüze- tett a legközelebbi ülés napirendjére az alelnök és jegyzők megválasztása titkos szavazás utján. Az okt. 29-iki ülésben Somogyi László fölszólalt az ellen, mintha az ő választása ellen panasz emeltetett volna, s kéri, hogy az alelnök és jegyzők választásánál választási jogával élhessen. Lévay püspök említi, hogy Somogyi választási jegyzőkönyvébe egyes kifogások Á B Egy bünpör. (Folyt.) XIX. A bresciai helytartó titkos véleményezése a tizek tanácsának. A Gambarák a bresciai nemesség között első sorban foglaltak helyet. Korábban Francziaországhoz húztak, utóbb, midőn a békés viszony megszűnt a franczia és spanyol udvarok között, Spanyolországhoz szítottak inkább, mint melylyel kitűnő összeköttetéseik is voltak. A Gambarákat átal án eszélyes körültekintés jellemzetté mindenkor. Tekintve, hogy birtokaikat ezek megtámadásának tehették volna ki, okos és szükséges volt a francziákkal jó lábon állás, mely álláspontjukat ha meg nem változtatják, a legújabb eseményekig ki nem zavartatnak fészkökböl, mivel a mindenható Francziaország fegyverei csak legújabban aláztattak meg. Zsákmányoljuk ki a körülményeket! Egykor a hatalmas Ve- lenczének nem volt szüksége diplomatikus cselfogásokra, de most másként áll a dolog. A köztársaság mostani dogéinak nagyon is kell a különféle szövetségesek között lavirozniok. Ki hitte volna a francziák paviai vereségét, mely egészen kigunyolta számításunk finomságát? A franczia király el van fogva, a spanyol diadalmaskodott, Velencze ki van téve az utóbbiak boszújának; szószegést vetnek majd szemünkre. Veszélyes helyzetben vagyunk. Azonban ezek csak átmenő fellegek, melyek nem hordanak magukban vészes villámokat. Dicső köztársaságunk sziklaszilárd marad még akkor is, midőn majd a királyságok hatalma megtörik, melyek most irigy- ük gazdagságunkat és hirnevünket. A közietek uralkodó körülményekbe nem avatkozom másként, csak mint a Gambara-ház szenvedöleges közbenjárója, föltéve, hogy Pascal eszes és ügyes. Javait nem kell neki azonnal visszaadni. Alkalmasnak látnám, ha e fiatal Gambara közvetítése folytán a spanyol udvarral összeköttetésbe jőnétek, és szerencsés körülmények között szolgálatait elvett javainak visszaadása által lehetne megjutalmaznotok. — Még mielőtt e véleményezés a tizek tanácsának megjött, Zio- ba, kit most már Gambarának fogunk nevezni, a politikai foglyok börtönébe, az ó 1 o m-k amráha tétetett át. Bírái a 10-ek tanácsának magas figyelmébe ajánlották. * beiktatvák ugyan, de ily apró szabálytalanságok mindenütt fordulhatnak elő. Ö meg van lelkiismeretében győződve, hogy Somogyi, kire 4200 szavazat esett 2600 ellen, megválasztottnak tekintendő. Szilágyi Virgil is fölszólal; ő azt nem mondotta, hogy Somogyi ellen panasz adatott be, hanem a vál. jegyzőkönyvbe iktatott kifogásokat kötelessége volt jelentésében megemliteni. Ezekre nézve pedig előbb határozni keli, mi csak végleges alakulás után történhetik. Napirendre térést indítványoz. Napirenden volt az alelnök és a jegyzők választása. A titkos szavazás eredménye következő: Összesen szavazott 126 képviselő. Alelnök lett b. Sennyey Pál 89 szavazattal; jegyzők : Polák János 86, Horánszky Nándor 108, Balogh Sándor 92 szavazattal. A megválasztottak rövid szavakban megköszönik a bennök helyezett bizalmat. Ezután Simor elnök a gyűlést megalakultnak