Eger - hetilap, 1870
1870-02-03 / 5. szám
36 Ausztria. A bécsi uj kabinet hir szerint már megalakult, de még nem tétetett közzé. Kaiserfeld a neki fölajánlott miniszterelnökséget visszautasitá, de nem lényeges politikai, hanem tisztán személyét érdeklő indokokból. Ennek folytán a miniszterelnöki állomást Hasner nyerte volna el. A birodalmi tanács képviselöháza befejezte a íölirati vitát; a majoritás fölirata nagy szótöbbséggel elfogadtatott. A képviselőház jan. 27-iki ülésében 6 tiroli képviselő letette követi mandátumát. Ennek oka az, mert a jan. 26-iki ülésben b. Tinti azt mondá beszédében, hogy ők nem osztrákok, hazájok az egyház, császárjok a pápa, — s az elnök az egyik tiroli képviselő azon kérelmét, hogy Tinti rendre utasittassék, megtagadta. Tirol olaszajku követei nem követték e példát, s egyiköl? kinyilatkoztatta, hogy ők erősen szítanak az alkotmányhoz, s hogy alkotmányos utón fogják az ország kívánságait érvényre juttatni. A lengyel képviselők közelebb a reichsrath esbetőleges oda hagyása iránt tanácskoztak. A krakói „Czas“ e lépést, ha csakugyan bekövetkeznék, czéltalannak, s mindenesetre politikátlanuak tartja, s azért sürgetöleg tanácsolja, hogy csak maradjanak tovább is helyükön. Bécsi lapok prágai sürgönyei szerint, Kirlef orosz tábornok közelebb Prágában volt, s ott a kiválóbb pártvezérekkel értekezett. Ha e hir való, úgy a cseh atyafiak nem jóban törik fejőket. Politikai hetiszemle. A magyar királyné ö Felségét, a „Nord“ párisi tudósitója szerint, tavaszszal Rudolf trónörökös és Gizella főherczegnö kíséretében Párisba várják. E látogatásnak, az említett lap szerint, politikai je- jelentőségén kívül további czélja is volna: t. i. a sokat emlegetett házassági frigy előkészítése a jelen évben 14-ik évét betöltő franczia császári herczeg és Gizella főherczegnö közt. A „Nord“ e tervet, melyet Eugenia császárné különösen pártol, gr. Andrássy Gyulának tulajdonítja. Párisi hírek szerint, Ollivier átalános amnestiát készít elő minden sajtóvétségre, mely márcz. 16-án, a császári herczeg születésnapján fog kihirdettetni, egyidejűleg- az uj, szabadelvű sajtótörvénynyel, mely már a törvényhozó testület elé terjesztetett. Az uj franczia minisztérium által kilátásba helyezett hadsereg- leszállítás, úgy látszik, végleg megbukott. Az „Ind. béig." szerint a császár e rendszabályhoz semmi áron nem akarja beleegyezését adni. A császár köztársasági mozgalomtól fél, mely Párisban s a vidéken egyidejűleg törne ki. A „Frank. Z.“ szerint, a hadseregben is régóta veszélyes izgatás foly. Számos ezredben titkos társaságok léteznek, melyek föladata az, hogy a katonaság körében történő minden titkos esemény és scandalum a köztársasági lapok számára megküldessék, melyek aztán vele nagy lármát csapnak a kormány ellen. E szövetkezések csak az altisztek és közkatonák közt volnának elterjedve. Keletről furcsa híreket hoznak a lapok. Mint tudva van, a Porta az egyiptomi alkirálytól a pánczéios hajók és hátultöltők kiadatását követelte. Mint Konstantinápolyból jelentik, az alkirály már megküldte az általa rendelt hajók és fegyverek árjegyzékét, mely mintegy 12 millió forintra rúg; mire a szultán elrendelte, hogy ezen összeg még január 31-ig kifizettessék. Más oldalról ellenben oly hírek érkeznek, melyek az alkirály barczias szándéklatairól tanúskodnak. A „Presse“ trieszti távsürgönye szerint, az alkirály a szultán ellenében államcsínyre készül. A „Turquie“ pedig azt Írja, hogy minden gőzhajó, mely néhány nap óta Alexandriába érkezik, a krétai lázadók főnökei közül hoz valakit az alkirály vendégeid. Mindnyájan azon Űrügy alatt jőnek, hogy egészségi állapotuk követeli az Egyiptomban való tartózkodást. Komunduros görög exminisztert szintén odavárják, s már el is késziték a hadi tervet, mely szerint a jövő hónapokban az egész török birodalmat föl fogják lázitani. Másrészről külföldi lapok hírei szerint a Porta is oly erélylyel készül, mintha egy nagy küzdelem előestéjén állana. De bár e híreket több levelező hozza, mindamellett kételkedünk alaposságukban. Az egyetemes zsinat tanácskozmányairól sok közleményt hoznak ugyan a lapok, de azok egyike sem megbízható, miután a titoktartás az egyházatyáknak szugoru kötelességökké tétetett. A tudósítások leginkább a pápa csalhatatlanságának dogmatizálása körül forognak. Állítólag 410 püspök irta alá azon petitiót, melyben a csalhatlansági dogma kimondását kívánják. Az ellenzék ellen-petitiót szerkesztett, mely 150 aláírással van ellátva. Egy január 29-iki római távstirgöny ellenben valótlannak mondja azon hirt,hogy a csalhatlanság kimondása iránti petitiót 410 püspök irta volna alá. E távirat