nyilvánítja. Most az igazoló bizottság jelentése lett volna tárgyalandó, ez azonban gr. Cziráky János indítványára elhalászhatott, s az igazoló bizottság a legközelebbi ülésre véleményes jelentés beadására utasittatott. Horváth Döme indítványozza, hogy miután az előkészitö congressus rendszabályai hiányosak, azért azok átvizsgálására 5 tagú bizottság küldessék ki. Cziráky János gr. 6 tagú, Keglevich Béla gr. pedig 9 tagit bizottságot kíván. Horváth Döme iuditványa Keglevich B. módositványával elfogadtatván, a bizottság tagjaira a szavazás azonnal végbemegy. Beadatott 110 szavazat. Megválasztattak a bizottságba : Szabó Imre 98, Schlauch Lőrincz 66, Simon Vincze 54, Horváth Döme 107, b. Wenckheim László 82, Szilágyi Virgil 79, gr. Cziráky János 69, gr. Keglevich Béla 51 és Balogh Sándor 51 szavazattal. Miután még a háznagyi tisztre Bossányi László átalános helyeslés közt elnök által fölkéretett, az ülés eloszlott. Az okt. 31-iki ülésben tárgyaltatott az igazoló bizottság véleményes jelentése Somogyi László, Tavaszy Endre és Ribáry Ferencz választása ügyében. A bizottság Somogyit igazolandónak véleményezi. Elfogadtatik. Tavaszy ügyében a pest-józsefvárosi plébániához C Z A. {►XX. A tizek tanácsának 152 5. apr. 9-iki t a- nácskozmánya. Az inquisitura, (vizsgálótestület) véleményének meghallgatása után Gambara elővezettetvén, föltétetik a kérdés : vájjon alkalmaztassanak-e vádlottra a kinzó-eszközök? Azonban a vádlott ifjúsága, bűnének beismerése szánalomra inditák a nagy tanácsot, és arra bii'hk, hogy mellőzve minden kényszereszközt, eskü alatt kötelezé vádlottat, hogy elhagyva minden valótlant, úgy saját, mint Antonio Toldo halála körülményeit híven fölfedezze. Vádlott erre késznek nyilatkozik, s kegyelemkép csupán háromnapi időt kér, mi neki megadatik. E kapott idő elteltével Toldo gyilkosa egy okmányt terjesztett a nagytanács elé, melynek tartalma a következő vala: XXI. Jelentése Pascal Gambarának a tizek tanácsához, melyben legalázatosabban rajzolja a bresciai 1516-iki eseményeket és Antonio Toldo halálát. Hatalmas uraim! Én, az alul megnevezett Pascal Gambara, térdre hullva kérem kegyelmét a leghatalmasabb köztársaságnak, melynek tapasztalatlan fia vagyok. Már fiatal koromban megfosztat- ván természetes tanácsadóm és vezetőmtől, nagy tévedés által tettem magamat büntetésre méltóvá, melyet is ezen magas itélőszék zsámolyánál elismerek ; ezen megismeréssel járó bánatom ajánljon engem biráim kegyelmébe. Uraságtok tudják, hogy atyám Bresciában a spanyol párt védelmezője lévén, vagyonától megfosztatott. Még szülővárosom meghódítása előtt elvesztettem anyámat. Nagybátyám Gambara Hubert Rómába távozván, hol száműzetésben élt és időközben meghalt atyám is tartózkodók, engem Bassano tájékán egy Cogni Margit nevű asszonyra, egykori dajkámra bízott. Én 1507-ben születtem, és akkor 9 éves voltam. Ezen asszonynál tartózkodtam Pascal Zioba név alatt. Nagybátyám ekként czélzatosan hagyott e vidéken, hogy élhessek a magas köztársaság kegyével, ha netalán a körülmények változása folytán az rám nézve lehetővé tétetik. E név- és hely változás volt az egyetlen mód, mely szerint kikerülhettem a büntetést, mely különben a törvény szigora folytán érhetett volna. Származásom elpalástolására lön a hír terjesztve, hogy czigány- bandák loptak el. (Folyt, köv.)