hozzáteszi, hogy a petitio ellen már a franczia püspökök fele és majdnem az összes német és magyar püspökök fölléptek. A közvetítő kérelemhez az angol és spanyol püspökök nagyobb része csatlakozott. Az ellenzéki szónokok közül sokszorosan dicsérik Hay- nald érseket és Strossmayer püspököt, kik hatalmas szónoklataikkal nagy sensatiót keltettek. A zsinat 3-ik nyilvános ülése gyertyaszentelőre volt kitűzve. Florenczből ezeket írják a „France“-nak : Florenczben jelen leg többet foglalkoznak Francziaország, mint Olaszország ügyeivel. A közvélemény nagy érdekeltséggel vitatja az uj franc/.ia kabinet által kimondott eszméket Róma megszállását illetőleg. Arra nézve, hogy Olaszország mily politikát kövessen Francziaország magatartásával szemben, két vélemény létezik. A mérsékeltek azt mondják : a szeptemberi conventióhoz kell ragaszkodni; a balpártiak pedig azt mondják, bogy a conventió tényleg megszűnt, mert Franezia- ország folyton megszállva tartja Rómát, s bogy Olaszországnak az ellen tiltakoznia kell mindaddig, mig alkalom nem nyilik, jogait érvényesíteni ; addig pedig semmikép se kösse meg kezeit uj tények által. A parlament e közben hallgat, és sokkal eszélyesebb, semhogy e fölött veszélyes, de mindenesetre hasztalan vitát keltsen, ügy látszik, hallgatag megegyezés létezik az iránt, hogy a zsinat befejezését meg kell várni. A porosz lapok nem győzik eléggé ama feltűnően barátságos magatartást dicsérni, melylyel Vilmos király és az egész udvar Károly Lajos fh. irányában Berlinben létekor viseltetett. Ama felköszöntésben, melyet a porosz király a jan. 24-én tartott udvari estélyen Ferencz József császár-királyra mondott, „különös melegséggel“ emlékezett meg ama régi barátságos viszonyokról, melyek a két állam között fönállottak, melyeket atyja III. Vilmos I. Ferencz akkori osztrák császárral létesített. E hírrel meggyőzőleg azt Írják Berlinből az „Alig. Ztg“-nak, hogy az udvar tagjai gondosan tartózkodtak ugyan a politikai kérdések megpenditésétől, de ama rendkívüli előzékenység és figyelem, melyet az udvar magas vendége iránt tanúsított, biztosíték a porosz kormány barátságos érzelmei felől a monarchia irányában. A spanyol cortes jan. 24-iki ülésében Castellar köztársasági képviselőnek azon indítványa tárgyaltatott, bogy az összes Bourbon- család — tehát hg. Montpensier is — a spanyol trónról kizárassék. Ez inditvány ellen szólt többi közt Prim is, ki ismételve kijelenté, hogy sem Izabella királynő, sem Alfonz hg. nem fognak visszatérni; de ez indítványt Montpensier hg. ellen, ki a forradalomnak lényeges szolgálatokat tett, igazságtalannak tartja. Ebből azonban korántsem kell azt következtetni, mintha a kormány Montpensier jelöltségét támogatná; a kormány — úgymond — elhatározó, hogy a trónje- jelöltség kérdése elnapoltassék. A kérdés végül szavazás alá kerülvén, Castellar indítványa 150 szóval 37 ellen elvettetett. Ez eredményből sokan azt következtették, hogy Montpensier ügye még sem áll oly roszul, mint gondolták. Azonban a nép ellenszenvvel van a herczeg iránt, mint tanúsít az is, hogy a herczeg mind Madridban, mind Oviedoban és Avilesben megbukott követjelöltségével. A bajor országggyiilés mindkét háza oly föliratot szavazott meg nagy többséggel, mely határozottan bizalmatlansági szavazatot mond ki Hohenlohe miniszterelnök ellen. A föliratban hangsúlyozva van, hogy a Poroszországgal kötött szerződések kétértelműsége igen aggasztó. Sokan azt hiszik, hogy mindkét háznak határozottan nyilvánuló ellenszenve sem lesz képes a királyt arra bírni, hogy a poroszbarát Hohenlohe herczeget elbocsássa. Szent-Pétervárott még mindig titkos társulatokra vadásznak,, s állítólag már tizenkettőt fedeztek is föl, melyek rendőri engedéllyel nem bírtak. Legtöbbjök egészen ártatlan jellegű, s tagjaik csak mulatási czélból jöttek össze a hét bizonyos napján. Csak kettőnél akadtak másnemű tendentiákra- Egyiknek 80 tagja volt, kik a munkaidő és munkabér fölött tartottak egyszer hetenkint tanácskozást. A másiknak tagjai fiatal emberek, nagyrészt tanulók, kik politikai kérdések fölött vitatkoztak. E társulatnak egy franczia, Bakunin orosz menekült forradalmár barátja volt elnöke. A lefoglalt iratok közt Hertun- és Bakunin-féle proclamatiókat is találtak. Szent-Pétervárról jan. 29-ről a következő érdekes hirt távsür- gönyzik: Egy bizottmány állíttatott föl papokból, melynek föladata : Overbecknek az anglikán és görög egyházak közötti összeegyeztetés tárgyában tett javaslatait megbírálni. Angolországgal e tárgyban komoly alkudozások kezdettek. Popotf főpap Londonba küldetett, hogy az angol püspökökkel e tárgyban értekezzék. A távsürgöny
